A krízisönkéntesség tapasztalatai
Az orvos- és egészségtudományi hallgatók önkéntességéről az Önkéntes Szemle folyóirat és a Társadalomtudományi Kutatóközpont együttműködésében végeztek kutatást 2021. április 11. és május 6. között.
A nem reprezentatív felmérésben részt vevő 560 orvos- és egészségtudományi hallgató 70,5 százaléka (395 fő) volt önkéntes a járvány három hullámában. Az önkéntesként dolgozó válaszadók áltagéletkora 24,67 év volt, háromnegyedük nő. Az önkéntes tapasztalatokról beszámoló kitöltők egyharmada a Semmelweis Egyetemről, míg kétharmaduk a három másik orvos- és egészségtudományi képzést is folytató vidéki egyetemről került ki, közel azonos arányban. Az általános orvostanhallgatók közül inkább a klinikai évfolyamok, míg az egészségtudományi hallgatók közül inkább az első két évfolyam hallgatói határozták meg a válaszadói mintát.
A felmérés alapján a járvány önkénteseinek közel kétötöde (155 fő) a pandémia idején találkozott először az önkéntességgel, de többször is volt önkéntes 2020 márciusa és 2021 áprilisa között. Esetükben az önkéntesség iránti elköteleződés a minta átlagánál valamivel alacsonyabb volt, inkább befolyásolták őket erős individualista motivációk, mint a többi alcsoport tagjait – ilyen volt például az önbecsülés és a megszerezhető szakmai tapasztalatok. Ezek pedig kihatottak arra is, hogy a csoport tagjai többször is vállalkoztak az önkénteskedésre. Erre az alcsoportra azt találták jellemzőnek, hogy önkéntességük motivációi sokkal inkább szolgálatuk szakmai hátteréhez kapcsolódtak, mint az önkéntes munka eredendő vágyához, ezért is nevezték el őket tapasztalatszerzőknek.
A válaszadók legkisebb hányadát (52 fő) azok az önkéntesek alkották, akikben a korábban is megtapasztalt önkéntesség öröme és az állampolgári aktivitás megvolt, de feltételezhetően a járványhelyzet munkakörülményei és negatív élményeik miatt önkéntességük inkább kedvezőtlen tapasztalatokat hozott számukra. A csalódottak csoportjában a részletes adatok szerint felülreprezentáltak voltak az általános orvosi és egészségügyi karok alsóbb évfolyamos hallgatói, illetve a Semmelweis Egyetem diákjai.
A vizsgált csoport járvány idején végzett munkája speciális önkéntes tevékenységként valósult meg, ezt a szakirodalom a krízis- vagy katasztrófaönkéntesség kategóriájába sorolja. Ezt támasztja alá egyrészt, hogy a vizsgált önkéntesek motivációs struktúrája sok hasonlóságot mutatott a vörösiszap-katasztrófa önkénteseinek motivációival. Másrészt pedig, hogy a társadalmi-szociális értékek által erősen meghatározott motivációikban jelentősen eltértek a magyar 18-25 éves önkéntesek, de más egyetemista csoportok motivációitól is.
A szerzők eredményeik alapján úgy látják, hogy az önkéntesség számos olyan pozitív tapasztalatot és megerősítést jelentett a koronavírus-járvány idején önkénteskedő orvos- és egészségtudományi szakos hallgatók számára, amelyek erősíthetik szakmai elhivatottságukat. Ugyanakkor a problémás beteg- és munkatársi kapcsolatok, a külső és belső stressz, trauma kezelésére a hallgatók nem voltak kellően felkészítve.
A kutatás rövid összefoglalójá a Qubit közli, a részletes eredmények az Önkéntes Szemle 1. évfolyam 2. számában olvashatók.
