Z. A. cikkei

Új minimumfeltételek a gyógyításban

Talán már az idén előírja az egészségügyi minisztérium az egyes kórházi beavatkozásokat érintő minimumfeltételeket. Elképzelhető, hogy ennek következtében némely intézménynek fel kell hagynia bizonyos műtétekkel, vizsgálatokkal.

Az elmúlt években számos kritika érte az egészségügyi intézményekre vonatkozó minimumfeltételeket. Elsősorban azért, mert a szabályozás csak a fekvő- és a járóbeteg-ellátás szintje között tett különbséget, ráadásul túlságosan részletes követelményeket fogalmazott meg. A betegosztályok tárgyi és műszerezettségi feltételein túl megszabta például a kórtermek nagyságát, a kórházi ágyszámot és a dolgozói létszámot. Mivel azonban az elmúlt évtizedekben az egészségügyi intézményekben alig történt fejlesztés, az elavult műszerparkkal, ráadásul orvosi és szakdolgozói létszámhiánnyal küszködő többség nem tudott megfelelni ezeknek a kívánalmaknak. Ahhoz, hogy mégis fogadhassák a betegeket, újra és újra kitolták a feltételek teljesítésére kitűzött határidőket, az intézmények pedig ideiglenes működési engedéllyel dolgoztak, illetve dolgoznak ma is. Ezért a szaktárca a kormányváltáskor úgy döntött, felülvizsgálják a minimumfeltétel-rendszert.

Az új szabályozás – az eddigitől eltérően – nem a kórház egészének működésére nézve határozza meg a minimális tárgyi és személyi feltételeket, hanem egy-egy orvosi beavatkozásra írja majd elő részletesen a kívánalmakat. Amint azt a tárca vezetői több szakmai fórumon is kifejtették, ezzel azt szeretnék elérni, hogy valamennyi ellátóhely csak olyan munkát végezhessen, amelyre alkalmas. Nem kell minden ellátási szint számára azonos szabályokat előírni – hangsúlyozta Rácz Jenő, a szaktárca helyettes államtitkára. Működhet olyan szemészet, ahol nem végeznek bonyolult beavatkozásokat, legfeljebb – kis túlzással – csak a beesett bogarat veszik ki a páciens szeméből. Elképzelhető, hogy ez a szolgáltató még az árpaműtétek elvégzéséhez előírt tárgyi feltételeknek sem felel meg.

Radikálisabb hangnem

Az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezet visszavonását, illetve a Magyar Orvosi Kamara által kidolgozott változat figyelembe vételével kialakított tervezet benyújtását kéri a kormányfőtől a köztestület. A kamara küldöttgyűlése augusztus 16-án elfogadott határozatában döntött arról is, hogy ha a miniszterelnökhöz intézett kérésük szeptember 8-áig, az őszi parlamenti ülésszak kezdetéig nem teljesülne, vagy a törvénytervezet tartalmáról nem születne megegyezés, illetve a közös változatot ősszel nem terjesztik a parlament elé, az egészségügyi érdekképviseletekkel együttműködve éljen az érdekérvényesítés valamennyi törvényes eszközével, a munkabeszüntetést is beleértve. A minisztérium közleményében megegyezéskészségről írt.

A MOK honlapján már hetek óta olvasható az elnökség felhívása, valamint két szavazólista, amely véleménynyilvánításra buzdítja az orvosokat a kérdésben.

A Magyar Orvosi Kamara törvénytervezetének célja – mint fogalmaznak –, hogy törvényi szinten garantálja az orvos társadalmi megbecsültségének helyreállítását, méltó egzisztenciális helyzetének megteremtését, az orvosi hivatás jellemzőinek meghatározását s a hivatásgyakorlás jogbiztonságát. Ennek érdekében az orvosnak alanyi jogokat, míg a kamarának e jogok védelmére alkalmas eszközöket kíván biztosítani. A kamara meglátása szerint az egészségügyi minisztérium, illetve a kormány törvénytervezete nem tükrözi a kamara elképzeléseit. Ezek közül a legfontosabbak, hogy az orvosok maguknak önálló jogállási törvényt szeretnének, de legalább önálló fejezetet; ragaszkodnak hozzá, hogy a törvény mellékleteként jelenjenek meg az EU-szintnek megfelelő orvosi díjtételek; a törvény mondja ki, hogy nem korlátozhatják az orvosi tevékenységet szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó gazdasági megfontolások alapján; az orvosnak legyen joga a tevékenysége alapjául szolgáló jogviszony formáját szabadon megválasztani; valamennyi

Válaszút előtt a képviselők

Sorra születnek a bírósági ítéletek a tavalyi önkormányzati választásokon képviselővé vagy polgármesterré választott vállalkozó orvosok ügyében. A bírák válaszút elé állítják őket: vagy a praxisukról, vagy a mandátumukról kell lemondaniuk, a kettő ugyanis a bíróság szerint összeférhetetlen. Közben az érintettek egy része a cégátadásban találta meg azt kiskaput, hogy miként láthatná el mégis mindkét feladatot.

