Nagy ára van a nagy agynak
A nagyjából hatmillió évben, mióta az ember és a csimpánz evolúciós útjai elváltak egymástól, az ember prefrontális kérge (PFC) hihetetlen mértékben megnövekedett, írja a Qubit.
Ez segítette a hatékonyabb döntéshozatalt és az önkontrollt, ezzel evolúciós előnyhöz juttatta az embert, ezzel párhuzamosan viszont fel is gyorsította ennek az agyi területnek az öregedését, ami megnövelte az Alzheimer-kór és a demencia kialakulásának kockázatát, írja a lap, jelezve: a friss kutatásban a kutatók csimpánzok és emberek agyáról készült MRI-felvételeket hasonlítottak össze egymással, majd megvizsgálták, hogy az egyes területeken a korral mennyivel csökkent a szürkeállomány. Az embereknél a leggyorsabban a frontális kéreg (a prefrontálissal együtt) kezdett el öregedni, míg a csimpánzoknál az agy egy centrális része, a striatum mutatta a hanyatlás legtöbb jelét. Az agynek ez a része felelős egyebek mellett a szokások kialakításáért és a jutalom észlelését.
A kor a legkevesebb kárt mindkét faj esetében a vizuális feldolgozásért és a motoros készségekért felelős területekben okozta. A PFC mellett az embereknél még egy gyorsan öregedő területet találtak, az insulát, ami az érzelmek és a testbeszéd feldolgozásában játszik szerepet – és aminek a megnövekedése szintén új evolúciós fejleménynek számít.
A megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy ami a gyors fejlődés során komoly előnyt jelentett az ember számára, az hosszú távon hátrányokkal is jár – ez pedig a vizsgálatok szerint valószínű, hogy csak az emberre jellemző, a szintén gyors iramban fejlődő rézuszmajmok és páviánok esetében ugyanis nem figyeltek meg hasonló gyors hanyatlást.