2021. június. 20., vasárnap - Rafael.

A mortalitás csökkentése és az életminőség javítása csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.  A 2016-ban kiadott európai irányelv (ESC2016) a szívelégtelenséget olyan szerkezeti és funkcionális károsodásnak tartja, amelyben a szív csak megemelkedett töltőnyomás mellett képes elegendő oxigénnel ellátni a szövetek anyagcseréjét (1). A megemelkedett töltőnyomás önmagában elég nagy terhet ró a szívre és az érrendszerre, de fenntartása is kóros, hiszen csak nagyobb szimpatikus idegrendszeri és renin-angiotenzin-aldoszteron rendszeri aktivitás mellett lehetséges. A szívelégtelenség tehát olyan komplex klinikai szindróma, amely a bal kamra szisztolés és/vagy diasztolés funkciójának károsodásának következtében alakul ki.

A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!

A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
E-mail cím:
Jelszó:
Nagy Viktor L, klinikai főorvos SE, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati és Hematológiai Klinika, Budapest
a szerző cikkei

cimkék

hirdetés