Tudomány
Megtalálható a tű a szénakazalban
2010. február 14. 12:58
A régi szülészeti-nőgyógyászati kézikönyvek azt tanították, hogy a méhlepény áthatolhatatlan a magzati sejtek számára. Ma már tudjuk, hogy egy-egy magzati sejt bejut az anya vérébe. Először 1997-ben számoltak be arról, hogy a várandós nők vérében szabad magzati eredetű DNS is kimutatható, így a laboratóriumok – elvben – akár egyszerű vérvétellel nyert mintából is elvégezhetnék azokat a genetikai vizsgálatokat, amelyekhez – a gyakorlatban – magzatvízre vagy chorionboholy-sejtekre (tehát a magzatot veszélyeztető, invazív mintavételre) van szükség. A klinikai magzati diagnosztikában még csak most kezdi éreztetni hatását ez a felismerés.
A következőkben a British Medical Journalban tavaly nyáron megjelent, nagy sajtónyilvánosságot kapott összefoglaló közleményre (Wright CF, BMJ 2009;339:b2451) támaszkodva tekintjük át a nem invazív magzati géndiagnosztika „prenatális történetét”, életképességének bizonyítékait. Bioetikai kérdésekkel most nem foglalkozunk.
Magzati DNS az anyai vérben
Az anya véréből már a terhesség 5. hetében kimutathatók magzati eredetű DNS-darabok és a magzatban aktív génekről átírt hírvivő RNS-ek töredékei. Ezek a nukleinsavak a placenta trofoblasztjaiból származnak, mennyiségük a plazmában szabadon található anyai DNS néhány százaléka. Ez a magzati DNS gyorsan lebomlik, féléletideje 16 perc, a szülés után 2 órával már nem mutatható ki az anya keringésében. Tiszta magzati DNS-t ma még nem lehet elkülöníteni az anyai vérből, bár hosszuk alapján a DNS-darabok különválaszthatók, s a legrövidebbek között nagyobb arányban található magzati DNS. Az eltérő metilációs mintázat is lehetővé teszi a magzati és az anyai DNS megkülönböztetését. További lehetőség a magzati genom célzott vizsgálatára azoknak az mRNS-molekuláknak az elemzése, amelyek csak a magzati fejlődés idején vagy csak a trofoblasztokban íródnak át. A legkézenfekvőbb módszer azonban az anyai DNS-től eltérő – apai eredetű vagy új mutációval létrejött – szekvenciák vizsgálata. Erre több technikai megoldás is létezik, mindenekelőtt a polimeráz- láncreakció (PCR) különböző továbbfejlesztett formái, amelyek speciális genetikai rendellenességek szűrésére éppúgy alkalmassá tehetők, mint rutinszerű prenatális diagnosztikára. Kisebb vizsgálatokban sikerült apai eredetű domináns mutációt (Huntington-kór) és új mutációt (achondroplázia) vérvétellel kimutatni, kizárni. A DNS számlálásra alkalmas módszerek különösen az aneuploidiák és a recesszív öröklésmenetű genetikai hibák földerítésében ígéretesek.
A magzat nemének meghatározása
Az ultrahangvizsgálat csak az első trimeszter utolsó heteitől mutatja ki megbízhatóan a magzat nemét, a DNS-vizsgálat jó néhány héttel hamarabb jelezheti az Y kromoszóma jelenlétét. Ez az időnyereség fontos azoknak a kismamáknak, akiknek a családjában X kromoszómához kötött betegség (pl. Duchenne-féle izomsorvadás) fordult elő. A magzati Y kromoszóma anyai vérből, valós idejű PCR-rel történő kimutatásának érzékenysége legalább 87 százalék, specificitása legalább 98 százalék a jó minőségű vizsgálatok szerint. Hazánkban Lázár és munkatársai 50-ből 47 magzat nemét a kariotipizálással megegyezően adták meg. Egy 160 nő bevonásával végzett brit vizsgálatban a magzati nem korai meghatározásának köszönhetően 45 százalékkal csökkent a genetikai rendellenesség kimutatását szolgáló invazív beavatkozások száma.
Az Rh-vércsoport meghatározása
Az egyetlen, ma már rutinszerűen végezhető nem invazív magzati genetikai vizsgálat az Rh-faktor (Rh D antigén) génjének kimutatása az Rh-negatív anyák magzatainak DNS-ében. Ha a magzat is Rh-negatív, akkor meg lehet spórolni az anya anti-D immunglobulin kezelésének költségét és kockázatát. Nagy-Britanniában ezen az indikációs területen a nem invazív módszer majdnem teljesen kiszorította az invazív vizsgálatokat, és csupán 0,2 százalékban ad téves negatív eredményt. A módszer alkalmazását ki lehetne terjeszteni minden olyan terhes nőre (a terhesek 15 százalékára), akinek jelenleg felajánlják a harmadik trimeszterbeli profilaktikus anti-D-kezelést. A tömeges szűrésre kidolgozott módszer a 28. héten igen megbízható eredményt ad, korábbi alkalmazhatóságát több európai országban vizsgálják. Lázár és mtsai a 11. és 22. terhességi hét között 30-ból 24 esetben tudták valós idejű PCR-rel az anyai vérből is kimutatni az Rh D gén 7-es exonjának jelenlétét vagy hiányát.
Kromoszóma-rendellenességek kimutatása
Pár év múlva ez lehet a nem invazív prenatális diagnosztika legfontosabb alkalmazási területe. Napjainkban a Down-szindróma kimutatására (kizárására) végzik a legtöbb invazív prenatális vizsgálatot. A Down-szindróma prenatális felderítésének aránya nem kielégítő, miközben aggasztóan sok egészséges magzatot veszítünk el az invazív mintavétel következtében. A többlépéses szűrést a jelek szerint egyetlen, diagnosztikus DNS- vagy RNS-vizsgálattal lehet majd helyettesíteni. A kulcskérdés az, hogy milyen markerek alapján találhatjuk meg a magzati eredetű „tűket” az anyai „szénakazlakban”. Kimutattak anyai vérből olyan magzati mRNS-t, amely a 21. kromoszóma placentárisan aktív génjének (PLAC4) transzkriptuma, s amelynek egynukleotid-polimorfizmusai révén az allélok számbeli egyensúlyának (aneuploidiát jelző) eltolódása felismerhető.
A kromoszómák egymáshoz viszonyított mennyisége digitális PCR-rel a polimorfizmusoktól függetlenül is mérhető a magzati DNS dúsítása után. A „masszívan paralel szekvenálás” lokusztól független módszerével 14 Down-triszómiás és 14 euploid magzatot sikerült hibátlanul azonosítani. Mind a 18-as, mind a 21-es kromoszóma metilációs mintázatában találtak jellegzetes különbségeket a magzati és az anyai DNS között; a 18-as kromoszóma SERPINB5 génjének allélegyensúlyát metilációra specifikus PCR-rel vizsgálva el tudták különíteni az Edwards-szindrómás magzatokat az euploidoktól. Mintegy 3–5 év kell még ahhoz, hogy ezek a biztató próbálkozások rutinszerűen alkalmazható diagnosztikus eljárásokká érjenek.
Forrás: Garai Attila, Medical Tribune
