Főemlőstan a műtőben
Neves primatológusok először vizsgálták meg az etológia megfigyelő módszerével, hogy hogyan alakul a humán műtőkben a szereplők viselkedéses mintázata, hogyan működik a hierarchia, és milyenek a gender-szerepek.
Az egyébként nem-humán főemlősöket vizsgáló kutatók vezetésével végzett munka eredményei az amerikai Tudományos Akadémia szaklapjában jelentek meg (Laura K. Jones és munkatársai: Ethological observations of social behavior in the operating room Proceedings of the National Academy of Sciences); a műtőbeli szociális viselkedés etológiai megfigyelése alapján az Emory University etológus és pszichológus kutatói azt a következtetést vonták le, hogy a műtőben dolgozó emberek a főemlősökre jellemző általános hierarchiabeli és genderszabályokat követik.
A műtő-primatológia elnevezésű projekt keretében a kutatók 200 műtét során rögzítették valamennyi szociális interakciót három műtőben, az amerikai Atlanta oktatókórházaiban (összesen 6348 spontán szociális – nem technikai – interakciót rögzítettek, amelyekben 400 fő – sebészek, rezidensek, aneszteziológusok, ápolók és egyéb műtőbeli személyzet vett részt). Mint nyilatkozatukban a kutatók kifejtik: a korábbi vizsgálatok leginkább kérdőíveken alapultak, és nem az aktuális viselkedés megfigyelésén, így nem tudtak az új etológiai vizsgálat eredményeihez hasonló, releváns adatokkal szolgálni. Az etológia tudománya, folytatják a kutatók, evolúciós perspektívából tanulmányozza az embereket és az állatokat, az etológiai megfigyelések során mindent rögzítenek, ami egy adott időintervallumon belül a megfigyelt csoportban történik.
A műtőbeli viselkedés megfigyeléséből három fő következtetést vontak le a szakemberek:
- A konfliktusokat a szereplők többnyire úgy kezelték, hogy a hierarchia magasabb pontján állók a több szinttel alattuk levőkre irányították azokat. A kooperáció gyakoribb volt (59%), mint a konfliktus (2,8%), azonban az utóbbiak időnként nem konstruktívak voltak, és fenyegették a betegbiztonságot.
- A konfliktus és az együttműködés mintázatai változtak a résztvevők társadalmi neme (gender) alapján: kevesebb kooperáció zajlott azokban a csoportokban, amelyeknek több férfi tagja volt;
- Kevesebb volt a konfliktus és több az együttműködés, ha a vezető sebész (társadalmi) neme különbözött a csapat többségének nemétől.
A kutatók leszögezik: a humán és a nem humán primatológia eredményei is azt sugallják, hogy a rivalizáció és a konfliktus gyakoribb az azonos neműek között, mint a különböző genderbe tartozók között, és a szociális hierarchia magasabb fokán állók a státuszukat leginkább a saját nemükbe tartozókkal szemben védik. Ezért a jelen vizsgálat eredményei alapján át kell gondolni a „team-munka”, illetve a „csapat” egészségügyben is gyakran használt koncepcióját, hangsúlyozza a kutatócsoportot vezető neves főemlős-kutató Frans de Waal és Bonnie Jennings, az egyetem ápolástan professzora, és hozzáteszik: eredményeiket, miszerint a műtő tipikus főemlős szociális tendenciákat felsorakoztató mikrokozmosz, figyelembe kell venni az egészségügyi csapatmunka hatékonyságát növelő és a betegbiztonságot javító törekvések tervezésekor.
