Amerikai elemzés
Az üdítőitalok adótartalmának hatása a túlsúlyra
A havi energiafogyasztás 500–1100 kalóriával csökken 20 százalékos adó esetén, mivel a fogyasztási szokások átstrukturálódnak: a szokásos üdítőitalokból kevesebb fogy, míg kávéból és gyümölcsléből több.
A túlsúly a szó szoros értelmében a legsúlyosabb problémák közé tartozik az Egyesült Államokban: a felnőttek kétharmadát érinti. A jelenségben az öröklött hajlam és a mozgásszegény életmód mellett az étrend, ezen belül pedig a cukrozott üdítő italok (SSB) fogyasztása fontos szerepet játszik. Ezért több amerikai államban adót vetettek ki az SSB-re. Becslések szerint 15–20 százalékkal magasabb ár mellett a kalóriafogyasztás mintegy 10 százalékkal csökkenne – emellett pedig csak az első évben 14,9 milliárd dollárnyi bevétel keletkezne. Ha csak a szénsavas üdítőitalokra vetnének ki ilyen mértékű adót, ez 1,5 milliárd dollárnyi bevételt generálna. Ezeket az összegeket egészségfejlesztő programokra lehetne fordítani, ráadásul még az SSB fogyasztása is csökkenne. Azt, hogy milyen mértékben, több számítás is próbálja előre jelezni.
Ha az adó célja a bevétel növekedése, akkor kicsi kell legyen az adótartalom, azonban a kismértékű, 1,5–5 százalék közötti adó a fogyasztás struktúrájára nincs hatással. Ha a cél az egészségesebb étrend, akkor magasabb adót kell kivetni: 20 százalék esetén már markáns változások jelentkezhetnek a fogyasztási szokásokban. Egy, a Health Economics folyóiratban közölt amerikai elemzés célja annak a megállapítása, hogy ezek milyen mértékűek lehetnek.
A tanulmány alapját a háztartások fogyasztására vonatkozó reprezentatív adatok jelentik. A Nielsen vállalat több mint egy évtizede többszázezer háztartás kiadásait monitorozza világszerte. A résztvevők egy kézi szkennert kapnak, amivel a megvásárolt áruk vonalkódját leolvassák, és ami az adatokat egy központi adatbázisba továbbítja. Az SSB amerikai fogyasztásának a modellezéséhez az 1998. és 2003. év között négy régióban, különböző településeken (így olyan nagyvárosokban, mint Chicago, Los Angeles, New York, San Francisco, Atlanta, Philadelphia, Baltimore vagy Washington, valamint kis városokban) gyűjtött adatokat használták fel. A havi fogyasztáson belül az SSB-k és egyéb nem alkoholos italok fogyasztását a háztartások méretére vetítették, illetve kiszámolták, hogy személyenként mekkora volt az egyes elemekre költött, inflációval korrigált összeg.
Az emberek a vizsgált időszak kezdetén a legnagyobb mennyiségben kávét ittak: az egy főre eső fogyasztás havonta mintegy 3,5 liter volt. Ezután következtek a nem diétás üdítőitalok (3,44 l/hó), majd a magas, illetve alacsony zsírtartalmú tej (2,0, illetve 1,43 l/hó). A sor végén az ásványvíz (1,32 l/hó), illetve az izotóniás sportital állt (0,11 l/hó). A legdrágább az izotóniás ital (67 cent/l), illetve a gyümölcslé (64 cent/l), a legolcsóbb a kávé volt (16 cent/l). A tízféle nem alkoholos és otthon fogyasztott italra fejenként havonta 1,82 dollárt költöttek az emberek. A nem alkoholos italokra kiadott havi összegből a legnagyobb arányban a szokásos üdítőitalok részesültek (20 százalék); ezt követte a gyümölcslé, a magas zsírtartalmú tej, illetve a diétás üdítők. Az izotóniás oldatok csupán 1 százalékát tették ki a fogyasztási költségnek.
A kutatók a havi költségek és a fogyasztás alapján becsülték meg, hogy az adó 20 százalékos emelésével hogyan változna a fogyasztás struktúrája. A számítások alapján a legnagyobb mértékben az izotóniás italok fogyasztása csökkenne: az amúgy is alacsony mennyiség megfeleződne. A szokásos üdítőitaloké 48 százalékkal, a szörpöké 26 százalékkal lenne kevesebb. A havi mennyiség figyelembe vétele alapján ez azt jelenti, hogy személyenként 26, 552, illetve 112 kalóriával kevesebb lenne az ilyen italokkal bevitt havi energia mennyisége. Ehhez még hozzáadódik a kisebb mértékben csökkenő diétás üdítő- és magas zsírtartalmú tejfogyasztással járó energiabevitel-csökkenés: azaz az adónak köszönhetően körülbelül 700 kalóriával csökkenhetne a havi energiafogyasztás személyenként. Ez a mennyiség már a testsúlyon is meglátszik. Durván 7000 kalória energiabevitel-csökkenésre 1 kg-nyi fogyást számolva ez havonként 10 dekányit jelenthet. Ez azonban, sajnos, csak a mérleg egyik nyelve: a másik oldalon az adó bevezetésekor a gyümölcslé, a zsírszegény tej, a kávé és a tea fogyasztása viszont nőne. Ezek közül a legnagyobb mértékű plusz energiát, 200 kalóriát a megugró gyümölcslé-fogyasztás jelenti. Az adónak köszönhetően elérhető energiamegtakarítás tehát összességében 450 kalóriát jelent havonta, ami éves szinten 70 deka testsúlycsökkenést eredményezhet.
A fenti számítások az utolsó 12 havi fogyasztási adatokon alapulnak. A kutatók elvégeztek egy optimista becslést is, amikor a legnagyobb havi fogyasztást vették figyelembe. Ebben az esetben a havi „energiamegtakarítás” 745 kalória lenne, az éves fogyás pedig 1,1 kilogramm 20 százalékos adótartalom mellett.