Hogyan gyógyít a természet?

Gretchen Daily, a Stanford Woods Institute környezettudományi professzora és munkatársai fMRI segítségével vizsgálták, hogy milyen hatással van egyes agyi régiók aktivitására a természetben tett másfél órás séta (a kontrollcsoport tagjai egy hat sávos autóút mellett gyalogoltak). A Proceedings of the National Academy of Science című szaklapban publikált eredmények szerint – Nature experience reduces rumination and subgenual prefrontal cortex activation – a természetben tett séta eredményeképp csökkent egy olyan agyterület működése, amelynek megnövekedett aktivitása korábbi vizsgálatok szerint közrejátszik a depresszió kialakulásában.

Mint a tanulmányban olvashatjuk, az emberiség több mint fele már ma is városi környezetben él, és ez az arány 2050-re el fogja érni a 70%-ot. Habár az urbanizációnak sok előnye van, számos mentális betegség előfordulása megnövekszik a városban élők között (pl. depresszió, szorongásos kórképek).

A prefrontális cortex area subgenualis része (Brodmann25) megnövekedett aktivitást mutat depresszióval küzdők esetén, ez a terület lehet felelős a ruminációért (ismétlődő, negatív érzelmekre fókuszáló kényszergondolatok). A természetben tett séta eredményeképp csökkent a ruminációért felelős agyterület aktivitása, továbbá a vizsgálati alanyok is azt jelentették, hogy kevesebb kényszeres gondolatuk volt. A kontollcsoport esetében nem történt változás.

A kutatók nyilatkozata szerint eredményeik bizonyítják, hogy a természeti élmény pozitív irányba befolyásolja az ember érzelmi szabályozását, ezért felhívják a politikusok és várostervezők figyelmét arra, hogy a városban élők egészsége szempontjából alapvetően fontos, hogy hozzáférhetőbb legyen számukra a természeti környezet.

A kutatók korábbi munkájuk során már feltárták, hogy a természetben töltött időnek pozitív hatása van a szellemi teljesítményre is (megnövekedett munkamemória), (The benefits of nature experience: Improved affect and cognition), a továbbiakban azon dolgoznak, hogy számszerűsíteni tudják a természetben töltött idő pozitív hatását, illetve a hatás mechanizmusáról is számot tudjanak adni.

Biogén hipotézis

Áttekintő cikkében Michael Moore környezeti toxikológus és patológus hipotézissel is szolgál azzal kapcsolatosan, hogy mi módon gyógyítja az embert a természeti környezet. Az Environmental Research című szaklapban megjelent tanulmány szerint - Do airborne biogenic chemicals interact with the PI3K/Akt/mTOR cell signalling pathway to benefit human health and wellbeing in rural and coastal environments? – elképzelhető, hogy az erdőn-mezőn, tengerparton tett kirándulások során enyhén mérgező fitokemikáliák jutnak be a tüdőnkbe és a bélrendszerünkbe, és az általuk kiváltott enyhe stressz aktiválja szervezetünk védőrendszerét.

Mint Moore írja a New Scientist című ismeretterjesztő magazinban, a természet egészségünkre gyakorolt pozitív hatásának egy része pszichológiai eredetű: az E. O. Wilson pszichológustól származó biofilia hipotézis már az 1980-as években kifejtette, hogy az embernek alapvető szükséglete a természetben való tartózkodás, és egy vizsgálat már akkor kimutatta, hogy a betegek műtét után gyorsabban gyógyulnak pusztán attól, ha az ablakukból természeti tájra nyílik kilátás (a kontrollcsoport tagjai egy téglafalra láthattak rá). Napjainkban pedig számos japán vizsgálat bizonyította, hogy a természetjárás csökkenti a stresszhormon kortizol és a vérnyomás szintjét egyaránt (Trends in research related to "Shinrin-yoku" (taking in the forest atmosphere or forest bathing) in Japan; Environmental Health and Preventive Medicine).

A University College Londonorvosa, Graham Rookszerint a természetben töltött idő során régi barátainkkal találkozhatunk újra: masszív biodiverzitással szembesülünk, amit vadászó-gyűjtögető életmódunk óta hiányolunk, és az állatoktól, növényektől származó input segíti immunrendszerünk szabályozását. A higiénia hipotézis továbbfejlesztésének számító „Régi barátok/Old Friends hipotézis” szerint ugyanis azokat az élőlényeket, amelyekkel közös az evolúciónk, a szervezetünk megtanulta tolerálni, így fontos szerepük van az immunregulációban, és hiányukban alakulnak ki az autoimmun, allergiás és gyulladásos kórképek.

A biofilia és a régi barátok hipotézisek ismertetése után Michael Moore rátér saját elméletére: az erdei és a tengeri levegő nemcsak azért jó az egészségnek, mert nincsenek benne ipari szennyező anyagok, hanem azért, mert a növények, algák, baktériumok és gombák enyhén toxikus fitokemikáliákat juttatnak bele, pl. a kártevők elleni védekezésben használt polifenolokat és a beporzókat vonzó illatért felelős terpenoidokat.

A Moore által megfogalmazott biogén hipotézis szerint ezek a fitokemikáliák sejtjeinkben az mTOR útvonalat gátolva (a kalóriamegvonás hatásához hasonlóan) akadályozzák a gyulladásos és neurodegeneratív betegségek, a diabétesz, számos tumor és az immunszuppresszió kialakulását, azaz e toxinok alacsony szintje olyan alacsony mértékű stresszt jelent, ami beindítja a hibajavító mechanizmusokat, továbbá segít a nagyobb dózisokkal szembeni tolerancia – hormesis - kiépülésében.

Annak érdekében, írja Moore, hogy a későbbiekben akár palackba zárva is érkezhessen hozzánk a természet egészségmegőrző hatása, kollégáival a University of Exeterlaborjában egérkísérletekben fogják tanulmányozni a levegőbe porlasztott, alacsony koncentrációjú fitokemikáliák hatását.