A hosszú utazás és a tromboembolizáció

Az obszervációs vizsgálatok tanúsága szerint 12 órás, vagy hosszabb repülőút esetén az 50 év felettiek körében minden 500 utazó közül 1 esetében alakul ki szimptomatikus vénás tromboembolizáció (VTE). Az utazás hosszának minden 2 órás növekedése 18 százalékkal növeli a kockázatot. Minden olyan információ, amely segít a veszélyeztetetteket beazonosítani, hozzájárul a sikeres profilaxishoz.

Mivel ilyen témában nem születnek klinikai vizsgálatok, a regiszterek jelentik az adatgyűjtés eszközét. Cikkünkben bemutatjuk a multicentrikus, nemzetközi RIETE (Registro Informatizado de Enfermedad ThromboEmbolica) VTE-regiszter információit felhasználó tanulmány legfontosabb megállapításait – az argentin, brazil, francia, olasz és spanyol VTE-betegek adatait összegző írás a Thrombosis Research című szakfolyóiratban jelent meg (Tsoran I, et al, Prolonged travel and venous thromboembolism findings from the RIETE registry, Thromb Res (2010), doi:10.1016/j.thromres.2010.06.015).

 A tanulmány a RIETE 2001 és 2009 közötti adatait (a páciens alapadatai, VTE-kockázati tényezői, ezen belül a megelőző 3 hónapban történt 6 órás vagy hosszabb utazás, hormon-szedés, betegségek, a VTE klinikai tünetei, esetleges profilaxis) használta fel azokkal a betegekkel kapcsolatban, akik akut mélyvénás trombózisban (deep venous thrombosis, DVT) vagy tüdőembóliában (pulmonary embolism, PE) szenvedtek a kérdéses időszakban.

A kérdéses időszakban 26 172 páciens szenvedett el VTE-t a RIETE adatai szerint. Közülük 575 (2%) esetében alakult ki a VTE megelőző utazás kapcsán.

Az 575 beteg 19 százaléka, 111 beteg utazott repülővel, a többi szárazföldi úton – nem sikerült összefüggést kimutatni az utazás módja és a VTE kialakulási gyakorisága között.

A teherautó-sofőrök szignifikánsan nagyobb számban szenvedtek el VTE-t, mint az utasok, míg a pilóták, busz- és vonatvezetők épp ellenkezőleg, ritkábban kaptak tromboembóliát, mint az utasaik.

A hosszú utazással kapcsolatos VTE-t elszenvedettek jellemzői

• Ezen betegek a regiszterben szereplő többi beteghez képest átlagosan tíz évvel voltak fiatalabbak
• Átlagos testtömegindexük magasabb volt (28,4 vs. 27,7)
• Szignifikánsan többnek szerepelt a kórelőzményében VTE (20% vs. 16%)
• Kevesebben szenvedtek akut rosszindulatú folyamatban
• Szignifikánsan többen szedtek hormontartalmú gyógyszereket (8,7% vs. 3,7%)
• Szignifikánsan több volt közöttük a pozitív trombofilia-teszttel rendelkező (16% vs. 8,7%)
• Szignifikánsan kevesebben használtak közülük LMWH-profilaxist (2,4% vs. 13%)
• Kevesebb volt a proximalis DVT és a halálos PE
• Gyakoribb volt közöttük a PE-vel kombinált DVT

Tanulságok

A hosszú utazás kapcsán trombózist elszenvedettek az átlagos VTE-betegekhez képest fiatalabbak, és kevesebb hajlamosító kockázati tényezővel (megelőző hospitalizáció vagy/és műtét, tumoros betegség) rendelkeznek.

Hosszú utazás kapcsán négy fő rizikófaktor járul hozzá a VTE kialakulásához:

• Magas BMI (obesitas): 2–3-szoros kockázat-növekedé
• Korábbi VTE
• Orális fogamzásgátlók szedése: 2–3-szoros kockázat-növekedés
• Trombofilia: 2,5–8-szoros kockázat-növekedés

Azon betegek közül, akikben hosszú utazás kapcsán alakult ki VTE, szignifikánsan kevesebben használtak profilaxist, részben a vonatkozó klinikai vizsgálatok (a tromboprofilaxis szerepe hosszú utazás során) hiánya miatt.

Összefoglalóan megállapítható, hogy nem csak az ismert rizikófaktorokkal rendelkezők veszélyeztettek a VTE kialakulása szempontjából egy-egy hosszú utazás során, a fiatalabb, egészséges személyek is, amennyiben korábban már szenvedtek el VTE-t, magas a testtömeg-indexük, hormontartalmú gyógyszereket szednek vagy trombofiliájuk van. Éppe ezért indokolt lenne ezen „utazó” populációkban profilaktikus antitrombotikus terápiával kapcsolatos klinikai vizsgálatokat indítani.