"A bűvész és a fogorvos is varázsol”
Dr. Lohinai Zsolt, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Helyreállító Fogászati és Endodonciai Klinikájának docense tavaly decemberben vehette át a Semmelweis Egyetem Innovációs Díját kutatói kategóriában. Kutatócsoportjával egy fogágybetegségre való genetikai hajlamot felmérő tesztet dolgozott ki, amely azt vizsgálja, hogy a gyulladásos reakciókészségben genetikailag kimutatható különbségek előre jelzik-e a parodontitisre és annak súlyos szövődményes szisztémás társbetegségeire való fogékonyságot.
„1987-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán, majd ezután a Klinikai Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézetben, a Transzlációs Medicina Intézet egyik elődintézményében kezdtem el dolgozni. Mindig is vonzott a kutatás, de szerettem a fogorvosi gyakorlatot is, ezért mindig célom volt, hogy olyan tudományos munkát is végezzek, aminek gyakorlati alkalmazhatósága van” – emlékszik vissza a kezdetekre a semmelweis.hu-n dr. Lohinai Zsolt. „Az akkori intézetigazgató Kovách Arisztid professzor úr agyivérkeringés-kutatásán túl, egyebek mellett a szájüreg-vérkeringését tanulmányoztam, a fogágygyulladás újabb potenciális patomechanizmusait is vizsgáltuk” – mondta el. Többek között ezért került 2006-ban az akkori Konzerváló Fogászati Klinikára, mai nevén Helyreállító Fogászati és Endodonciai Klinikára, mely intézményben jelenleg is dolgozik. „2006-ban egy picit módosítottam a kutatási megközelítésemen, a szervezeti gyulladásos, nem klasszikus válaszreakcióinak vizsgálata helyett inkább a bakteriális mechanizmusok kutatása került előtérbe, illetve az egyik ilyen útvonalnak potenciális szájöblítős blokkolását teszteltük egy önszponzorált fázis II. klinikai vizsgálatban, ami egy kicsit kacskaringós úton, de elvezetett minket az Innovációs Díjjal elismert meglátásunkhoz” – fogalmazott.
„Azt tudjuk, hogy fogágybetegség végállomása az, hogy elpusztul a tartószerkezet, elpusztul az íny, elsorvad a csont, kilazulnak a fogak, és a végén kiesnek. De hogy pontosan hogyan alakul ez ki, melyek a kezdeti lépések, amikor az igazi periopatogén baktériumok még nincsenek is jelen, az nem egészen ismert. Erre volt egy ötletünk, amit egy amerikai kollégámmal együtt dolgoztunk ki, az alapokat ő rakta le in vitro kísérletekkel. Nagyon tetszett a megközelítése, melyet közösen továbbfejlesztve már azt vizsgáltuk, melyek azok a komponensek a fognyaknál fogra tapadt biofilmben, amelyek tönkre teszik a fogakat körülvevő, külvilág elleni zárást biztosító hámbarriert. Találtunk pár biofilm frakciót, amik elpusztítják a hámsejteket, ezeket próbáltuk ellenőrizni humán vizsgálatokban” – idézte fel dr. Lohinai Zsolt. „Kiderült, hogy a plakkban vannak olyan baktériumok, amelyeknek a külső sejtfalán van egy lizin-dekarboxiláz nevezetű enzim, ami a lizin nevű esszenciális aminosavat átalakítja kadaverinné (hullaméreg). Mivel a szervezet nem képes lizint előállítani, a baktériumok pedig elhasználják a hámsejtek elől, így lokális lizinhiány alakul ki az ínyben, emiatt a hámsejtek gyulladáskeltő anyagokat szintetizálnak, melyek növelik az ínyváladék exudátum mennyiségét. Ez kompenzálja ugyan a lizinhiányt, de a nagy mennyiségű gyulladásos exudátum a fogak körüli ínybarázdába jutva kiváló tápanyag a baktériumok számára. „Gyakorlatilag így áttételes módon meghívjuk svédasztalra a szájüregünkben élő baktériumokat” – foglalta össze. Elképzelésük szerint ez lehet az első potenciális lépése a fogágygyulladás kialakulásának.
Később kiderült, alapvetően két típusú gyulladásos ínyváladék válaszreakciót adhat a szervezetünk a baktériumok elszaporodására: gyenge és erős válaszreakciót. Az erős válasz kedvező, mert az kimossa a baktériumokat és termékeiket az ínybarázdából. A gyenge válaszreakció nem képes erre, viszont összetétele miatt tápanyagokkal látja el, inkubálja a baktériumokat, és ezáltal a nyálban lévő egészséges flóra a tápanyagváltozás miatt folyamatosan diszbiotikus lesz, patogénné alakul és tasakképződést okoz – magyarázta dr. Lohinai Zsolt, kiemelve, hogy a válaszreakciókat vizsgálva rájöttek, hogy DNS-vizsgálattal, egypontos nukleotid polimorfizmusokat vizsgálva el lehet különíteni, hogy egy adott személyre az erős, vagy a gyenge válaszreakció jellemző. Ha pedig ezt genetikailag meg tudjuk határozni, akkor már azt is tudni fogjuk, hogy kik azok, akik hajlamosak a fogágygyulladásra akár már a megszületés után jóval az első tünetek kialakulása előtt – hangsúlyozta.
Dr. Lohinai Zsolt elmondta, a munkán túl kikapcsolódásképpen szívesen űz különféle sportokat. Egy hosszabb kényszerpihenő után nemrég tért vissza a kispályás focihoz, emellett vitorlázik, a küzdősportok közül pedig a krav magát kedveli. A sport mellett van még egy hobbija: a bűvészkedés. Mint elmondta, régóta műveli amatőr szinten, ez számára egy kiváló szórakozási és szórakoztatási lehetőség, ugyanakkor a munkájával is párhuzamba állítható: a bűvész és a fogorvos is „varázsol”, utóbbi foghiányból fogat, beteg ínyből és fogakból egészséges szájat.
