Kutatásfinanszírozás: a HU-rizont orvosi szemmel
A Telex tényfeltáró írása a HU-rizont 2025-ös pályázati ciklusának visszásságait mutatja be, rendszerszintű problémákra világítva rá.
A beszámolók szerint a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) szakmai kontroll nélkül, szubjektív „nemzeti” és politikai szempontok alapján írta felül a független szakértői testületek rangsorát. Az ügy rávilágít arra a rendszerszintű problémára, amely miatt az Európai Unió továbbra is fenntartja a magyar kutatóhálózatok forrásainak befagyasztását.
Az ügy középpontjában Kolossváry Márton, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet nemzetközileg elismert osztályvezetője áll. A Harvardot és Johns Hopkinst megjárt kutató, aki az egészségügyi fókuszterület bíráló bizottságának tagja volt, a nyilvánosság elé állt, miután tapasztalta: a minisztérium „eljátszatta velük a demokráciát”.
Kolossváry beszámolója szerint a 16 fős szakértői panel többkörös, konszenzusos bírálati folyamat végén állított fel egy tudományos rangsort. A meglepetés az eredményhirdetéskor érte a bírálókat: a tíz támogatott egészségügyi pályázatból négyet a minisztérium önhatalmúlag kicserélt. Olyan projektek kaptak milliárdos támogatást, amelyeket a szakmai testület vagy elutasított, vagy a rangsor végére sorolt, miközben tudományosan kiválóbb pályázatokat indoklás nélkül ejtettek.
A legsúlyosabb anomália a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem „AI 4 NeuroScience” című pályázata körül alakult ki. Ez a projekt a 70 beérkezett egészségügyi pályázat közül a 60. helyen végzett. A bírálók annyira gyengének ítélték, hogy a második, külső bírálati körbe sem javasolták továbbküldeni.
Ehhez képest a projekt végül 200 millió forintos támogatást nyert. A döntést Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter „nemzeti szempontokkal” indokolta, hangsúlyozva a határon túli intézmények felzárkóztatásának fontosságát. A probléma azonban nem a célkitűzéssel, hanem a folyamattal van: a pályázati kiírásban nem szerepeltek ilyen preferenciák, a szakértői bizottsággal pedig egyszerűen statisztaszerepet játszattak egy előre eldöntött politikai osztozkodásban.
Egy másik vitatott nyertes a Semmelweis Egyetem OnkoBank projektje, melyet a világszerte hivatkozott Győrffy Balázs jegyez. Bár a kutató személye megkérdőjelezhetetlen, a konkrét pályázatot a bizottság módszertani hibák miatt csak a 37. helyre sorolta. Kolossváry Márton, aki maga is a mesterséges intelligencia (MI) orvosi alkalmazásának szakértője, több ízben jelezte: a pályázat célkitűzései a leírt metodológiával nem megvalósíthatóak.
A minisztérium itt is felülbírálta a szakmát. Az ügy kapcsán megszólalt Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora is, aki szerint „a szakértők nem felkent, szent emberek”, és a döntéshozóknak joguk van eltérni a listától. Ez a kijelentés orvosszakmai körökben különösen éles vitát váltott ki, hiszen a tudományos peer-review (szakmai bírálati) rendszer alapjait kérdőjelezi meg.
A HU-rizont programot éppen azért hozták létre, hogy pótolják az uniós Horizont Európa programból való kizárás (a modellváltó egyetemek körüli összeférhetetlenségi problémák) miatti forráskiesést. Azonban ez az eset éppen azt bizonyítja, amitől Brüsszel tartott: a magyar kutatási források elosztása nem transzparens, hanem politikai és baráti körök mentén történik.
Léderer Sándor, a K-Monitor ügyvezetője szerint ez a gyakorlat tökéletes választ ad arra, miért tartja fenn az EU a források befagyasztását. Ha a minisztérium „társadalom- és nemzetpolitikai” érdekekre hivatkozva bármikor átírhat egy szakmai sorrendet, a kutatási verseny tisztasága megszűnik.
Az orvosi és tudományos társadalom számára a HU-rizont botrány üzenete világos: a nemzetközi kiválóság és a szigorú módszertan másodlagos a politikai lojalitás és a stratégiai szövetségek mögött. Kolossváry Márton bátor kiállása – aki ellen a hivatali titoktartás megszegése miatt akár retorziók is érkezhetnek – rávilágít, hogy a magyar tudomány autonómiája az összeomlás szélén áll. Amennyiben a döntéshozók nem térnek vissza az objektív mérőszámokon alapuló bírálati rendszerhez, a hazai kutatások nemzetközi hitelessége és a legkiválóbb szakemberek itthon tartása kerül veszélybe.
