A tudományos kommunikáció csapdái
A tudomány képviselőire több csapda leselkedik írja Sándor Judit bioetikus, jogász, a CEU tanára a Qubit tudományos portálon.
A versenyt és a másfajta szemléletet kizáró bezárkózás és a csalhatatlanság vélelmezése, de vannak új típusú veszélyek is. Ezek egyike a tudomány kényszerű vagy önkéntes futtatása (hype), amely torzíthatja a tudományos eredményeket.
A kutatást finanszírozó szervezetek sokszor azt várják a kutatási terv beadásának idején, hogy a pályázó valami komoly, átütő eredményt ígérjen, holott erre nem lehet a kutatás kezdetén garanciát vállalni. Néha nagyon kötött kiírások keretébe kell beilleszteni a kutatást. Valójában amire vállalkozni lehet, az a megfelelő kutatásetikai szabályok betartása, a kutatás alapos megtervezése, a téma és a megközelítés korszerűsége. Az újdonság hangsúlyozása sem szolgálja kellőképp a tudományos szempontokat, hiszen az is fontos, hogy a korábbi kutatások eredményeit is felhasználják, vagy akár időről időre megvizsgálják a korábbi eredmények alkalmazhatóságát, időtállóságát.
A tudománnyal szembeni türelmetlenséget fokozza az is, hogy más időintervallumban gondolkodik egy kutató, és másban a felhasználásban érdekelt közvélemény. Itt komoly szerep jut a tudománykommunikációnak, amely nem táplálhat hiú ábrándokat a ma tudományának holnapi gyakorlati alkalmazása iránt.
Sándor Judit írásában, amelyet a Qubit közöl, részletes beszámolót olvashat az ESOF-ról (EuroScience Open Forum), amely Európa legnagyobb interdiszciplináris tudományos találkozója, így egyedülálló keretet biztosít a tudósok, az innováció elkötelezettjei, a politikai döntéshozók, az üzletemberek és a nagyközönség számára a tudományról való közös gondolkodásra. A fórum legfontosabb célja, hogy a közösen eltöltött hat nap alatt számos nagyszabású európai eszmecsere, vita és tanácskozás kerekedjék az előadótermekben és azon kívül is. Toulouse-ban számos Európán kívüli tudományos közösség is képviseltette magát, 85 ország kutatói összesen 217 szekcióban vettek részt.