A helyi közélet tisztaságára, a gazdasági összefonódások megelőzésére hivatkozva mondta ki még 2000-ben az akkori parlament az összeférhetetlenséget az önkormányzattal vállalkozási, megbízási vagy munkaszerződéses viszonyban álló vállalkozók, köztük az orvosok esetében. Így ők nem lehetnek egyidejűleg orvosok, illetve képviselők, polgármesterek, de még csak külsős bizottsági tagok sem.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) nem ért egyet ezzel a jogértelmezéssel, szerinte az összeférhetetlenség az orvosok esetében nem áll fenn. Az érintettek ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kapják a finanszírozásukat, nem pedig az önkormányzattól, azzal csak a feladat ellátására szerződtek – érvelt többször Gyenes Géza, a MOK főtitkára.

Ezzel szemben sokan úgy látják: a vállalkozó orvosok, függetlenül attól, hogy nem az önkormányzattól kapják a finanszírozást, általában az önkormányzat épületeiben és annak eszközeivel dolgoznak. Az így érvelők szerint ezért mégis fennáll az érdekeltség a testület döntéseinél. Az orvosok szerint viszont a fenntartói kötelezettségeket – a helyiség és az eszköz biztosítását – törvény írja elő az önkormányzatoknak.

OEP-vizsgálatok

Hallásvizsgálat nélkül rendelt hallókészülék, orvos nélkül végzett fogpótlás – többek között ilyen szabálytalanságokra derített fényt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) vizsgálata.

A gyógyászati segédeszközök felhasználásának ellenőrzésekor 1079 hibás vényrendelést vizsgált meg az OEP négy hónap alatt. Előfordult, hogy jogalap nélkül, már nem érvényes taj-számra rendeltek segédeszközöket, illetve az is, hogy olyan térítési díjat fizettettek ki az ellátottakkal test-távoli segédeszközökért, amelyet az intézménynek kellett volna fedeznie.

Ajtay András, az OEP főosztályvezetője elmondta: gyakori hiba volt az orvosi forgalmi napló hiányos kezelése, de előfordult néhány alkalommal az is, hogy úgy rendeltek nagyértékű hallókészüléket a bentlakóknak, hogy azt nem előzte meg megfelelő kivizsgálás. Akadt példa arra is, hogy az orvos helyett valamilyen középfokú végzettséggel rendelkező személy végzett fogpótlásokat.

A lakosság igényeihez igazítják a szabályozást

Visszavonulót fúj a szaktárca és egyelőre nem változtat a jelenlegi gyakorlaton: OTC-készítményeket továbbra is csak gyógyszertárból lehet majd beszerezni. A patikusok, akik jelentős bevételtől esnének el, ha változna a mai rend, számos ellenérvet sorakoztattak fel és komoly lobbizásba kezdtek, miután a Gazdasági Versenyhivatal a patikaszerek árusításának liberalizációját javasolta. Pedig a változtatást – bár csak kísérleti jelleggel – még a szaktárca politikai államtitkára is felkarolta.

A lavinát a Gazdasági Versenyhivatal gyógyszerpiacról készült elemzése indította el. A tanulmány készítői versenykorlátozásként értékelték, hogy a jelenlegi szabályozás szerint gyógyszert kizárólag patikában lehet árusítani. Szerintük ez a „túlbiztosítás” kényelmetlenséget okoz a fogyasztóknak. Ezért azt javasolták, hogy a vásárlók a nem vényköteles készítményekhez a gyógyszertárakon kívül például a benzinkutaknál, az illatszerboltokban vagy a bevásárlóközpontokban is hozzájuthassanak. Azt az elemzés készítői is elismerik, hogy a gyógyszer veszélyes termék, aminek a biztonságosságát garantálni kell, de állítják: a romlandó élelmiszereknél, illetve a veszélyes áruknál alkalmazott biztonsági garanciákhoz hasonló feltételek beépíthetők az engedélyezési rendszerbe. Tovább élezte a helyzetet az egészségügyi tárca politikai államtitkárának nyilatkozata. Kökény Mihály szerint kísérleti jelleggel, megfelelő előkészítés után akár már az idén feltűnhetnének egyes, gyakran használt láz- és fájdalomcsillapítók, orrcseppek vagy görcsoldók a szupermarketek polcain. Mint mondta: ez sokak életét megkönnyítené.

A gyógyszerészek azonnal ellentámadásba lendültek, a háttérben pedig megkezdődött a lobbizás, nehogy megváltozzon a mai szabályozás. A patikusok nem győzték hangoztatni, hogy a liberalizáció szétbomlasztja a szakmailag megbízható, a rászorulókat tanácsadással segítő rendszert. A gyógyszerész kamara Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi miniszterre hivatkozott, aki néhány hónapja a parlamentben egy kérdésre azt válaszolta: „a gyógyszer: termék plusz információ, ezért a forgalmazás jelenlegi szabályozásán nem kívánunk változtatni”. A Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke, Hávelné Szatmári Katalin annak rémképét vetítette elő, hogy a liberalizált rendszer magasabb gyógyszerárakat, nagyobb gyógyszerfogyasztást eredményezne, s jelentősen megnőne a gyógyszerek okozta káros mellékhatás is. A polipragmázia és az ebből adódó nem kívánatos hatások kétségkívül súlyos problémát okoznak. Az egészségbiztosítási pénztár adatai szerint évente 10 milliárd forintnál is többe kerül annak a 200 ezer betegnek a gyógykezelése, akik rosszul alkalmazott orvosságok miatt kerülnek kórházba. Igaz, az ilyen betegséget okozó gyógyszerlistát nem a vény nélkül kapható termékek vezetik.