Lényegesen csökkenti a tumorok méretét a rendszeres testmozgás
A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban december 1-jén jelent meg a Yale University kutatóinak cikke, amelyben részleteiben sikerült feltárni a testmozgás onkológiai jelentőségét, vagyis azt, hogy miként növeli a mozgás a glükóz és az oxigén felvételét a váz- és szívizomban, ezáltal megakadályozva, hogy a daganatsejtekhez jusson a szükséges energia.
Jól ismert tény, hogy a rendszeres testmozgás kedvezően hat az egészségre, javítja a közérzetet, és hozzájárul a súlyos betegségek, például a daganatok és a szív-érrendszeri kórképek megelőzéséhez. Ugyanakkor a molekuláris mechanizmusok, amelyek révén a mozgás képes lassítani a daganatok kialakulását vagy előrehaladását, mindeddig kevéssé voltak feltártak.
A kutatócsoport emlőráksejtekkel beoltott egér modellszervezetekben vizsgálta a mozgás által kiváltott anyagcsere-változásokat. Az állatok egy részét magas zsírtartalmú étrenden tartották, míg a kontrollcsoport normál táplálékot kapott. Az egerek számára futókereket biztosítottak, amelyben a mozgás önkéntes volt. Stabil izotópos nyomjelzőkkel követték a glükóz és a glutamin anyagcseréjét. Négy hét elteltével szignifikáns különbséget találtak a daganatok méretében: azoknál az egereknél, amelyek rendszeresen mozogtak, a tumorok közel 60 százalékkal kisebbek voltak, mint a mozgást kerülő társaiknál. Az aktív állatoknál nagyobb izomtömeg és alacsonyabb zsírtömeg alakult ki, miközben a vércukor- és inzulinszintjük a kontrollcsoport értékeihez közelített. Egy közepes intenzitású futópad-edzés után a szív- és vázizom fokozott glükózfelvétele volt megfigyelhető, míg a daganatok glükózfelvétele csökkent.
A kutatók melanómás egérmodelleken is vizsgálták a hatást, mivel ennél a daganattípusnál az elhízás általában nem súlyosbítja a betegség lefolyását. Ennek ellenére a rendszeresen mozgó állatoknál a tumorok mérete itt is jelentősen kisebb volt, és a daganatok glükózfelvétele, valamint oxidációja is csökkent. Ez arra utal, hogy a mozgás által kiváltott glükóz-átirányítás nem daganattípus-függő. Azoknál az egereknél is kedvező eredményeket tapasztaltak, amelyek már a daganat beültetése előtt rendszeresen mozogtak, vagyis „prehabilitációban” részesültek. A kutatók szerint ez a hatás azzal magyarázható, hogy a korai mozgás elősegítette a kedvező testösszetétel és a jobb fizikai állapot tartós fenntartását.
A glükóz izomzatba történő átirányítása mellett további molekuláris változások is kimutathatók voltak. Az aktív egerekben 417 olyan gén expressziója módosult, amelyek az energia-anyagcseréhez és más metabolikus útvonalakhoz kapcsolódnak. Emellett az mTOR fehérje szintje is csökkent, amely ismert módon szerepet játszik a daganatok növekedésében. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a mozgás hatással van az aminosavak felhasználására, amelyeket a daganatok szintén energiaforrásként használnak.
Az emberi vonatkozások vizsgálatához a kutatócsoport olyan génexpressziós adatokat elemzett, amelyek emlőrákos nőknél alkalmazott edzésprogramokból, valamint különböző típusú akut és krónikus mozgás hatásait vizsgáló metaanalízisekből származtak. Az eredmények szerint a mozgás fokozta a glutamin- és leucin-anyagcseréhez kapcsolódó gének aktivitását az izomszövetben. Bár az edzés intenzitása nem mutatott egyértelmű különbséget a génexpresszióban, ez valószínűleg a kis mintaszámnak és a korlátozott számú vizsgált génnek tudható be.
Mindez arra utal, hogy az anyagcsere-útvonalak hasonlósága miatt az emberekben is hasonló kapcsolat állhat fenn a mozgás és a daganatok növekedésének lassítása között, ami összhangban van más olyan vizsgálatokkal, amelyek szintén a mozgás daganatellenes hatását igazolták. A kutatók optimisták a mozgás szerepét illetően a daganatos betegségek kezelésében, és úgy vélik, hogy a glükóz felhasználásának pontosabb megértése segíthet a prehabilitációs stratégiák kidolgozásában, a fizikai aktivitás daganatterápiákba történő integrálásában, valamint új terápiás célpontok azonosításában.
A szerzők szerint ez a munka alapot teremthet annak feltárására, hogy a mozgás által kiváltott szisztémás adaptációk miként járulhatnak hozzá szélesebb körű daganatellenes terápiák hatásosságához. A fizikai állapot molekuláris hatásainak részletes vizsgálata pedig új lehetőségeket nyithat a precíziós onkológiában, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a rendszeres testmozgás nem kivitelezhető.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Exerciseslows tumor growth in mice by shifting glucose uptake to muscles
Irodalmi hivatkozás:
Brooks P. Leitner et al, Precancerexercise capacity and metabolismduring tumor developmentcoordinate the skeletalmuscle–tumor metaboliccompetition, Proceedings of the National Academy of Sciences (2025). DOI: 10.1073/pnas.2508707122
