Ellopható-e az orvostudomány?

Sokan a tudomány Robin Hoodjának tartják a kazahsztáni Alexandra Elbakyant, aki a New Yorkban tartott tárgyalásra írt levelében az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatára („Mindenkinek joga van szabadon részt venni a közösség kulturális életében, élveznie a művészeteket és osztozni a tudományos eredményekben”), és arra hivatkozott, hogy egyes folyóirat-kiadók illegálisan kérnek megfizethetetlen díjakat a tanulmányok elolvasásáért, amivel korlátozzák a tudás terjedését.

Mint arról többek között az Independent című lap beszámol, több mint 47 millió tudományos értekezés érhető el ingyen a kazah kutató által 2011-ben indított honlap révén.

Nyilatkozataiban az idegkutatóként dolgozó Elbakyan kifejti: teljes őrültség és lehetetlen, hogy 32 dollárt kelljen fizetnie minden egyes cikkért, amit egy kutatónak a munkájához el kell olvasnia, hiszen évente több száz tanulmányt kell megismernie. A Sci-Hub néven indított honlap, ami önmeghatározása szerint a világ első kalóz-oldala, ami tízmilliónyi tanulmányhoz enged ingyenes hozzáférést a köz számára, mottója: „Távolítsuk el a tudomány útjában álló akadályokat!”

Az Elsevier kiadó által az amerikai copyright jogok megsértésére hivatkozva indított perben a New York-i bíróság tavaly októberben a Sci-Hub bezárását rendelte el, azonban Elbakyan nem bezárta, hanem a .org helyett más domain-névre vitte a webszájtot, ahol a Nature beszámolója szerint naponta 30.000 körüli felhasználó látogatja. Az is valószínűtlen, hogy az Oroszországban élő Elbakyan, akinek semmilyen tulajdona nincs New Yorkban, kifizesse a több milliárd dollárra rúgó büntetést (cikkenként 750 és 150.000 dollár közötti bírságot kéne fizetnie – összesen 47 millió értekezésért).

Ha az új domént is be kell zárni, a szolgáltatás Elbakyan nyilatkozata szerint a „mélyebb, sötétebb” netre költözik majd, és a tudomány az internetnek azon a részén lesz elérhető, ahol a drogok, a fegyverek és a gyerekpornó. Ahogy ezek a sötét tevékenységek, úgy a valaha volt legnagyobb tudományos könyvtár is anonim módon, a Tor rendszer révén kereshető fel, így a látogató anonim marad. A cikk-kérőknek egyébként nem is kell magát a Sci-Hub weblapot meglátogatniuk, csak az oldal URL-jét kell a kívánt cikk URL-jébe illeszteniük, majd a kért cikk automatikusan megérkezik.

A csata évek óta folyik a kérdés körül: joga van-e mindenkinek ingyen hozzájutni az adófizetői pénzből finanszírozott akadémiai kutatási eredményekhez, vagy sem, mindenesetre jelenleg a legtöbb modern tudományos munka eredményét fizetős falak mögé zárják, és csak a gazdag országok gazdag egyetemei tudnak hozzáférni, bár az igen magas előfizetői árak miatt már az elitegyetemek, így pl. a Cornell vagy a Harvard Egyetem is bajban vannak, írja a háttérről beszámoló cikkében az amerikai Kaveh Waddel.

A Sci-Hub olyan egyetemeken és kutató intézetekben dolgozó kutatók segítségével jut hozzá a tanulmányokhoz, amelyek képesek megfizetni az előfizetési díjakat. Amikor egy Sci-Hub felhasználó hozzáférést kér egy fizetős tanulmányhoz, a szolgáltatás letölti, elküldi a felhasználónak, és egyben saját tárában is elhelyezi (Library Genesis), hogy a következő igénylőnek már csak onnan kelljen megkapnia. Ennek eredményeképpen mára a Library Genesisben szinte valamennyi fizetős tanulmány megtalálható, és a tár naponta százezer cikkel bővül.

Elbakyan szerint az akadémiai kutatás eredményeihez való ingyenes hozzáférés a kutatók függetlenségét is elősegíti, hiszen a mai igen magas előfizetői árakat az egyének képtelenek kifizetni, ezért kénytelenek néhány kutatóhely kreativitást elnyomó elvárásához igazodni. A tudományos eredményekhez való ingyenes hozzáférés igen különböző a zene vagy a filmipar termékeivel való kalózkodáshoz, teszi hozzá az idegkutató, mivel a kutatók és az egyetemek, kutatóintézetek nem részesülnek a tanulmányaik után a kiadónak fizetett díjakból.

Sok kutató szerint a több mint 2000 folyóiratot kontrolláló, és az Elbakyan ellen pert indító Elsevier kiválóan példázza a mai tudományos publikációs rendszer kudarcát, ezért 2012-ben több mint 15.000 kutató részvételével hatalmas akadémiai bojkott indult a több mint 1 milliárd dollár éves bevétellel rendelkező kiadó ellen. Mint a Harvard Egyetem könyvtárának akkori vezetője nyilatkozta a The Guardiannek, „mi csináljuk a kutatásokat az egyetemen, mi írjuk a tanulmányokat, mi referáljuk más kutatók írásait, mi dolgozunk a szerkesztő bizottságokban, mindezt ingyen, majd mi vásároljuk vissza saját munkánk eredményeit felháborító árakon.” A felháborodott kutatók a per után támogató honlapot indítottak a Sci-Hub érdekében, amelyen arra is felhívják a figyelmet, hogy a kutatók tartoznak azzal a köznek, hogy nyilvánosságra hozzák munkájuk eredményeit.

Persze mindig is voltak technikák, amelyek révén ingyenesen hozzá lehetett férni fizetős tanulmányokhoz, korábban a különböző online kutatói fórumokon, és többek között a Twitteren a #icanhazpdf hashtag használatával, amiről már – szabadon hozzáférhető – tanulmány is született (Carolyn Caffrey Gardner és Gabriel J. Gardner: Bypassing Interlibrary Loan Via Twitter: An Exploration of #icanhazpdf Requests).

Olyanok is vannak, akik a Berlini Fal leomlásához hasonlítják Elbakyan tevékenységének eredményét, hiszen így nemcsak a gazdag országok szegényei, de a szegény országok is hozzájuthatnak a tudomány eredményeihez: a Sci-Hub felhasználóinak nagy része Kínából, Indiából, Oroszországból, Brazíliából, Iránból származik, az USA csak újabban csatlakozott a klubhoz; mint felhasználói nyilatkozzák, sok helyen lehetetlenné válna a kutatói munka a Sci-Hub nélkül.