Különösen nők körében jótékony hatású a mindennapos intenzív, rövid testmozgás
Az ilyen típusú mozgás nem sportoló nők körében jelentősen csökkenti a súlyos szív-érrendszeri epizódok kockázatát; férfiaknál az összefüggés nem ennyire szoros.
A British Journal of Sports Medicine folyóirat decemberi számában jelent meg egy nemzetközi kutatócsoport cikke, amelyben a rövid, egy-egy percnél is rövidebb ideig tartó erőteljes fizikai megerőltetés súlyos szív-érrendszeri események (MACE; major adverse cardiovascular events) kockázatára kifejtett hatását vizsgálták. Az eredmények szerint már mindössze napi 1,5-4,0 perc nagy intenzitású rutinszerű tevékenység, például élénk lépcsőmászás vagy nehéz bevásárló szatyor cipelése is segíthet megelőzni a szív-érrendszeri betegségeket azoknál, akik nem akarnak vagy nem tudnak részt venni strukturált, szervezett testmozgásban vagy sportban.
A vizsgálatban a kutatók a UK Biobank adatbázisából több mint 81 ezer olyan középkorú férfi és nő (átlagéletkor: 61 év) adatait vették alapul, akik aktivitáskövető készüléket viseltek. A résztvevőket két csoportba sorolták: (1) nem végeztek rendszeres, strukturált testmozgást, vagy csak hetente egyszer jártak szabadidős sétára (22 368 fő), illetve (2) rendszeresen sportoltak, vagy hetente többször sétáltak (58 684 fő). A résztvevők szív-érrendszeri egészségét 2022 novemberének végéig követték nyomon, és összegyűjtötték súlyos nemkívánatos szív- és érrendszeri események (MACE), azaz a szívinfarktus, a stroke és a szívelégtelenség miatt történt kórházi felvételek vagy halálesetek adatait. A nem sportoló (1) csoportban végül 13018 nő és 9350 férfi (összesen 22 368 fő) került be a végső elemzésbe. A közel nyolcéves megfigyelési időszak alatt 331 nő és 488 férfi kapott szívrohamot vagy szélütést, alakult ki szívelégtelenség és/vagy halt meg szív- és érrendszeri betegségben (típusonkénti bontásban 379 szívrohamot (129 nő és 250 férfi); 215 szívelégtelenséget (96 nő és 119 férfi); és 225 stroke-ot (106 nő és 119 férfi) jegyeztek fel).
A potenciálisan befolyásoló kockázati tényezők, például az életmód, a szív- és érrendszeri kockázati tényezők, a társbetegségek és az etnikai hovatartozás figyelembevétele után egyértelmű dózis-válasz összefüggés volt kimutatható az összes MACE, valamint külön a szívroham és a szívelégtelenség tekintetében azoknál a nőknél, akik azt állították, hogy nem végeznek semmilyen strukturált testmozgást, de beépítették a napi rutinjukba az intenzív, rutinszerű, rövid ideig tartó testmozgást (VILPA, vigorous intermittent lifestyle physical activity). A férfi résztvevők esetében azonban a VILPA és a MACE közötti asszociáció kevésbé bizonyult egyértelműnek vagy szignifikánsnak. Például azoknál a nőknél, akik napi átlagban csak 3,4 perc VILPA-t végeztek, de nem végeztek formális testmozgást, 45%-kal kisebb valószínűséggel következett be bármilyen típusú MACE, 51%-kal kisebb valószínűséggel kaptak szívrohamot, és 67%-kal kisebb valószínűséggel alakult ki náluk szívelégtelenség, mint azoknál a nőknél, akik egyáltalán nem végeztek VILPA-t. Ugyanakkor azok a férfiak, akik átlagosan 5,6 perc VILPA-t végeztek naponta, de nem végeztek formális testmozgást, 16%-kal kisebb valószínűséggel szenvedtek el bármilyen típusú MACE-t, mint azok a férfiak, akik nem végeztek semmilyen VILPA-t. A férfiak esetében nem volt azonban egyértelmű összefüggés a különböző MACE altípusok és a VILPA között.
A vizsgálatban részt vevő nők körében még a legkisebb mérhető mennyiségű napi VILPA is asszociációt mutatott a szív-érrendszeri kockázat csökkenésével: a napi legalább 1,2-1,6 perc mozgás 30%-kal alacsonyabb rizikót jelentett az összes MACE esetében, és különösen jelentős volt a szívroham 33%-os, valamint a szívelégtelenség 40%-os kockázatcsökkenése. A férfiak esetében a napi legalább 2,3 perc VILPA azonban csak 11%-kal csökkentette az összes MACE kockázatát.
A rendszeresen sportolók körében nem volt megfigyelhető ilyen jelentős nemi különbség a VILPA és a MACE, illetve a szívroham és a szívelégtelenség kockázata között. Bizonyítást nyert a stroke-kal kapcsolatos dózis-válasz asszociáció is, de csak a férfiak esetében.
A vizsgálat korlátai közé tartozik megfigyeléses jellege, ezért nem lehet ok-okozati összefüggést megállapítani a VILPA és a MACE között. Ennek ellenére a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „a VILPA ígéretes fizikai aktivitási célpont lehet a súlyos kardiovaszkuláris események megelőzésében olyan nők körében, akik nem tudnak vagy nem akarnak formális testmozgást végezni. És bár a vizsgálatban a VILPA hatásai azoknál a nőknél voltak a legerőteljesebbek, akik nem mozogtak, a férfiaknak is ajánlott némi VILPA-t beépíteni a napi rutinjukba a szív-érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése érdekében.”
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Irodalmi hivatkozás:
Emmanuel Stamatakis et al, Device-measured vigorous intermittent lifestyle physical activity (VILPA) and major adverse cardiovascular events: evidence of sex differences, British Journal of Sports Medicine (2024).
