A szelén enyhíti a Basedow-Graves betegség szemtüneteit
A Basedow-Graves betegségben szenvedők mintegy felében alakulnak ki szemtünetek, melyek közül leggyakoribb a retrobulbáris fájdalom, az eritéma, az ödéma és a szemmozgásra fellépő fájdalom. A súlyos eseteket besugárzással és szteroiddal kezelik, azonban az enyhébbek terápiája nem megoldott. Gyakran csak megfigyelést és lokális kezelést – például műkönnyet – alkalmaznak, és a komolyabb terápiával várnak addig, amíg súlyosbodnak a tünetek.
Egy európai vizsgálat szerint a Basedow-Graves betegség szemtüneteinek szelénnel való kezelése jelentősen javította a betegek életminőségét, számol be róla a Medpage Today.
A randomizált vizsgálatban a betegek egy része antioxidáns hatású szelént, másik részük egy gyulladásellenes szert, pentoxifylline-t, harmadik részük placebót kapott. Az életminőséget a Graves Orbitopátia-Specifikus Életminőség kérdőíven elért pontszámmal jellemezték. A szelént kapó csoportban a pontszám átlagosan 8,73-mal nőtt, míg a placebót kapókban 2,4 ponttal csökkent – számolt be az eredményről dr. Claudio Marcocci, a Pisai Egyetem munkatársa, a vizsgálat egyik szerzője. A pentoxifylline kezelés hatása nem volt jobb, mint a placebóé. A vizsgálat leírása a New England Journal of Medicine május 19-i számában olvasható.
A Basedow-Graves betegségben szenvedők mintegy felében alakulnak ki szemtünetek, melyek közül leggyakoribb a retrobulbáris fájdalom, az eritéma, az ödéma és a szemmozgásra fellépő fájdalom. A súlyos eseteket besugárzással és szteroiddal kezelik, azonban az enyhébbek terápiája nem megoldott. Gyakran csak megfigyelést és lokális kezelést – például műkönnyet – alkalmaznak, és a komolyabb terápiával várnak addig, amíg súlyosbodnak a tünetek.
A szemtünetek azonban spontán csak a betegek 20 százalékában múlnak el. Ezért – mint dr. Marcoccci írta – mindenképpen indokolt a kezelés, amelynek azonban megfizethetőnek, jól tolerálhatónak és széles körben hozzáférhetőnek kell lennie.
Ezért folytatták le a fenti multicentrikus klinikai vizsgálatot, amelybe 152 beteget vontak be, akiknek átlagos életkora 44 év volt, túlnyomó többségük nő volt, és szemtüneteik átlagosan 6,5 hónapja álltak fenn. Mivel a szemtünetek kialakulásában mind a gyulladás, mind az oxigén szabadgyökök szerepet játszanak, két olyan anyag tesztelésével próbálkoztak, amelyek gátolják a fenti tényezők hatását (pentoxifylline, illetve szelén).
Az alkalmazott kérdőívnek a vizuális funkcióra vonatkozó pontszáma a betegek 62 százalékában legalább 6 ponttal javult a szelén hatására, ami már klinikailag is jelentős eredmény; a szem küllemére vonatkozó pontszám 75 százalékukban nőtt legalább 6 ponttal. Emellett a szelént kapó betegek jóval kisebb hányada tapasztalta életminőségének romlását, mint a placebót kapók (17, illetve 43 százalék). Mindent összevéve, a szelén kezelés esetén a betegek 61 százalékában javult az orbitopátia, a pentoxifylline terápia mellett 35 százalékukban, és a placebo alkalmazásakor 36 százalékukban.
A javulásért elsősorban a szemhéjak közti nyílás nagyságának és a lágyrészek állapotának változása volt felelős. A szemhéjak közti nyílás nagyobbodása 6 hónapos kezelés után a betegek 37, 15, illetve 12 százalékában volt megfigyelhető a szelén, a pentoxifylline, illetve a placebo kezelés esetében. A lágyrészek állapota ugyanezen kezelések mellett a betegek 43, 42, illetve 32 százalékában javult.
Mellékhatást (hányingert) csupán 7, pentoxifyllint kapó betegnél tapasztaltak.
