Lóránt Ida cikkei

Segít a gyilkosok kézre kerítésében

A magyar rendőrség is alkalmazza már – elsősorban a sorozatgyilkosok kézre kerítésének megkönnyítésére – a profilalkotó eljárást. A speciális szociológiai-pszichológiai metódus a kriminológiai szakemberek szerint rendkívül eredményes: az esetek körülbelül 80-90 százalékában pontosan megjelöli a rendőrök által keresendő elkövető szociológiai környezetét, magatartási és pszichés jellemzőit. Segítségével jelentős mértékben leszűkíthető az a kör, amelyben a bűnelkövető fellelhető.

A profilalkotást, mint a kriminológia segédtudományát Amerikában fejlesztették ki – tudtuk meg dr. Nagy Enikőtől, a rendőrség profilalkotó teamjének őrnagyától. „Élesben” először a múlt század elején, a Hasfelmetsző Jackként elhíresült sorozatgyilkos utolsó áldozatánál alkalmazták. Ott az áldozat sérüléseiből, a helyszínen talált nyomokból és az elkövetés módjából vontak le olyan következtetéseket, amelyek – mivel leszűkítették a szóba jöhető tettesek körét – igen hasznos információval szolgáltak a nyomozók számára.

A módszert a második világháborúban az amerikai hadsereg is használta. Pszichológusai elkészítették Adolf Hitler jellemrajzát, elemezték lelki tulajdonságait és azt a szociológiai környezetet, amelyből politikusi karrierje indult. Az elemzés eredményét arra próbálták felhasználni, hogy meghatározzák Hitler várható viselkedését a háború utolsó fázisában.

A modern profilalkotás elsősorban már nem csupán a pszichológus ismereteire és következtetéseire alapoz, hanem a rendőrség által a felderített bűncselekményekről összegyűjtött adatbázisra. Az Egyesült Államokban főként az FBI alkalmazza előszeretettel. Az amerikai gyakorlatban karakterisztikusan elkülönül a pszichológiai és a szociológiai profilalkotás, az európai bűnfelderítők viszont általában a kettőt együtt használják.

Hogyan lódítsunk hosszú éveken át?

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró történelmi személyiség. Bár német volt, a XVIII. században egy orosz lovassági ezred kapitányaként szolgált a török elleni harcokban. Nevén és rangján kívül csak annyit tudunk róla, hogy előszeretettel számolt be utazásai során átélt fantasztikus kalandjairól. „Emlékiratait” 1768-ban adták ki könyv formájában, azonban a báró hitelességét – kalandjainak valóságtól elrugaszkodó színességén túl – az is csorbította, hogy számos története ismert legendákra és népi hiedelmekre épült. Nevét az orvosi nómenklatúrában Richard A. J. Asher brit belgyógyász honosította meg, aki elsőként közölt három rejtélyesnek tűnő, ám végül egyazon megoldással záruló esetet.

A Münchhausen-szindróma pszichiátriai betegség, amelynek három fő tünete a betegség szimulációja, a kóros hazudozás (pseudologia phantastica) és az egészségügyi intézmények gyakori váltogatása (peregrinatio). A tünetek a betegségek puszta színlelésénél sokkal összetettebb pszichiátriai jelenségekből tevődnek össze. A kór gyakoriságáról máig nem készült átfogó felmérés. Valószínűleg nem is lehet, mivel az eseteket ritkán, és akkor is csak évekig tartó kálvária után ismerik fel. Prevalenciája mégsem elhanyagolható annak tükrében, hogy a jelentősebb szaklapokban évente összesen 5-10 esetet közölnek, s ezek is értelemszerűen csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Néhány éven belül alapjaiban változtathatja meg a laborvizsgálatok menetét egy új berendezés. A kétszáz tudós segítségével tíz év alatt kifejlesztett készülék rendszeres, nagyszámú beteget érintő alkalmazására Európában elsőként Magyarországon kerül sor, a Szent János Kórházban.

Napjaink legkorszerűbb laboratóriumi diagnosztikai berendezéseinél hússzor hatékonyabb és gyorsabb az az Evidence elnevezésű, biochip technológián alapuló berendezés, amelyből jelenleg csupán hét darab található a világon. A 75 millió eurós költséggel megalkotott készülék egyetlen vérmintából kétszázféle anyagot – többek között hormonszinteket, tumormarkereket, biológiailag aktív fehérjéket, drogokat, gyógyszerszinteket – képes kimutatni. Fejlesztése még nem ért véget, így elképzelhető, hogy néhány hónap múlva további kétszázféle – egyebek között allergológiai és genetikai – vizsgálati adat közlésére is alkalmas lesz. Maga a gép 180 mintából óránként 3600 laboratóriumi eredmény meghatározására képes. (Összehasonlításul: a napjainkban általánosan használt legmodernebb hormonautomaták teljesítménye ugyanennyi idő alatt csupán 100-150.)

Dr. Faragó Ferenc, a Szent János Kórház központi laboratóriumának vezetője szerint a kétfajta vizsgálati módszer költségeit nehéz összevetni. A hormonautomatával például egységnyi reagens felhasználásával egységnyi árért végezték a vizsgálatokat, míg az Evidence panelben dolgozik: a biochip egy négyzetcentiméteres területen egy időben 23 vizsgálatot végezhet el. A vizsgálat ára mindig annyi, ahány eredményt ebből az orvos felhasznál. A laborvezető úgy véli, az új berendezés működtetése az időmegtakarítás miatt lehet hosszú távon olcsóbb, mint a hagyományos módszerek.