Tudomány
Kristálygömb agydaganat esetén?
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói olyan új módszert fejlesztettek ki, amellyel már a kezelés előtt 70 százalékos pontossággal megjósolható, hogy javulni fog-e a rosszindulatú agydaganat a bevacizumab kezelés hatására – írja a Newswise Medical News hírportál.
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) nemrég engedélyezte a bevacizumab alkalmazását agytumorokban. A szer erőteljesen csökkenti a daganatok vérellátását, és ennek folytán csökken a tumor nagysága, vagy akár teljesen el is tűnik. Sajnos csak a betegek felében tapasztalható ez a jótékony hatás – a többieket fölöslegesen teszik ki a mellékhatásoknak, és értelmetlenül költenek havonta 10 000 dollárt a kezelésükre.
A Radiology ehavi számában megjelent közleményükben a UCLA kutatói leírják, hogy hogyan lehet megjósolni, hogy a beteg várhatóan reagálni fog-e a bevacizumab kezelésre. Dr. Whitney Pope vezető kutató elmondta, hogy eddig semmilyen lehetőség nem volt a terápiás válasz előrejelzésére.
Pope és munkatársai 82, műtéten és sugárkezelésen átesett glioblasztómás betegen igazolták módszerük hatékonyságát, olyan betegeken, akikben kiújult a tumor. (Az agytumorok közül a glioblasztóma a leggyakoribb, és rendszerint halálos: a fenti kezelések ellenére a betegek átlagosan csak 12–15 hónapig élnek a diagnózis felállítása után, és a tumor kiújulása esetén még rövidebb ez az idő.) A betegek fele kéthetenként bevacizumab infúziókat kapott, és minden betegnél havonta MRI vizsgálatot végeztek.
A tumorsejtek egy vaszkuláris endotél növekedési faktornak (VEGF) nevezett fehérjét termelnek, amely serkenti az új erek kialakulását és ezek benövését a tumorba – a daganat ezzel a mechanizmussal biztosítja önnön oxigén- és tápanyagellátását. A bevacizumab egy monoklonális antitest, amely a VEGF-hez kötődve gátolja annek hatását. Az így kialakuló oxigén- és tápanyaghiány pusztítja a tumorsejteket, lassítja a daganat növekedését.
A bevacizumab egy olyan eseménysorozatot indít be, amely végigkövethető az MRI felvételeken. Az oxigénhiányos tumorsejtek több VEGF-et termelnek, és ennek folytán a vérerekből folyadék szivárog ki a tumorba és a környező szövetekbe. A tumor emiatt megduzzad, és a folyadék szabadabban áramlik a sejtközti térben. Ahogyan a daganat sejtjei dezintegrálódnak, egyre kevésbé akadályozzák a folyadék szabad mozgását.
„Azt feltételeztük, hogy azokban a daganatokban, amelyekben akadálytalanabbul áramlik a folyadék, magasabb a VEGF szintje” – mondta Pope. „Mivel a bevacizumab a VEGF-et blokkolja, ésszerű hipotézisnek tűnt, hogy a szer kifejezettebben fog hatni a VEGF-et nagyobb mennyiségben tartalmazó tumorokra.”
A folyadék tumorbeli mozgásának MRI-s mérésével a kutatók 70 százalékos pontossággal előre tudták jelezni, hogy mely betegek daganata fog növekedni hat hónapon belül. Bár ez az arány nem drámiaian nagy, mégis, a korábbi 50 százalékos, a véletlennek megfelelő arányhoz képest igen jelentős előrehaladás. Ezzel a felfedezéssel sokkal inkább lehetségessé vált a személyre szabott kezelés és a betegek megóvása a fölösleges mellékhatásoktól.
Weisz Júlia
