Tudomány
Folyton éhező kövérek
2009. szeptember 18. 13:26
.jpg)
Mai ismereteink szerint a kövérség kialakulásában, az anyagcsere működésében 425 gén játszik közre, s a szabályozási folyamatok komplexitása az oka annak, hogy ezen a területen szinte lehetetlen hosszú távon is hatékony gyógyszert kifejleszteni.
Zsír: endokrin szerv
A jóllakottságérzet kialakításában az 1994-ben felfedezett leptin (a leptos görög szó jelentése: sovány) a főszereplő. Ha az energiaegyensúlyunk pozitív, a nagyrészt a zsírszövetben termelődő fehérjehormon a hipotalamusz jóllakottság-központjának receptoraihoz kötődve csökkenti a táplálékfelvételt és növeli az anyagcsere intenzitását. Egy ritka, monogénes betegségben nem termelődik funkcionáló leptin, az ekkor létrejövő elhízás egyszerűen kezelhető humán rekombináns fehérje adásával. Egyéb etiológiájú kövérség esetén a megnövekedett számú és méretű zsírsejt a normálisnál jóval több leptint termel. A hiperleptinémia aztán (a hiperinzulinémiához hasonlóan) a receptorok érzékenységét csökkenti, ami a jóllakottság- központ működését gátolja. Az elhízottak ezért hiába esznek egyre többet, egyre éhesebbek lesznek. Az egyre több ételt pedig egyre alacsonyabb intenzitású anyagcserével dolgozzák fel. Ráadásul étvágyukat az is növeli, hogy a leptin hatására szervezetükben túlműködik az endokannabinoid rendszer.
A leptin ellenpárja a gyomorban termelődő, 1999-ben felfedezett ghrelin, aminek neve növekedést serkentőt jelent és a testsúlyszabályzáson kívül a tanulásban is fontos szerepet játszik. A ghrelin és a leptin kölcsönösen csökkentik egymás termelését. Az üres gyomorból felszabaduló ghrelin is fehérjehormon, a hipotalamusz éhségközpontját ingerli. Az elhízottakra jellemző magas leptinszint hatására kevesebb ghrelin termelődik, így a hipotalamikus éhségközpont receptorai hiperérzékennyé válnak. Azaz az elhízás egy többszörös pozitív visszacsatolás révén növekszik.
Zsír: immunszerv
A zsír sok egyéb hormont, például resistint, angiotenzint, valamint citokineket is termel, vagyis az immunrendszernek is része. Az obezitást ma már a túlműködő immunrendszer miatt létrejövő szisztémás gyulladásnak tarjuk, a társuló betegségeket a gyulladás következményének. A túl sok leptin hatására az elhízottakban a monociták hiperaktívak. Mivel e sejttípus rövid ideig él, esetükben nem alakul ki a leptin-receptorok érzékenységének csökkenése. Az általuk termelt citokinek fokozzák a gyulladást, ami kialakítja vagy súlyosbítja a kövérséggel járó asztmát, allergiát, autoimmun betegségeket, osteoarthritist, infertilitást, felgyorsult öregedést, Alzheimerkórt, depressziót, (mell-, vastagbél-, prostata-, máj-, vese-, bőr-, nyirok-) rákot, mélyvénás trombózist, cukorbetegséget és hipertóniát. A monociták által termelt plazminogén aktivátor inhibitor (PAI-1) növeli a trombózishajlamot, a zsírsejtek fokozott angiotenzin- aktivitása emeli a vérnyomást.
A fogyás titka
A táplálkozási ajánlások hasznos tanácsokat adnak az időzítéssel kapcsolatban is. A legfontosabb, hogy reggelizzünk, az ébredés utáni 30–90 perc közötti szakaszban. A reggeli hatására csökken az ébredéskori magas ghrelinszint, az anyagcsere felkapcsolódik. Egy kiegyensúlyozott étkezés 4–5 órára nyomja le a ghrelinszintet (az éhséget és az anyagcsere lassulását), azaz naponta 3–4 étkezésre van szükség még fogyókúra esetén is. Együnk lassan, mert a ghrelinszint csökkenése az étkezés kezdete után csak 15–20 perccel jelentkezik.
Elalvás előtt tilos az evés, mert a tele gyomor miatt csökkent ghrelinszint megakadályozza, hogy az alvási ciklusban a 3–4. fázisba lépjen a szervezet. Ezekben a fázisokban termelődne egyébként az éjszaka során a leptin, aminek hiányában éhesebben és lassabban működő anyagcserével ébredünk, miként akkor is, ha nem alszunk eleget, azaz 8 órát.
Hozzájárul a fogyás sikeréhez a megküzdő képességeket fejlesztő pszichoterápia is, tudniillik az elhízás kialakulásában a stresszhormonok (kortizol, CRH, noradrenalin), a fájdalom és a depresszió (alacsony szerotoninszint), valamint az orgazmushiány (alacsony oxitocinszint) egyaránt közreműködnek.
Az energiaháztartás szabályozásáért sokféle anyag felelős, s ezek sokféle gyógyszer támadáspontját jelentik. Nem véletlen tehát, hogy rengeteg készítmény mellékhatásaként jelentkezik elhízás. Paradox módon a legerőteljesebb obezitogén szerek a szerotoninszintet növelő antidepresszánsok, mert 3–4 hónapos használatuk hatására a szerotoninreceptorok downregulációja következik be.
