Az ellentétek vonzzák egymást – a majmoknál is
2009. november 30. 16:33
Az emberszabásúak után legnagyobb majomfaj, a mandrill úgy választ párt, hogy a másik génjei eltérjenek a sajátjaitól, így biztosítva egészséges és erőteljes utódok születését.
Mivel a mandrill viszonylag közeli rokona az embernek, a felfedezés alátámasztani látszik azt a vitatott elméletet, amely szerint az emberek is a különböző genetikájú partnerekhez vonzódnak a leginkább.
A nagy-britanniai Durhami és Cambridge-i, valamint a franciaországi Montpellier-i Egyetem tudósítói a közép-afrikai Gabon kutatóival működtek együtt a vizsgálat során. Összesen mintegy 200 gaboni mandrill vérét és szaporodási szokását elemezték.
Bár nem teljesen tisztázott, hogy a nőstények honnan tudják, melyik hím génjei egészítik ki a leginkább a sajátjaikat, a kutatók úgy vélik, hogy szaglásuk segítheti őket ebben. Mivel saját testszagukat ismerik – azt részben génjeik határozzák meg -, kiszimatolják azokat a hímeket, amelyek testszaga különbözik a sajátjukétól, azt sejtetve, hogy genetikájuk is eltér – írták a kutatók a Journal of Evolutionary Biology című szaklapban a ScienceDaily tudományos hírportál ismertetése szerint. A mandrillok mellkasán egy nagy illatmirigy van, amelyet a hímek hevesen a fákhoz dörzsölnek. Feltehetően így értesítik jelenlétükről a nőstényeket, amelyek azután eldönthetik, hogy megfelelő partnernek találják-e a hímet.
A szaglás lehetséges szerepén kívül a kutatók valószínűsítik, hogy a nőstény mandrillok szelektív megtermékenyítést is alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a nőstény több hímmel párosodik ugyan, de szervezete elutasítja a hasonló genetikájú hímek spermiumait, csupán az eltérőeket „választja ki”.
A számos gén közül a nőstények a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) alapján választanak párt. Az MHC gének egy összefüggő csoportja, amely szerepet játszik az immunrendszer fehérjéinek meghatározásában és befolyásolja a testszagot is, mivel kölcsönhatásba lép a bőrön levő baktériumokkal.
Jo Setchell, a Durhami Egyetem antropológusa – és egyben a kutatás vezetője – szerint eredményeik nagyon izgalmasak, és ez az első alkalom, hogy a genetikai összeférhetőségre történő szelekciót sikerült kimutatni egy olyan fajnál, amely nagy létszámú – a természetben akár 800 egyedből álló – hímből és nőstényből álló csapatokban él.
A nagy-britanniai Durhami és Cambridge-i, valamint a franciaországi Montpellier-i Egyetem tudósítói a közép-afrikai Gabon kutatóival működtek együtt a vizsgálat során. Összesen mintegy 200 gaboni mandrill vérét és szaporodási szokását elemezték.
Bár nem teljesen tisztázott, hogy a nőstények honnan tudják, melyik hím génjei egészítik ki a leginkább a sajátjaikat, a kutatók úgy vélik, hogy szaglásuk segítheti őket ebben. Mivel saját testszagukat ismerik – azt részben génjeik határozzák meg -, kiszimatolják azokat a hímeket, amelyek testszaga különbözik a sajátjukétól, azt sejtetve, hogy genetikájuk is eltér – írták a kutatók a Journal of Evolutionary Biology című szaklapban a ScienceDaily tudományos hírportál ismertetése szerint. A mandrillok mellkasán egy nagy illatmirigy van, amelyet a hímek hevesen a fákhoz dörzsölnek. Feltehetően így értesítik jelenlétükről a nőstényeket, amelyek azután eldönthetik, hogy megfelelő partnernek találják-e a hímet.
A szaglás lehetséges szerepén kívül a kutatók valószínűsítik, hogy a nőstény mandrillok szelektív megtermékenyítést is alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a nőstény több hímmel párosodik ugyan, de szervezete elutasítja a hasonló genetikájú hímek spermiumait, csupán az eltérőeket „választja ki”.
A számos gén közül a nőstények a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) alapján választanak párt. Az MHC gének egy összefüggő csoportja, amely szerepet játszik az immunrendszer fehérjéinek meghatározásában és befolyásolja a testszagot is, mivel kölcsönhatásba lép a bőrön levő baktériumokkal.
Jo Setchell, a Durhami Egyetem antropológusa – és egyben a kutatás vezetője – szerint eredményeik nagyon izgalmasak, és ez az első alkalom, hogy a genetikai összeférhetőségre történő szelekciót sikerült kimutatni egy olyan fajnál, amely nagy létszámú – a természetben akár 800 egyedből álló – hímből és nőstényből álló csapatokban él.
Dr. Weisz Júlia (Forrás: MTI; ScienceDaily)
