hirdetés
2025. április. 30., szerda - Katalin, Kitti.
hirdetés

 

Jelentős hatással van a gyermekek viselkedésére az apai depresszió

Az American Journal of Preventive Medicine (AJPM) folyóiratban január 30-án jelent meg a Robert Wood Johnson Medical School kutatóinak cikke, amelyben az apáknál kialakult depresszió gyermekekre gyakorolt negatív hatásait vizsgálták.

Általánosságban a közhiedelemben kialakult apakép szerint az apák egyszerre sztoikusak, érzékenyek és erősek. A való élet azonban más. Az apák gyakran lehangoltak, néha súlyos depresszióban szenvednek. És ahogy az új kutatás feltárja: ha az apai depressziót nem diagnosztizálják vagy nem kezelik, a gyermekekre gyakorolt negatív szociális és viselkedési hatások évekig fennmaradhatnak.

A mostani tanulmányban Kristine Schmitz, a Rutgers Robert Wood Johnson Medical School (RWJMS) gyermekgyógyászati tanszékének adjunktusa az RWJMS, valamint a Princeton és a Rider egyetemek más kutatóival együtt arról számol be, hogy az óvodába lépéskor apai depressziónak kitett gyermekeknél sokkal nagyobb valószínűséggel fordulnak elő 9 éves korukra a tanárok által jelzett viselkedési nehézségek és gyenge szociális készségek.

“Mindkét szülőnél figyelembe kell vennünk a depressziót, nem csak az anyáknál. A depresszió kezelhető, és az egész család támogatása érdekében a gyermekorvosoknak el kell kezdeniük beszélgetni erről az apákkal, és olyan apaközpontú beavatkozásokat kell kidolgozniuk, amelyek speciálisan az ő igényeikhez igazodnak”, nyilatkozta Schmitz.

Az Egyesült Államokban az apák átlagosan 8-13%-át érinti a depresszió valamilyen formája gyermekük első éveiben, ám ez az előfordulási gyakoriság már 50%-ra nő, ha az anya is szülés utáni depresszióval küzd. Kevés tanulmány foglalkozott azonban az apai depresszióval a szülést követő időszakon túl, vagy vizsgálta az apák mentális egészsége és a gyermekek viselkedése közötti kapcsolatokat.

Pontosan ennek felderítésére Schmitz és munkatársai a Future of Families and Child Wellbeing Study (FFCWS) adatait elemezték. Ez egy olyan országos születési kohorsz adatbázis, amely 1998 és 2000 között 20 amerikai nagyvárosban véletlenszerű mintavételezéssel vizsgálta az akkor született gyermekeket és családjukat, valamint a tanulmány továbbra is nyomon követi a résztvevők életében bekövetkezett változásokat.  Két FFCWS-adatpont volt kulcsfontosságú Schmitz értékeléséhez: amikor a gyerekek 5 évesek voltak és az apjukat az elmúlt egy évben depressziós tünetek gyanújával vizsgálták; illetve amikor 9 évesek voltak, a gyerekek tanárai kitöltöttek egy felmérést, amely magatartással kapcsolatos értékeléseket is tartalmazott. Összesen 1422 olyan apa, akiknek 74%-a legalább az idő felében együtt élt gyermekével, amikor a gyermek 5 éves volt és gyermekeik adatait összehasonlítva, valamint a szociodemográfiai tényezők és az anyai depresszió ellenőrzésével a kutatók egyértelmű kapcsolatot tudtak feltérképezni az apai depresszió és a gyermeki viselkedés között.

“Az óvodába lépés fontos fejlődési mérföldkő, és az ekkor tapasztalt magatartásbeli nehézségek alacsonyabb fokú elkötelezettséghez és negatív viselkedési mintázatokhoz vezethetnek az általános iskolában, ami még a középiskolában is fennmaradhat vagy akár felerősödhet”, írták a kutatók.

Például azok a gyerekek, akiknek apja 5 éves korukban depressziós tünetekről, például szomorúságról, levertségről számolt be, vagy depresszióval diagnosztizálták, 9 éves korukra jelentősen nagyobb valószínűséggel mutattak szorongást, dacot és dühöt, valamint alacsonyabb szintű együttműködést és önbecsülést.

Schmitz szerint több ok is magyarázhatja az összefüggést. Egyrészt a depresszióról megállapították, hogy nevelési problémákat és kevesebb érzelmi támogatást eredményez a gyermek számára. Emellett a depresszió otthoni konfliktusok vagy egyéb stressz forrása is lehet.

Schmitz szerint egyetlen más, populációszintű amerikai tanulmány sem mutatott ki ilyen egyértelmű kapcsolatot az apai depresszió és a gyermek iskolai viselkedése között. Az eredmények azt sugallják, hogy a depressziós tünetekkel küzdő apák és gyermekeik azonosítására és támogatására irányuló beavatkozások segíthetnek ennek a szoros kapcsolatnak az enyhítésében. Bár az apai depresszió összefügg a kihívást jelentő gyermeki viselkedéssel, van ok a reményre. A korai felismerés és beavatkozás nemcsak az apák, hanem a gyermekek jólétét is javíthatja Schmitz szerint.

 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

The lasting impact of paternal depression on children

Paternal Depression at Kindergarten Entry and Teacher-Reported Behavior at Age 9 Years

 

Johnny Gunn képe a Pixabay-en
Johnny Gunn képe a Pixabay-en

Irodalmi hivatkozás:

Schmitz, K., et al. (2025). Paternal Depression at Kindergarten Entry and Teacher-Reported Behavior at Age 9 Years. American Journal of Preventive Medicine. doi.org/10.1016/j.amepre.2025.01.017.

(forrás: MedicalOnline)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink