Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Gasztroenterológiai Tanszék Dr. Vincze Áron cikkei

Idén tavasszal a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ felkérése alapján ismét előtérbe került a minimumfeltételek felülvizsgálata és a progresszivitási szintek újbóli definiálása. A progresszivitási szintek meghatározásában korábban az I. progresszivitási szintet az általános belgyógyászati ellátás jelentette, emiatt javasoltuk a már korábban bevált és alkalmazott IIA szinttől történő indulást, ezt azonban nem fogadták el. Többszöri konzultációt követően végül a gasztroenterológiai progresszivitási szinteket városi, vármegyei és regionális ellátási kötelezettséggel rendelkező intézményekre javasoljuk tagolni.

Az utóbbi 2-3 évtizedben a sebészeti eljárások alternatívájaként egyre többfajta endoszkópos bariátriai és metabolikus eljárást is kidolgoztak, amelyek szélesebb körű elfogadást nyertek. A primér endoszkópos testsúlycsökkentő eljárások közül a legelterjedtebbek a gyomor befogadóképességét csökkentő beavatkozások, mint a gyomorballonok és az endoszkópos gyomorszűkítés. A vékonybélből történő felszívódást befolyásoló malabszorptív módszerek is megjelentek, bár ezek hatósági jóváhagyása még várat magára. Endoszkópos módszerek a bariátriai/metabolikus sebészeti beavatkozásokat követő hatásvesztés esetén is alkalmazhatók.

Székletátültetés alatt értjük az egészséges donortól nyert széklethomogenizátum bejuttatását a beteg tápcsatornájába, hogy a csökkent mikrobiom-diverzitás gyors helyreállításával a kezelni kívánt betegség meggyógyuljon. A módszer iránti érdeklődés jelentős növekedése tapasztalható az utóbbi években, elsősorban a Clostridium difficile-fertőzésben történt sikeres alkalmazás alapján. Gyulladásos és irritábilis bélbetegségben és különböző, bélrendszeren kívüli betegségekben is vizsgálják hatékonyságát.

A gasztrointesztinális kórképek a sürgősségi orvos-beteg találkozások vezető okai közé tartoznak, 10%-ot meghaladó részesedéssel. Az akut gyomor-bél rendszeri panaszok hátterében álló, kórházi felvételt általában nem igénylő betegségek tünetei nagy átfedést mutatnak a súlyosabb betegségekével, ezért a differenciáldiagnosztika elvégzése jelentős terhet ró a sürgősségi ellátókra. A jóval drágább sürgősségi ellátás igénybevételét a lakosság egészségügyi ismereteinek javításával, a kezdeti differenciáldiagnosztikai lépések elvégzésében az alapellátás nagyobb szerepvállalásával és a gasztroenterológiai szakellátás kapacitásának bővítésével lehetne csökkenteni - írja cikkében dr. Vincze Áron.