Elkészült a Bioetikai Kódex
Bioetikai Kódex készült a magyar orvosbiológiai és klinikai kutatások elveiről és gyakorlatáról, akár jogszabályba is foglalhatják, hogy az intézményeknek kötelező eszerint eljárniuk – derült az egészségügyért felelős államtitkárság mai sajtótájékoztatóján.
A nemzetközi információkat és a jelentős magyar tapasztalatot ötvözték a most megjelent Bioetikai Kódexben, amely mind a szakma, mind a betegek számára világossá és egyértelművé teszi, milyen szempontok érvényesülnek az orvosbiológiai és klinikai kutatások elbírálásánál – mondta a csütörtöki sajtótájékoztatón a kiadvány szerkesztéséért felelős Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) elnöke, prof. dr. Mandl József, kiemelve, hogy a kiadvány ahhoz is hozzájárul, hogy transzparenssé váljanak a kutatások. A kódex a vizsgálati alanyok védelméből indul ki, így korrelál az egészségügyért felelős államtitkárság célkitűzésével, hogy az ellátórendszer a betegek érdekeit és biztonságát szolgálja. Ezt már dr. Beneda Attila egészségügyért felelős helyettes államtitkár tette hozzá, azzal, hogy a kódexben az egészségügy szereplői számára meghatározzák a fő irányokat és normákat, amelyek mentén a orvosbiológiai kutatásokat és klinikai kísérleteket végezhetik.
A WHO becslése szerint egyébként az orvosbiológiai kutatások több mint 90 százaléka olyan betegségek és állapotok gyógyítását célozza, ami a Föld lakosságának kevesebb, mint 10 százalékát érintik. Minden emberen végzendő kísérlet eljárástervét és a kivitelezés módjáról szóló tervezetét egy e célból létrehozott, a kutatótól és a kísérletet finanszírozótól független, befolyástól mentes etikai bizottsághoz kell benyújtani. Magyarországon minden egészségügyi intézményben, ahol kutatást végeznek, működnie kell helyi és intézményi etikai bizottságnak, az országos hatáskörű feladatokat az ETT végzi; az engedély nélkül végzett vizsgálat bűncselekmény.
Mandl József elmondta, hazánkban több száz kutatási kérelem érkezik évente az ETT illetékes bizottságaihoz, ezek 10–15 százalékát utasítják el. A rendszer eddigi is jól működött, amit alátámaszt, hogy hazánkban nem fordultak elő emberi tragédiákkal járó kutatási hibák, mint például a németországi Contergan-botrány. Hangsúlyozta azt is, az etikai bizottságokban nemcsak orvosok, hanem például jogászok vagy lelkészek is ülnek, így a döntések nem mentesek a vitáktól. Emberen végzett kutatásnak számítanak egyébként azok a kutatások is, amelyekben azonosítható emberi adatokkal dolgoznak, Mandl József lapunknak azt mondta, a kódex az adatokra vonatkozóan is tartalmaz iránymutatást. Beneda Attila mindezt azzal egészítette ki, hogy az államtitkárság valamennyi gyógyító intézményhez eljuttatja a kódexet, de szeretnék azt is, hogy az abban foglaltak betartása számon kérhető legyen az ellátókon, ezért felmerült, hogy mindezt jogszabályba is foglalják.
A Bioetikai Kódex megjelenése előtt Magyarországon az emberen végzett kutatások és kísérletek kereteit a Nürnbergi Kódex, a Helsinki Deklaráció, az Európa Tanács Bioetikai Konvenciója, az egészségügyi törvény nyolcadik fejezete, illetve az emberen végzett orvostudományi kutatásokról szóló miniszteri rendelet adta. Ezeket fogták most egybe a hazai tapasztalatokkal a kiadványban, amely számos olyan útmutatást is tartalmaz, amelyek a jogszabályokból nem következnek. A kódexre egyébként is nagy szükség volt, mert hatalmas a társadalmi igény, hogy új eljárások kerüljenek a gyakorlatba.
