Embrionális őssejtekből kialakított idegsejteket ültettek be fiatal állatok agyába, és kimutatták, hogy tökéletesen integrálódtak: a megfelelő agyrészekkel alakítottak ki kapcsolatokat.
Az egészséges agy idegsejtejei között stabil és pontosan meghatározott kapcsolatok vannak; enélkül lehetetlen lenne az agy normális működése. A Journal of Neuroscience legújabb számában közölt tanulmány először mutatta ki, hogy az őssejtek nem csak arra képesek, hogy specifikus idegsejtekké alakuljanak, de arra is, hogy a megfelelő idegsejtekkel lépjenek összeköttetésbe. Az eredményekről a Science Daily is beszámolt.
Dr. James Weimann, a Stanford Egyetem orvoskarának munkatársa és kutatócsoportja olyan neuronokkal foglalkoztak, amelyek az agykéregben találhatók, és amelyek egy része a mozgás szabályozásáért felelős. Ezeknek az idegsejteknek a nyúlványai a gerincvelő motoros neuronjaihoz haladnak; súlyos gerincvelő-sérülés esetén ezek a kapcsolatok megszakadnak.
A kutatók először olyan módon kezelték az őssejteket, hogy azok fiatal, de már felismerhetően agykérgi idegsejtekké alakuljanak, azaz specializált sejtekké váljanak. Ezután újszülött egerek agyába ültették be a sejteket, az agykéregnek a mozgással, a látással, illetve a tapintással kapcsolatos területeire.
Most először sikerült elérni, hogy az átültetett idegsejtek a megfelelő agyi struktúrák idegsejtjeivel létesítsenek kapcsolatot és azt – ami nem kevésbé fontos –, hogy más agyterületeken viszont ne kapcsolódjanak az idegsejtekhez. A látókéregbe ültetett sejtek például két mély agyi struktúra, a colliculus superior és a híd neuronjai felé növesztették nyúlványukat, és ezekhez kapcsolódtak, míg a gerincvelői sejtekhez nem. Fordított volt a helyzet a mozgatókéregbe ültetett idegsejtek esetében, amelyek a gerincvelői neuronokhoz kapcsolódtak, és az említett két, a látáshoz kötődő struktúra idegsejtjeihez nem.
Sikerült tehát igazolni, hogy újszülött állatokban elérhető, hogy a beültetett idegsejtek kapcsolódási mintázata megfelelő legyen. A további kutatások során megvizsgálják, hogy ugyanez megvalósítható-e felnőtt állatokban, és végül az emberben is. Emellett megpróbálják kideríteni a hatásmechanizmust is: honnan „tudják” a beültetett sejtek, hogy mely neuronokkal létesítsenek összeköttetést, és melyekkel ne?
Napjainkban új kihívások várnak a szemésztársadalomra. A népesség elöregedésével nő az időskorban előforduló szembetegségek száma. A 80 éven felüli lakosság...