Magzati fejlődés: félúton a gének és az anya életmódja között
A Genom Research című lapban nyilvánosságra hozott tanulmány szerzői azt elemezték, mennyiben befolyásolják a magzat fejlődését az örökletes tényezők, illetve mennyiben játszik benne szerepet az anya étrendje, mentális állapota és életmódja.
A southamptoni egyetem kutatói a DNS epigenetikai jellegzetességeit elemezték annak kiderítésére, hogy az egyes tényezők miként hatnak a magzati fejlődésre. Azt fejtegetik, hogy az epigenetikát olyan komplex reakciók jellemzik, melyek oly módon vesznek részt a növények és állatok fejlődésének és fennmaradásának szabályozásában, hogy a megfelelő időben és megfelelő helyen ki- és bekapcsolják a DNS egyes részeit.
A mostani vizsgálatban − a Singapore GUSTO Birth Cohort Study keretében − 237 személy köldökzsinórszövetéből származó DNS-mintákat használtak. Ezek speciális vizsgálata segítségével meghatározták minden csecsemő epigenetikai profilját, ehhez egymillió potenciálisan örökletes genetikai polimorfizmust vizsgáltak.
„A méhen belüli fejlődés bizonyos szempontból egy zenekar működéséhez hasonlítható, melyben a gének a hangszerek, az epigenetikai változások pedig a zenészek, akik tevékenysége megszabja, hogy végül pontosan milyen hangok jutnak el a fülünkhöz, illetve hogy a magzat miként formálódik, fejlődik” – magyarázza Keith Godfrey, a University of Southampton professzora.
Hangsúlyozza, hogy munkacsoportjuk az első, mely DNS-t használt annak meghatározására, hogy a szülés előtti környezet összességében miként befolyásolja a fejlődést, illetve annak milyen genetikai meghatározói vannak. Az eredmények azt jelzik, hogy a genetikai különbözőségek 25 százalékban felelősek az egyes csecsemők között fennálló epigenetikai különbségekért. A fennmaradó 75 százalék a genetikai különbségek és a születés előtti környezet kölcsönhatásaira vezethető vissza.
Megváltoztathatja a méhen belüli környezetet például az anya dohányzása, depressziója vagy testtömegindexe, a magzat születési súlya, a terhességi kor, illetve a születési sorrend. „Az epigenetikai tényezőkről, ezen belül is különösen a DNS-metilációs jelekről azt tartjuk, hogy ezek teremtenek összeköttetést a méhen belüli fejlődés, illetve a későbbi életben előforduló elhízás és szívbetegség kockázata között. A mostani vizsgálat fontos új bizonyítékokat szolgáltatott arra nézve, hogy a gyermek génjeiben fixen jelen lévő változások csak kisebb részben befolyásolják a születéskor fennálló epigenetikai profilt, és az egyes személyek között megfigyelhető variációk nagyobb részt a méh által nyújtott környezet, valamint a szülőkből átöröklődő genetikai információk közötti interakcióktól függenek” – mondja a vizsgálat vezetője.
A szerzők eredményeiket a későbbi epigenetikai vizsgálatok alapjainak tekintik, és azt hangsúlyozzák, hogy a későbbi kutatásoknak ki kell térniük annak felmérésére, hogy a környezeti faktorokra milyen mértékben hatnak a genetikai különbségek.
A GUSTO vezető kutatója, Chong Yap Seng így értékeli az eredményeket: „Ezek a megállapítások jó eséllyel forradalmasítani fogják a gének és a környezet között az élet korai szakaszában érvényesülő kölcsönhatásokról jelenleg meglévő ismereteinket.”