A közeljövő egyik reménysége az elhízás terápiájában a renin-angiotenzin rendszer blokkolása, ezáltal a zsírsejtek növekedésének gátlása és az inzulinérzékenység fokozása. Ez utóbbiban a PAI-1 gátló szerek is hasznosak lehetnek majd.
A jóllakottságérzet kialakításában az 1994-ben felfedezett leptin (a leptos görög szó jelentése: sovány) a főszereplő. Ha az energiaegyensúlyunk pozitív, a nagyrészt a zsírszövetben termelődő fehérjehormon a hipotalamusz jóllakottság-központjának receptoraihoz kötődve csökkenti a táplálékfelvételt és növeli az anyagcsere intenzitását. Egy ritka, monogénes betegségben nem termelődik funkcionáló leptin, az ekkor létrejövő elhízás egyszerűen kezelhető humán rekombináns fehérje adásával. Egyéb etiológiájú kövérség esetén a megnövekedett számú és méretű zsírsejt a normálisnál jóval több leptint termel. A hiperleptinémia aztán (a hiperinzulinémiához hasonlóan) a receptorok érzékenységét csökkenti, ami a jóllakottság- központ működését gátolja. Az elhízottak ezért hiába esznek egyre többet, egyre éhesebbek lesznek. Az egyre több ételt pedig egyre alacsonyabb intenzitású anyagcserével dolgozzák fel. Ráadásul étvágyukat az is növeli, hogy a leptin hatására szervezetükben túlműködik az endokannabinoid rendszer.
A leptin ellenpárja a gyomorban termelődő, 1999-ben felfedezett ghrelin, aminek neve növekedést serkentőt jelent és a testsúlyszabályzáson kívül a tanulásban is fontos szerepet játszik. A ghrelin és a leptin kölcsönösen csökkentik egymás termelését. Az üres gyomorból felszabaduló ghrelin is fehérjehormon, a hipotalamusz éhségközpontját ingerli. Az elhízottakra jellemző magas leptinszint hatására kevesebb ghrelin termelődik, így a hipotalamikus éhségközpont receptorai hiperérzékennyé válnak. Azaz az elhízás egy többszörös pozitív visszacsatolás révén növekszik.
Zsír: immunszerv
A zsír sok egyéb hormont, például resistint, angiotenzint, valamint citokineket is termel, vagyis az immunrendszernek is része. Az obezitást ma már a túlműködő immunrendszer miatt létrejövő szisztémás gyulladásnak tarjuk, a társuló betegségeket a gyulladás következményének. A túl sok leptin hatására az elhízottakban a monociták hiperaktívak. Mivel e sejttípus rövid ideig él, esetükben nem alakul ki a leptin-receptorok érzékenységének csökkenése. Az általuk termelt citokinek fokozzák a gyulladást, ami kialakítja vagy súlyosbítja a kövérséggel járó asztmát, allergiát, autoimmun betegségeket, osteoarthritist, infertilitást, felgyorsult öregedést, Alzheimerkórt, depressziót, (mell-, vastagbél-, prostata-, máj-, vese-, bőr-, nyirok-) rákot, mélyvénás trombózist, cukorbetegséget és hipertóniát. A monociták által termelt plazminogén aktivátor inhibitor (PAI-1) növeli a trombózishajlamot, a zsírsejtek fokozott angiotenzin- aktivitása emeli a vérnyomást.
A fogyás titka
A táplálkozási ajánlások hasznos tanácsokat adnak az időzítéssel kapcsolatban is. A legfontosabb, hogy reggelizzünk, az ébredés utáni 30–90 perc közötti szakaszban. A reggeli hatására csökken az ébredéskori magas ghrelinszint, az anyagcsere felkapcsolódik. Egy kiegyensúlyozott étkezés 4–5 órára nyomja le a ghrelinszintet (az éhséget és az anyagcsere lassulását), azaz naponta 3–4 étkezésre van szükség még fogyókúra esetén is. Együnk lassan, mert a ghrelinszint csökkenése az étkezés kezdete után csak 15–20 perccel jelentkezik.
Elalvás előtt tilos az evés, mert a tele gyomor miatt csökkent ghrelinszint megakadályozza, hogy az alvási ciklusban a 3–4. fázisba lépjen a szervezet. Ezekben a fázisokban termelődne egyébként az éjszaka során a leptin, aminek hiányában éhesebben és lassabban működő anyagcserével ébredünk, miként akkor is, ha nem alszunk eleget, azaz 8 órát.
Hozzájárul a fogyás sikeréhez a megküzdő képességeket fejlesztő pszichoterápia is, tudniillik az elhízás kialakulásában a stresszhormonok (kortizol, CRH, noradrenalin), a fájdalom és a depresszió (alacsony szerotoninszint), valamint az orgazmushiány (alacsony oxitocinszint) egyaránt közreműködnek.
Az energiaháztartás szabályozásáért sokféle anyag felelős, s ezek sokféle gyógyszer támadáspontját jelentik. Nem véletlen tehát, hogy rengeteg készítmény mellékhatásaként jelentkezik elhízás. Paradox módon a legerőteljesebb obezitogén szerek a szerotoninszintet növelő antidepresszánsok, mert 3–4 hónapos használatuk hatására a szerotoninreceptorok downregulációja következik be.
A közeljövő egyik reménysége az elhízás terápiájában a renin-angiotenzin rendszer blokkolása, ezáltal a zsírsejtek növekedésének gátlása és az inzulinérzékenység fokozása. Ez utóbbiban a PAI-1 gátló szerek is hasznosak lehetnek majd.
Kazai Anita, Medical Tribune
