Ételallergia: miért tűnik egyre rosszabbnak?
Az elmúlt hónapokban egymást érték a hírek olyan esetekről, amelyek ártatlan étkezésnek indultak, de halál lett a végük. A Qubit cikke.
Matthew Smith, a glasgow-i Strathclyde Egyetem egészségtörténeti kutatója a Conversationben foglalta össze az ételallergia történetét. Hippokratész már időszámításunk előtt megfigyelte, hogy ha sajtot eszik, fáj a feje; a 15. században pedig III. Richárd angol királyon jelentkeztek csalánkiütésre emlékeztető reakciók szamóca fogyasztása után – igaz, ő ezt boszorkánysággal magyarázta. Mire 1906-ban az osztrák Clemens von Pirquet megalkotta az allergia kifejezést, már több orvos elismerte, hogy különböző ételek bőrproblémákat, asztmát, gyomor-bélrendszeri gondokat, vagy akár elmezavart is okozhatnak. Hivatalosan viszont csak az 1930-as években vált elfogadottá az ételallergia, mint az allergia egyik válfaja.
1988-ban a kanadai orvosszövetség folyóiratában közölték az első olyan tudományos cikket, amely halálos ételallergiáról szólt: az írás egy 24 éves nő halálának lehetséges okait feszegette – a nő egy mogyoróolajat tartalmazó keksz elfogyasztása után vesztette életét. Az egyik lehetséges magyarázat az úgynevezett higiéniahipotézis, amely szerint a rendkívül tiszta környezetben felnövő gyerekek szervezete képtelenné válik arra, hogy megkülönböztesse az ártalmas kórokozókat az ártalmatlan fehérjéktől, mint például ami a mogyoróban is megtalálható. Egy másik lehetőség szerint a konyhai technikákban rejlik az ételallergia kulcsa.
Arra a mai napig sincs egyértelmű válasz, hogy minek köszönhető az ételallergiában szenvedők egyre nagyobb aránya. Matthew Smith szerint ennek az átfogó allergológiai kutatások hiánya a legnagyobb oka, de a kutató attól is tart, hogy az emberek nem is fogadnák túl szívesen azok eredményeit – a konklúzió ugyanis minden bizonnyal az lenne, hogy fel kell adni a modern élet kényelmét, és alaposan újra kellene tervezni az étrendünket is.
