Az inzulinrezisztencia lehet az aortabillentyű-szűkület egyik fő kockázati tényezője
Egy több mint 10 ezer férfi 10 évnél is hosszabb követésével végzett vizsgálat szerint szoros asszociáció mutatható ki a rizikó növekedésében.
Az Annals of Medicine folyóiratban 2024. november 26-án jelent meg a University of Eastern Finland kutatóinak cikke, amelyben egy 45 év feletti férfiak körében végzett nagy elemszámú populációs vizsgálat eredményeit közölték, és amelyek szerint az inzulinrezisztencia fontos rizikófaktora lehet a világ leggyakoribb szívbillentyű-betegségének, az aortabillentyű-szűkületnek (AS; aorta stenosis). Ez a vizsgálat elsőként világít rá a betegségnek erre a korábban nem ismert kockázati tényezőjére. A kutatók reményei szerint az AS és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolat kimutatásával új utak nyílhatnak a betegség megelőzése előtt.
Az AS az aortabillentyű szűkülését okozza, ami korlátozza a vér szívből való kiáramlását. Idővel a billentyű megvastagszik és merevebbé válik, így a szívnek keményebb munkát kell végeznie ahhoz, hogy hatékonyan pumpálja a vért, és ha nem kezelik, ez fokozatosan olyan szívkárosodást okozhat, amely életveszélyes szövődményekhez, például szívelégtelenséghez vezethet. A betegséggel élőknél évekig is eltarthat, amíg a jellemző tünetek kialakulnak, ilyenek a mellkasi fájdalom, a fáradtság, a légszomj és a szívdobogás. Egyeseknél soha nem is jelentkeznek a tünetek, de ettől még fennállhat a szívelégtelenség és a halál kockázata. Az AS korábban azonosított kockázati tényezői közé tartozik az életkor, a férfi nem, a magas vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség.
Az inzulinrezisztencia, amely gyakran már évekkel a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása előtt kialakul, akkor jelentkezik, amikor a sejtek nem reagálnak hatékonyan az inzulinra, a vércukorszint szabályozásáért felelős hormonra. Válaszul a szervezet több inzulint termel a normál glükózszint fenntartása érdekében, ami megemelkedett vérinzulinszinthez (hiperinzulinémia) vezet.
A most közölt tanulmányban a kutatók több mint 10 ezer, eredetileg AS-mentes 45 és 73 év közötti finn férfi adatait elemezték, akik a Metabolic Syndrome in Men (METSIM) vizsgálatban vettek részt. A vizsgálat kezdetén a kutatók számos biomarkert mértek, köztük a hiperinzulinémiával és/vagy inzulinrezisztenciával kapcsolatos mutatókat. Az átlagosan 10,8 éves követési időszak után 116 férfinál (1,1%) diagnosztizáltak AS-t. A kutatócsoport több olyan, az inzulinrezisztenciával kapcsolatos biomarkert azonosított, például az éhomi inzulint, a 30 és 120 perces inzulint, a proinzulint és a szérum C-peptidet, amelyek mindegyike összefüggésbe hozható volt a fokozott AS-kockázattal. Ezek a biomarkerek még akkor is jelentős előrejelzői maradtak az AS-nek, ha más ismert kockázati tényezőket, például a testtömegindexet (BMI) és a magas vérnyomást korrigálták, illetve, ha kizárták a cukorbetegségben vagy aortabillentyű-rendellenességben szenvedő résztvevőket.
A kutatók ezután fejlett statisztikai módszereket alkalmaztak a kulcsfontosságú biomarker-profilok elkülönítésére, és két olyan különböző mintázatot azonosítottak, amelyek az inzulinrezisztenciát az AS előrejelzőjeként képesek prognosztizálni, függetlenül más kardiovaszkuláris kockázati tényezőktől, mint amilyen az életkor, a vérnyomás, a cukorbetegség és az elhízás.
Ez az újszerű eredmény rávilágít arra, hogy az inzulinrezisztencia az AS jelentős és módosítható kockázati tényezője lehet.
Mivel az inzulinrezisztencia gyakori a nyugati populációkban, a metabolikus egészség kezelése új megközelítést jelenthet az AS kockázatának csökkentésére és a szív-érrendszeri egészség javítására az idősödő (45 év feletti) népesség körében. Ezért indokolt olyan jövőbeni vizsgálatok elvégzése annak megállapítására, hogy az inzulinérzékenység olyan beavatkozásokkal történő javítása, mint a testsúlykontroll és a testmozgás, segíthet-e az állapot megelőzésében.
A tanulmány fő erősségei közé tartozik a nagy elemszámú minta és a hosszú követési időszak. Korlátai közé tartozik azonban, hogy kizárólag férfi alanyokra összpontosított, valamint az AS-esetek viszonylag kis száma, ami korlátozhatja az eredmények más populációkra való általánosíthatóságát.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Insulin resistance linked to increased risk of aortic stenosis
Irodalmi hivatkozás:
Sohlman, M., et al. (2024) Biomarkers reflecting insulin resistance increase the risk of aortic stenosis in a population-based study of 10,144 Finnish men. Annals of Medicine. doi.org/10.1080/07853890.2024.2419996.