Tudomány
Kozmetikázó kutatók
2005-ben világméretű felháborodást váltott ki a dél-koreai őssejtkutató, Hvang Vu Szuk esete, aki ellen végül az ügyészség is vádat emelt. Kiderült róla, hogy meghamisított kutatási eredményeket valósként hozott nyilvánosságra. Az 53 éves állatorvost csalással, hamisítással és a bioetikai törvény megsértésével vádolták. Az ügyészség megerősítette a szöuli nemzeti egyetem által lefolytatott vizsgálat megállapítását, amely szerint Hvang hazudott, amikor 2004-ben és 2005-ben a Science című tekintélyes tudományos folyóiratban arról számolt be, hogy sikeresen klónozott őssejtekből emberi petesejtet.
Mennyiség minőség helyett
Az etikai normákra súlyt helyező, komoly és tekintélyes kutatóknak elegük lett a sikert hajhászók áleredményeiből. Az Edinburgh-i Egyetemen dolgozó Daniele Fanelli fejlődéskutató biológus vette a fáradságot, és végigrágta magát 18 különféle tudományágban megjelentett 11 351 tudományos publikáción. Kétszázharminchatról, azaz az értekezések két százalékáról kiderült, hogy közönséges csalás, hamisítvány vagy másokéról másolták le. Közel ezerről pedig megállapította, hogy erősen kozmetikázottak.
A Chicagói Egyetem számítógépes biológusa, Andrey Rzhetsky háromezer kutatást vizsgálva tárta fel, hogy a fiatalok nem csak átveszik, hanem folytatják az idősebb kollégák gyakorlatát, amelynek hátterében az áll: a sok publikált eredmény és siker növeli az őket foglalkoztató egyetemek és intézetek hírnevét.
Ám amíg csak a jó szándékú szponzorok számláiról jogtalanul leemelt támogatásokról van szó, az belefér a nemtelen ügyeskedés kategóriájába. De amikor az ígért egészségjavítást nem hozó, sőt a szervezetre káros gyógyszerek kerülnek reklámozásra és a patikákba, akkor már nem lehet egy legyintéssel napirendre térni a csalások felett.
A Popular Science szakfolyóirat írása szerint Fanelli és Rzhetsky vizsgálati eredményeinek közreadását nem fogadta örömmel a kutató társadalom, sőt! Visszautasították a „gyanúsítást”, és azzal védekeztek, hogy általánossá vált az a szemlélet, amely szerint az eredményességet a publikációk számával mérik – vagyis a megbízók rendszerint a minőség elé helyezik a mennyiségi szempontot –, a médiát pedig a látványos felfedezések érdeklik, nem pedig a fontos, ám meglehet, unalmas aprómunka.
A Michigani Egyetem kutatásetikai és -összehangoló programjának vezetője, Nicholas Steneck viszont összefogást szervezett a tudományág, a kutatás jó hírének a helyreállítására, azon belül a kutatók erkölcsi-etikai oktatására. A Minnesotai Egészségügyi Kutatási Alapítvány igazgatója, Brian Martinson pedig vizsgálatot kezdeményezett az általuk rendelkezésre bocsátott, ám feleslegesen elpazarolt dollárok felderítésére, illetve az alapítványnak való visszatérítésére.