Fertőzés okozza az Alzheimer-kórt?

Elképzelhető, hogy az Alzheimer-kórban meghaltak agyában lévő amiloid béta fehérjékből álló plakkok eredetileg nem kórosak, mondja Robert Moir és Rudolph Tanzi, akik mindketten a Harvard Medical School és a Massachusetts General Hospital neurológusai. Moir és Tanzi néhány évvel ezelőtt fedezte fel, hogy az amiloid béta fehérjék – amelyekről a legtöbben azt gondolják, hogy a betegségprogresszió legfőbb kiváltó tényezői – igen hasonlítanak egy immunfehérje-család tagjaihoz, a veleszületett immunrendszer antimikrobiális peptidjeihez. Ha bebizonyosodik, hogy az amiloid béta fehérjék azért szaporodnak fel az idegsejtekben, hogy a szervezet védekezni tudjon bizonyos fertőzésekkel szemben, az új megközelítést jelentene az Alzheimer-kór jelenleg sikertelen megelőzésében és kezelésében.

Moir és Tanzi pathogén hipotézise szerint az amiloid béta fehérjékből álló plakkok valamilyen kórokozó elleni védekezés gyanánt alakulnak ki, majd a szervezet kóros, autoimmun választ produkál a kialakult plakkokra, és ez okozza magát az Alzheimer-kórt. Ez az autoimmun mechanizmus az, ami az Alzheimer-kórt összeköti a diabétesszel, és a két kórkép közötti számos hasonlóságot is magyarázza, mondja Tanzi, olyannyira, hogy sokan 3-as típusú diabéteszként gondolnak az Alzheimer-kórra.

Tanzi az 1990-es évek elején részt vett annak a három génnek a felfedezésében, amelyek az Alzheimer-kór öröklődő formájának hátterében állnak, azonban az Alzheimer-kór zöme, 95%-a sporadikus, és az öröklődő kórképpel ellentétben nem 50 éves kor előtt, hanem 60 éves kor után indul. A nem öröklődő Alzheimer-kórnak ma sem ismerjük az okát, így a kezelése sem megoldott.

A pathomechanizmus tisztázásában az egyik fő kérdés az amiloid béta fehérje szerepe, amire a kutatóközösség zöme úgy tekint, hogy az nem tölt be hasznos szerepet az agyban, hanem csak az ismeretlen folyamat aberráns mellékterméke, „metabolikus szemét”, és a belőle képződő plakk körül keletkező tau fehérjék váltják ki a gyulladást, majd az idegsejtek pusztulását.

Mindazonáltal, az infekciós kóreredet ötlete nem új, teszi hozzá Tanzi, sőt az amiloid béta fehérje 1984-es felfedezése előtt ez volt a domináns szemlélet. Moir és Tanzi modellje szerint azonban a pathogén hipotézis nem alternatívája az amiloid béta hipotézisnek, a két hipotézis inkább kiegészíti egymást, és a pathogén hipotézis választ ad arra, hogy hogyan indul a kórfolyamat, és mi az evolúció során már 400 millió évvel ezelőtt kialakult, a gerincesek 60%-ában fellelhető amiloid béta valódi természete.

Moir és Tanzi vizsgálatai szerint az amiloid béta antimikrobiális fehérje, aminek antimikrobiális hatékonysága a penicillinével vetekszik, de nem csak baktériumok, hanem gombák ellen is hatékony. Állatkísérletekben azt is kiderítették, hogy azok a salmonellával fertőzött egerek, amelyek agyában a fertőzés után 48 órával később plakkok alakulnak ki, tovább élnek, mint azok a társaik, amelyek agyában nem indul be a salmonella-fertőzés után a plakk-formálódás. A plakkok közepében kimutatható a baktérium.

Bár korábban azt gondolták, hogy az agy – néhány kivételtől eltekintve (szifilisz és veszettség) – steril, napjainkban kiderül: sok élőlény él az agyban, mondja Tanzi, aki ezért Moirral karöltve elindította a Brain Microbiome Project-et. A kutatók a projekt során Alzheimer-kórban meghaltak agyi mintáinak mikroba-tartalmát hasonlítják össze olyan személyekével, akik nem voltak Alzheimer-kórosak, és remélik, hogy eredményeik alapján lehetőség lesz a fertőzés kezelésére még azelőtt, hogy a plakkok kialakulnának, sőt esetleg vakcinát is ki tudnak fejleszteni az Alzheimer-kór okaként bebizonyosodó kórokozók ellen.