Rák után sem mindegy, mennyi a petesejt

A mostani vizsgálatban 59 ráktúlélőt és 66 egészséges kontrollszemélyt hasonlítottak össze, és azt találták, hogy – ahogyan az várható is volt – a ráktúlélők körében nagyobb fokú a stressz és szorongás, mint az átlagos populációban. Külön ki kell emelni, hogy a ráktúlélők különösen nagy lelki terhekről számolnak be a szexuális kérdések, a testi fájdalmak és az általános gyengeség és kimerültség kapcsán. A vizsgálatban mérték a hormonszinteket is, melyből következtetni lehet a petesejtek potenciális számára. Azt figyelték meg, hogy a kezelés befejeztével jobbnak élték meg életminőségüket azok a fiatal rákbeteg nők, akik visszajelzést kaptak fogamzási esélyeik nagyságáról.

A petefészek tartalékai és az életminőség közötti kapcsot a kemoterápián és/vagy sugárkezelésen átesett nők menstruációs ciklusának rendszeressége jelenti. Bizonyos számú petesejt mindig áldozatul esik az onkológiai kezelésnek, de összességében azoknál lehet inkább remélni a fogamzóképesség helyreállását, akik nagyobb petesejtrezervvel indulnak neki a rosszindulatú daganat kezelésének. Akiknél szűkösebbek a petefészek tartalékai a kemoterápia és/vagy sugárkezelés előtt, ott nagyobb az esély arra, hogy a terápia befejezte után meddőség marad vissza.

„De nem pusztán a petefészekrezerv laboratóriumi és ultrahang-vizsgálati markerei befolyásolják az életminőséget – hangsúlyozza Laxmi Kondapalli, CU Cancer Center Oncofertility Program igazgatója. – Fontos az is, hogy a nők – menstruációs ciklusuk alapján – milyennek élik meg fogamzási esélyeiket, ez gyakorolja ugyanis a legjelentősebb hatást az életminőségre.”

Az onkológiai kezelést követően sok nő úgy gondolja, hogy ha rendszeres menstruációs ciklusa megmaradt vagy helyreáll, akkor nincs gond a fogamzóképességével, illetve fordítva, a menstruáció szabálytalanná válása nagy valószínűséggel a terápia kapcsán kialakult meddőséget jelez. „Ez nem feltétlenül van így, mivel azt tapasztaltuk, hogy a menstruáció ciklusos jellege nem jelzi megbízhatóan a fertilitási státuszt a rákbetegséget túlélt fiatal nőknél – figyelmeztet Laxmi. – A túlélőket hamis biztonságérzetbe ringathatja a normális ciklusok visszatérése, más részről viszont felesleges stresszt kelthet bennük, ha a kezelés befejezése után nem jelentkezik náluk rendszeres havi vérzés.” A vizsgálat vezetője szerint a nagy petefészekrezervvel rendelkező nőknél kisebb valószínűséggel jelentkeznek a korai petefészek-elégtelenség tünetei az onkológiai terápiát követően. És éppen ezek a tünetek azok, melyek leginkább rontják a fiatal ráktúlélők életminőségét.

„Vizsgálatunk egyik legfontosabb megállapítása, hogy az onkológiai kezelés után számos tényező befolyásolja a túlélők életminőségét. Noha fontos szerepet játszanak a petefészekrezerv objektív markerei, az életminőségre inkább az hat, hogy a nő milyennek éli meg fogamzási esélyeit” – összegzi a tapasztalatokat Kondapalli.