Az erőszak mennyisége a különböző társadalmakban
A nagy, modern társadalmak inkább vagy kevésbé erőszakosak, mint azok, amikben az emberiség az evolúciójának nagy részét leélte? A közelmúltban két tanulmány is cáfolta a Harvard Egyetem pszichológusa, Steven Pinker állítását, aki természetünk angyali oldaláról értekezik, írja a Science.
A nagy, modern társadalmak inkább vagy kevésbé erőszakosak, mint a vadászó–gyűjtögetők, a mezőgazdálkodók vagy a kertművelők voltak? A válasz, úgy tűnik: egyik sem. Őseink, akik kisebb csoportokban éltek, mint a maiak, nem voltak erőszakosabbak, mint mi ma, de nem voltak békésebbek sem, állítja Rahul Oka és munkatársainak cikke (Population is the main driver of war group size and conflict casualties; PNAS). A kutatók a háborús halálesetek számát becsülték meg a történelem során, és eredményük ellentmond annak a népszerű elképzelésnek, hogy az emberiség mára – köszönhetően a technológiának és az államok kialakulásának – békésebbé vált, mint őseink.
Az elképzelést, miszerint kevésbé agresszívvé vált az emberiség, a közelmúltban Steven Pinker népszerűsítette, írja a PNAS cikkét ismertető Michael Price a Science hírportálján. Az evolúciós pszichológus Pinker 2011-ben megjelent könyvében (The Better Angels of Our Nature: Why Violence Has Declined; Természetünk angyali oldala: Miért csökken az erőszak?) amellett érvel, hogy az erős központi kormányzattal bíró nemzetállamokhoz hasonló intézmények megjelenése, a kereskedelmi hálózatok és a széles körű kommunikáció kiépülése megnövelte a kölcsönös egymásra utaltságot, és csökkentette az erőszakos halálozások számát. Pinker adatai szerint a társadalom teljes populációjához viszonyítva ma kevesebben halnak meg háborúban, mint a kis vadászó–gyűjtögető vagy állattenyésztő, kertművelő törzsekben.
Oka és antropológus munkatársai (University of Notre Dame) azonban gyanakodni kezdtek, és megvizsgálták, lehetséges-e, hogy matematikai magyarázata van annak, hogy napjainkban arányaiban kevesebb ember lesz erőszak áldozata. Elképzelésük szerint ugyanis ahogy a populációk egyre nagyobbak lesznek, a hadsereg mérete nem nő ugyanolyan gyorsan. Egy száz felnőttből álló csoport esetében pl. teljesen jogos azt feltételezni, hogy 25 harcos van, azonban 100 milliós populáció esetében logisztikailag lehetetlen volna egy 25 milliós katonaság ellátása és koordinálása; az arányok eltérését a kutatók skála-hatásnak nevezik.
Az antropológus kutatók 295 különböző társadalom és 430 csata adatait hasonlították össze i. e. 2500-tól kezdve napjainkig, és összeállítottak két adatsort, az egyik a populációk teljes méretét és a társadalom hadseregének létszámát, a másik pedig a hadsereg méretét és a csatában elhunytak számát hasonlította össze. 1771-ben pl. egy Új-Zéland maori lakosai között bekövetkező csatában 60 harcos vett részt, ami az adott populáció 1%-át jelentette; a konfliktusban 10-en haltak meg, azaz a populáció 1%-ának kevesebb, mint tizede. Összehasonlításképpen: az amerikai polgárháborúban 1865-ben, a gettysburgi csatában 150 000 katona vett részt (a populáció kevesebb mint 0,5%-a); 5745-en haltak meg a csatában, ami a populáció jóval kisebb része.
Csaták százainak adatait összehasonlítva, Oka és csapata arra az eredményre jutott, hogy minél nagyobb egy populáció, arányaiban annál kevesebben harcolnak és halnak meg a háborúkban. Azaz ahogy a populáció nagyobb léptékűvé válik, az egy főre eső erőszak csökken, függetlenül attól, hogy milyen a kormányzás, van-e kereskedelem vagy technológia. A kutatók szerint tehát a Pinkerhez hasonló elveket vallók túlbecsülik a kisebb társadalmakra jellemző erőszakos tendenciákat; az antropológusok érvelésének hatását az is fokozza, hogy egy hónappal ezelőtt egy másik tanulmány is megjelent, ami szintén arra utal, hogy a modern társadalmak semmivel sem kevésbé erőszakosak, mint a régiek (Dean Falk és Charles Hildebolt: Annual War Deaths in Small-Scale versus State Societies Scale with Population Size Rather than Violence; Current Anthropology).
Azonban, mint a Science-nek kifejti, Pinker nincs meggyőződve az antropológusok igazáról, mivel azok csak az agresszió egy szűk keresztmetszetét vizsgálták: a csatában történő elhalálozások számát, és nem vették figyelembe a civilek esetleges lemészárlását. Pinker továbbra is úgy tartja, hogy egy nagyobb társadalomban védettebbek vagyunk az erőszaktól. Oka azonban ahhoz ragaszkodik, hogy az erőszakot kontextusában kell vizsgálni, és akkor elkerülhetjük a skálafüggő torzításokat. Úgy is felfoghatjuk, hogy a fajunk mindig is erőszakos volt, teszi hozzá az antropológus, de ennek van egy másik oldala is: a fajunk mindig olyan békés volt, mint ma.
