A szövetekben lappangó koronavírus okozza a hosszú-Covid szindrómát
A The Lancet Infectious Diseases folyóiratban április 22-én jelent meg a Pekingben működő China–Japan Friendship Hospital kutatóinak cikke, amelyben a világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus szöveti perzisztenciája és a poszt-Covid vagy long-Covid szindrómának nevezett hosszú távú tünetekkel jelentkező betegség közötti asszociációt értékelték.
A Covid-19 fertőzésben elhunyt betegek boncolási vizsgálatai során már korábban is számos szervben kimutatták a SARS-CoV-2 jelenlétét, ami arra utal, hogy ez a vírusfertőzés bizonyos szisztémás betegségekhez vezethet. Hasonlóképpen, a Covid-19-ből való felépülés után is azonosítottak maradvány vírusfehérjéket és nukleinsavakat különböző mintatípusokban.
A Covid-19-ből felépült egyének egy részénél tartós tünetek jelentkeznek, beleértve a fejfájást, fáradtságot, nehézlégzést, hasmenést vagy az ízlelés/szaglás elvesztését. Korábbi tanulmányok utaltak ugyan arra, hogy egyes long-Covid-tünetek összefüggésbe hozhatók a SARS-CoV-2 szövetekben való perzisztenciájával, ám továbbra is hiányoznak a Covid-19-ből történt felgyógyulást követő, a szövetekben a vírus perzisztenciáját különböző időpontokban vizsgáló nagyszabású tanulmányok.
A mostani vizsgálatban a kutatók a fenti okok miatt a SARS-CoV-2 perzisztenciáját vizsgálták meg olyan személyek mintáiban, akiket 2022 decemberében enyhe Covid-19-cel diagnosztizáltak, és, akiket a fertőzést követő egy, két vagy négy hónapban kemoterápiára, immunterápiás kezelésre illetve gyomortükrözésre utaltak be, vagy más okból kórházba kerültek. Ezekben az időpontokban ebben a betegcsoportban összesen 13 különböző szövetből gyűjtöttek mintákat. A mintákból RNS-kivonást követően droplet digitális polimeráz láncreakciót (ddPCR; droplet digital PCR) végeztek nukleoprotein (N1) és open reading frame 1ab (ORF1ab) primerekkel. A transzmembrán szerin proteáz 2 (TMPRSS2) és az angiotenzin-konvertáló enzim 2 (ACE2) szintjének a tumoros/paratumoros mintákban történő mérésére és a dddPCR-rel való érzékenységének összehasonlítására kvantitatív reverz transzkripciós polimeráz láncreakció (qRT-PCR) vizsgálatot is végeztek.
A vizsgálatba bevont 238 beteg közül 225 volt alkalmas a mintavételre, akik közül 213 töltötte ki a kérdőívet négy hónap múlva. Összesen 72 beteg számolt be legalább egy tünetről a Covid-19-ből történő felépülést követő négy hónap elteltével. Ezen betegek átlagéletkora 52,3 év volt, míg a tünetmentes betegeké 55 év. A legtöbb beteg három oltást kapott a Covid-19 diagnózisát megelőzően.
A kutatók nem figyeltek meg összefüggést a vírus jelenléte között a toroktamponokban és a gyomornyálkahártyában, ami arra utal, hogy a gyomortükrözés során a száj- és orrmelléki mintavételből nem történt kontamináció. A ddPCR-rel vírus-RNS-re pozitívnak bizonyult szövetek aránya idővel csökkent. Összehasonlításképpen, egy, két, illetve négy hónap múlva a szilárd szövetminták 8%-ában, 15%-ában és 2%-ában mutattak ki vírusos szubgenomikus RNS-t.
A kutatók N1 és ORF1ab RNS-t találtak a pajzsmirigy, a bőr, a tüdő, az emlő, az agy, a máj, a bél, a gyomor, az erek és a vese szöveteiben. Az ORF1ab vagy N1 tekintetében pozitív minták 44%-ában szubgenomikus RNS-t is azonosítottak. A vírus-RNS kimutatási aránya nem különbözött szignifikánsan a tumoros és a para-tumoros szövetek között. Továbbá az ACE2 és a TMPRSS2 transzkriptumszintje sem különbözött szignifikánsan e szövetek között.
Hetvennégy szövetmintán végeztek qRT-PCR-t; és ezek közül csak egy a ddPCR során legmagasabb kópiaszámmal rendelkező minta bizonyult pozitívnak SARS-CoV-2-re. A vírusszekvenálás során kiderült, hogy ez az omikron egyik variánsa (BA.5.2), ez volt az uralkodó variáns a mintavétel körüli időpontban.
A ddPCR eljárás körülbelül 100-szor érzékenyebbnek bizonyult, mint a qRT-PCR az N1 primerrel. A ddPCR érzékenyebb és megbízhatóbb volt az immunhisztokémiánál, az immunfluoreszcenciánál és az RNS in situ hibridizációnál is.
A hosszú Covid-19 tünetei a vizsgált betegpopulációban négy hónap után többek között fáradtság, szívdobogás, mellkasi fájdalom, alvászavarok, nehézlégzés, hasmenés, hányinger, ízületi fájdalom, hasi fájdalom, myalgia, szédülés és csökkent étvágy voltak. A fertőzésből való felépülést követő bármely időpontban fennálló vírusos perzisztencia szignifikánsan összefüggött ezekkel a tünetekkel.
A kutatók transzkriptom szekvenálást is végeztek 24 tüdő- és 11 érmintán. A tüdőmintákban a veleszületett/adaptív immunitással és a cink-ujjfehérjékkel kapcsolatos gének downregulációját mutatták ki, míg az érmintákban a koleszterin-metabolizmusban, valamint a komplement- és véralvadási útvonalakban szerepet játszó gének downregulációja volt megfigyelhető.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Study suggests lingering coronavirus in tissues may contribute to long COVID symptoms
Irodalmi hivatkozás:
Zuo, W., He, D., Liang, C., et al. (2024). The persistence of SARS-CoV-2 in tissues and its association with long COVID symptoms: a cross-sectional cohort study in China. The Lancet Infectious Diseases. doi10.1016/S1473-3099(24)00171-3
