Mit árul el rólunk a mobiltelefon?
Barabási és társai kutatásukat egy önmagát megnevezni nem kívánó mobilszolgáltató adataira alapozták: a cég egy hatmilliós populációból véletlenszerűen kiválasztott százezer mobiltelefon hat hónapnyi adatát adta át számukra. A felhasználók helyzetét a mobiltornyok akkor regisztrálták, amikor azok telefonáltak vagy SMS-t küldtek (illetve fogadtak), ekkor lehetett ugyanis rögzíteni a kommunikáció pontos időpontját, valamint hozzávetőleges helyzetét. A kutatók az adatokat csak azután kezdték el elemezni, hogy az egyedi embereket azonosítani képes információkat "elmosták".
Kontrollként használták fel Dirk Brockman fizikaprofesszor kutatásait is, aki bankjegyeket használt az emberek mozgásának lekövetésére a wheresgeorge.com weboldal adatainak segítségével (ezen 131 millió bankjegy helyzetét és áramlását követik le az önkéntes felhasználók). Barabásiék megjegyezték, az embereknél állandóan megtalálható a telefon és emiatt az egyéni mozgásmintákat így jobban is lehet követni, mint az embertől emberig vándorló bankjegyeket (Barabásiék szerint "a bankjegyek szétszóródnak, az emberek nem"), de mindkét kutatás egy irányba mutat: az emberek nem mozognak sokat.
A Nature-ben közzétett tanulmány szerint az emberi mozgásminták nagyfokú tér- és időbeli szabályszerűséget mutatnak, minden embert jellegzetes utazási távolsággal lehet jellemezni, valamint valószínű, hogy csak pár frekventált helyre látogat: az emberek ugyanis elég egyszerűen lekövethető és felmérhető mintát hagynak maguk után, mivel a mozgások nagyban függnek a munka és a családi kötelezettség által megszabott mintáktól.
