A tolószékes mesehősök jöhetnek, a kövérek nem

A korábbi kutatások azt jelezték, hogy a gyermekek kövérekhez való viszonyulása nemhogy nem javult, hanem folyamatosan romlott az 1960-as évek óta. A Latner és Stunkard által 2003-ban lefolytatott vizsgálat egy 1960-as évekbeli vizsgálat megismétlése volt, mely azt jelezte, hogy az Egyesült Államokban a 10−12 éves gyermekek 2003-ban negatívabban viseltettek a kövérséggel szemben, mint az 1960-as években. A nagyon fiatalok körében eddig még nem történtek vizsgálatok, ezért a mostani kutatás azt elemezte, miként választanak a nagyon kicsik az elhízott, normális testsúlyú, illetve fogyatékos karakterek közül.

Az 1. számú vizsgálatba 126 iskolaelőkészítős és első osztályos gyermeket vontak be (63 lány és 63 fiú, átlagéletkoruk 5,3 [4,4−6,3] év), akik egy olyan könyvből olvastak el egy mesét, melyet kifejezetten kutatási célból állítottak össze. A történet három gyermekről szól, akinek cicája nem tud lejönni a fáról. A könyv minden oldalán színes illusztrációk és egyszerű elbeszélő szöveg található. A könyvből három változat készült, melyek csak a főhős, Alfie kinézetében különböztek: az egyikben normális testsúlyú, a másikban tolószékben ül, a harmadikban pedig kövér. Ezt követően néhány jellemzőt és viselkedésformát vázoltak a vizsgálatban részt vevő gyermekeknek, és azt kérdezték, melyikre illik jobban a két szereplő közül: Alfie-ra vagy Thomasra (ő a történet másik szereplője, aki mindhárom változatban normális testsúlyú).

A 2. számú vizsgálatban 150 gyermek vett részt (a lányok aránya 53 százalék, átlagéletkor 5,7 év). Az eljárás pontosan ugyanaz volt, mint az előző vizsgálatban, de itt két lány volt a történet szereplője, Alfina és Holly.

Összességében jelentős különbségek mutatkoztak Alfie és Thomas megítélésében a 9 tulajdonság/viselkedésforma tekintetében. Ez a kövér és a tolószékes figura esetében volt a leginkább szembetűnő, akikről a többség úgy ítélte, hogy nem valószínű, hogy győztesként jönnének ki egy versenyből (szemben Thomasszal). A gyermekek szerint a kövér Alfie-nak kevesebb barátja van, mint Thomasnak. A különbségek mértékében életkori eltérések is mutatkoztak: minél idősebb volt a gyermek, annál inkább különbséget tett a két karakter között.

Amikor Alfie és Thomas között kellett választaniuk, akkor Alfie jött ki rosszul az összehasonlításból, akár arról volt szó, hogy melyikük nyer meg egy versenyt, ki tanul jól az iskolában, ki elégedett a kinézetével, melyiküket hívják meg a születésnapi partira vagy ki az, aki rosszalkodik az iskolában. A kerekes székes Alfie-ról ugyanakkor a többség úgy ítélte, hogy jól tanul az iskolában és társai meghívják a születésnapjukra.

Ugyanakkor sem a kövér, sem a mozgássérült Alfie nem lenne népszerű a normális súlyú Thomasszal szemben, ha közülük kellene barátot választani. Kiemelendő, hogy a 43 gyermek közül csupán egyetlenegy választaná a kövér Alfie-t barátnak Thomasszal szemben (a normális testsúlyú Alfie népszerűsége megegyezett Thomaséval). A női verzióban a kövér Alfina alulmaradt Hollyval szemben, a tolószékes Alfina viszont nem. A 30 gyermek közül mindössze ketten tették le voksukat a kövér Alfina mellé Hollyval szemben.

„A vizsgálat azt igazolta, hogy már az egészen kisgyermekek is tisztában vannak a testméretek társadalmi megítélésével. Mire iskolába kerülnek, a gyermekek többsége már negatív érzeteket társít a kövérséghez – emeli ki dr. Andrew Hill professzor a leedsi egyetemről. – E negatív hozzáállás más karakterekkel szemben is megnyilvánul, akinek külső kinézete eltér a megszokottól, de jóval kisebb mértékben. A gyermekek elutasítják a kövér szereplőket, függetlenül attól, hogy azok lányok vagy fiúk, és ezt az sem befolyásolja, hogy a megkérdezett gyermek melyik nemhez tartozik. Az is kiderült, hogy ahogy a gyermek nagyobb lesz, a helyzet nemhogy javulna, hanem rosszabbodik: az idősebb gyermekek határozottan negatívabbnak élik meg azt, ha a másik személy kövér. A kisebb gyermekek negatív érzeteket társítanak a kövérséghez, ami nem ennyire szembetűnő más látható fogyatékosságok esetében, amit azzal mutatnak ki, hogy a szociális kapcsolatokban elutasítják ezeket a társaikat.”