Megoldás: figyelmetlenségi vakság – videódemonstráció
Mi történik, ha egy új inger jelenik meg a látóterünkben? Bár intuitíve úgy érezzük, egy megkülönböztetett egyedi inger automatikusan magára vonja a figyelmünket, ez meglepő módon sok esetben nem így történik. Ha figyelmünket erősen egy tárgyra vagy eseményre összpontosítjuk, gyakran nem vesszük észre a háttérben előbukkanó feltűnő jelenséget.
Neisser (1979) eredeti kísérletében két egymástól független háromfős kosárlabdázó csoport játékát vetítették egymásra, amint egymásnak passzolgatják a labdát. Az egyik csapat fehér, a másik fekete színű trikót viselt, a kísérleti személy feladata pedig az volt, hogy valamelyik csapat játékosainak minden labdaátadását jelezzék gombnyomással. Fél perc elteltével megjelent a egy hölgy napernyővel a kezében, aki 4 másodpercen látható volt, amint átsétált a képernyőn egyik irányból a másikba a játékosok között. A vizsgált személyek 79%-a ezt nem vette észre, azaz figyelmetlenségi vakság jelentkezett.
A számok meggyőzőek ugyan, de az is elképzelhető, hogy a vakság csak az ingerbemutatás különlegességéből származott, elvégre a részben áttetsző figurák nem mondhatók éppen jellemzőnek a mindennapi tapasztalásra vonatkozóan. Ezért Simons és Chabris (1999) megismételték a kísérletet teljes mértékben látható figurákkal, de a megfigyelőknek 65%-a még így sem vette észre az ernyős hölgyet. Egy extra feltételben egy feltűnő gorillajelmezbe bújt személy megállt a kör közepén, belenézett a kamerába, megveregette a mellkasát, majd távozott a képernyő másik oldalán, de a kísérleti személyek fele még ezt sem vette észre.
Forrás: Szappanos Adrienn: Új és kiugró ingerek figyelemfelkeltő hatása
