Kábítószer-ellenes világnap: tárgyszerűen a randi-drogokról
Az Európai Drogmonitorozó Központ (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction, EMCDDA) egyik írása szerint a nők 20 százaléka szenved el valamilyen formájú nemi erőszakot felnőtt élete során, amiben egyre nagyobb szerepe van a drogoknak: az áldozat, illetve az elkövető szervezetében egyre gyakrabban mutatnak ki valamilyen szert.
Ahhoz, hogy védekezni tudjunk e társadalmi méretű probléma ellen, fontos ismerni a jellemző droghasználati mintákat.
Az angolszász eredetiben rape drug-nak, azaz nemierőszak-drognak nevezik azokat a magyarul randi-drognak hívott szereket, amelyek megkönnyítik az erőszak elkövetését. A bulvársajtóban időről-időre felbukkan például, hogy a legveszélyesebb randi-drog a GHB (gamma-hidroxi-vajsav), és évek óta keringenek az interneten téves állításokat tartalmazó körlevelek, amelyek csak arra alkalmasak, hogy eltereljék a figyelmet a valós veszélyekről.
Mit tudunk tehát a GHB-ról, és mi valójában a legveszélyesebb randi-drog?
GHB-t már a 19. században előállítottak, a lehetséges emberi felhasználásával kapcsolatos kutatások azonban csak a múlt század ’60-as éveiben indultak, amikor a GABA (gamma-amino-vajsav) neurotranszmitter szerepét vizsgáló kísérletekben használva kiderült általános anesztetikus hatása (a GHB és a GABA csak a hidroxi- illetve amino-csoportban tér el egymástól). Ezt követően használták altatóként, szülés közbeni fájdalomcsillapítóként, antidepresszánsként, ma is használják narkolepszia és fibromialgia kezelésére. Mellékhatásai: hányinger, hányás, szédülés, zavartság, fejfájás, aluszékonyság, vizeletinkontinencia, légzési elégtelenség.
Nem tudjuk, a központi idegrendszerben miért jön létre, annyi ismert, hogy GABA-ból szintetizálódik a GABA-erg neuronokban, majd a szinapszisokban felszabadulva a GHB-receptorokhoz kötődik, ahol glutamátot (az agy legfontosabb serkentő hatású neurotranszmitterét) felszabadítva izgató hatású. Farmakológiai dózisban azonban a GABA(B) receptorokhoz kötődik, ez magyarázza gátló és addiktív hatását.
A GHB gátolja az alkohol lebontását, ezért a két szert együtt fogyasztva (illetve a GHB-t egyéb depresszánsokkal együtt fogyasztva) megnő az eszméletvesztés és a légzésleállás veszélye.
Szórakozóhelyeken azért használják, mert az alkoholhoz hasonlóan csökkenti a gátlásokat, felszabadultságot, eufóriát okoz. Leggyakrabban színtelen, szagtalan folyadék formájú, hatása tíz percen belül jelentkezik, 2-3 órán át tart. A magyarországi adatok szerint illegális használata alacsonynak mondható: a szert életük során kipróbálók aránya alacsonyabb, mint 1 százalék.
Legutóbb január elején közölte magyar újság, hogy egy 19 éves lány italába GHB-t csempésztek, amitől öntudatlan állapotba került és megerőszakolták. Azonban a szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a lány szervezetében GHB-nek nyoma sem volt, alkohol viszont rengeteg.
Ha nem a GHB, akkor mi a legveszélyesebb randidrog?
Mint ahogy a fent idézett szakértői írás és egyéb szakcikkek (pl. Gamma Hydroxybutyrate (GHB)-Related Deaths: Review of 194 Cases, Deborah L. Zvosec és munkatársai) is megállapítják, messze a legelterjedtebb és legveszélyesebb randi-drog valójában az alkohol.
Egy másik, a Journal of Clinical Forensic Medicine-ben megjelent vizsgálat szerint, amelyet a londoni Törvényszéki Kutatóintézet munkatársai végeztek, a 2000 és 2002 között nemi erőszak áldozatává vált 1014 személynek csupán 2 százalékánál találtak nyugtatókra utaló nyomokat. Megvizsgálták annak a 319 személynek a teszteredményeit is, akik az erőszaktevés utáni 12 órán belül adtak mintát, amikor az alkohol jelenlétét még ki lehetett mutatni. Az eredmények szerint az áldozatok 32 százaléka fogyasztott elegendő alkoholt a támadás előtt ahhoz, hogy akár eszmélet- és memóriavesztést szenvedjen el (több mint 200 mg alkohol/100 ml vér). További 24 százaléknál találtak komoly részegségre utaló vér-alkohol szintet (több mint 150 mg/100 ml).
A GHB-vel kapcsolatos ügyeket nyomon követő Drogriporter szerint a randidrog-hisztéria azért is veszélyes, mert hatására sokan gondolják úgy, hogy ha csupán alkoholt fogyasztanak, akkor velük nem is történhet erőszak; csupán arra kell figyelniük, hogy semmit ne cseppentsenek a poharukba – holott a már benne lévő alkohol jelenti a legnagyobb veszélyt.
Ahogy egy másik írásukban megjegyzik, egy felelős médiumnak kellő távolságból kell közelítenie a GHB-t övező legendákhoz, nem felülve az aktuális hisztériának, vagy éppen a jelenség totális tagadásának, és fel kell hívnia a figyelmet a valódi veszélyekre, ami a GHB esetében mindenekelőtt a szer alkohollal együttesen történő használata és a túladagolhatóság.
