Mikor dől el, hogy elhízunk-e?

Az OECD 2016-os felmérése szerint a magyar Európa legkövérebb nemzete: a lakosság 30 százaléka túlsúlyos. Az adatok szerint már gyermekkorban sem állunk túl jól ezen a téren, hiszen az életkortól függően a gyermekeink 20-25 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. A magyarok nem állnak egyedül a problémával. Világviszonylatban manapság 110 millióra becsülik a túlsúlyos gyermekek (2-19 évesek) számát, ráadásul ma már kétszer annyian vannak, mint 1980-ban voltak. Az orvosok, dietetikusok figyelme ezért irányult az elhízás okainak kutatása felé.

A hagyományos álláspont szerint az elhízást elsősorban a bevitt és a felhasznált energia közötti egyensúly megbomlása okozza. A legújabb kutatások azonban arra mutattak rá, hogy a jelenség jóval komplexebb megközelítést igényel. Nemcsak a felnőttkori életmód és diéta, de már a szülők életmódja, a kismama táplálkozása is döntő szerepet játszanak a későbbi túlsúly kialakulásában. A magzati kor, a csecsemőkor, a kisiskolás (5-7 év) és a kamaszkor azok az életszakaszok, amelyek eldöntik a felnőttkori túlsúlyra való hajlamot. Ezekben az életkorokban zajlik le az úgynevezett metabolikus imprinting, vagyis ekkor vésődnek be azok a minták, amelyek meghatározzák a felnőttkori anyagcserefolyamatainkat. A gyermek fogantatásától számított első 1000 nap, vagyis az első két életév – a kutatások szerint – alapvetően határozza meg a hajlamot a fiatal és felnőttkori elhízásra. A fogantatáskori túlsúly, illetve terhesség alatti túlzott súlygyarapodás 5-6-szorosára növeli a gyermek elhízásának esélyét. A túlsúllyal születő csecsemők nagyobb eséllyel lesznek felnőttként is kövérek. A felmérések azt is megmutatták, hogy a túlsúly kockázata annál kisebb, minél tovább táplálták a gyermeket kizárólag anyatejjel. A legújabb kutatások szerint az elhízott anyukák anyatejének összetétele is előnytelenül alakul. Anyatej hiányában ugyanakkor az alacsony fehérjetartalmú tápszer csökkentheti a későbbi elhízás kockázatát.

„Az anyatej a legmegfelelőbb táplálék a csecsemők számára” – hangsúlyozta dr. Molnár Dénes, a PTE Gyermekgyógyászati Klinika professzora. „Az anyatej fehérjetartalma ugyanis a legmegfelelőbb formában és mennyiségben alkalmazkodik a csecsemő változó szükségletéhez. Ha a szoptatás valamilyen ok miatt nem megoldható, a szülőknek javasolt olyan tápszert választaniuk, amely az anyatejhez hasonló minőségben és a legalacsonyabb mennyiségben tartalmazza a fehérjét, hatékonyan hozzájárulva ezzel a gyermekkori elhízás megelőzéséhez.”

A legfrissebb kutatások érdekessége az is, hogy összefüggést találtak a gyermekkori alvászavarok és az elhízás, az inzulinrezisztencia, sőt a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozási szokások kialakulása között, noha ennek konkrét okát még nem találták meg. A gyermekkorban (6 éves kor körül) tovább folytatódik a bevésődés: akik ekkor elhíznak – vagy továbbra is túlsúlyosak maradnak – felnőttkorban nagyobb valószínűséggel rendelkeznek majd magas testömegindex-szel, túlzott mennyiségű zsírszövetettel és széles derékkal. A kamaszkor a táplálkozás szempontjából rendkívül érzékeny életszakasz, hiszen ekkor gyorsul fel a növekedés és ezzel az energiabevitel. Az, hogy a pubertáskor milyen életkorban jön el, fontos tényező, a felmérések szerint ugyanis a korai serdülés szintén hozzájárulhat a felnőttkori túlsúly kialakulásához.

Az újabb kutatások fényében az orvosoknak és dietetikusoknak a jövőben az eddigieknél átfogóbb helyzetképre, a csecsemő- és gyermekkori táplálkozás és életmód ismeretére is szükségük lesz ahhoz, hogy a járványként terjedő elhízás megfékezésére hathatós megoldást tudjanak ajánlani – nemcsak a túlsúllyal küszködőknek, hanem már a babát váró szülőknek is.