Vajta Zoltán cikkei

Húsz hivatalos nyelv az unióban

Az európai országok közösségének májusi bővítésével húszra emelkedett az Európai Unió hivatalos nyelveinek száma. Nem csoda, hogy a bábeli zűrzavarban több ezer tolmácsra és fordítóra van szükség, és hogy az EU adminisztratív kiadásainak már csaknem fele, több mint nyolcszázmillió euró ezekre a feladatokra megy el. Még akkor is, ha a hétköznapokban leginkább az angolt, a németet és a franciát használják.

Az unió polgárai bármelyik tagállam nyelvén benyújthatják kérelmeiket, kérdéseiket az Európai Unió intézményeihez, az Európai Bírósághoz, a bizottságokhoz, az Európai Parlamenthez, az ombudsmani hivatalokhoz, s ezen intézmények kötelesek ugyanazon a nyelven válaszolni. Erre nagy is az igény, hiszen egy felmérés szerint a 380 millió uniós polgár közül 200 millióan csak anyanyelvüket beszélik.

A parlamenti képviselők is felszólalhatnak saját nyelvükön, s ennek következtében szükség lehet közvetítő nyelvre. Azaz, ha nincs például máltai–magyar tolmácsa az EU-nak, akkor nyilván előbb például angolra kell lefordítani a máltai szavakat, s csak ezután lehet magyarra átültetni a szöveget.

Gőzerővel dolgoznak

Az unió májusi bővítése más okból is temérdek munkát ad az idegen nyelveket magas szinten ismerőknek: az Európai Unió jogszabályait immár 20 nyelven kell folyamatosan megjelentetni. A feladat óriási: a tavalyi 1,5 millió közlönyoldalhoz képest idén várhatóan 2 millió oldalnak kell elkészülnie.

Nem csoda, hogy még a nyár vége felé sem készült el például az EU jogszabályainak teljes körű, hiteles magyar nyelvű gyűjteménye. Folyamatosan érkeznek ugyan a kiadványok a 205 kötetes, 90 ezer közlönyoldalt felölelő joganyagból, ám mintegy 5 ezer lap megjelenésének időpontja még mindig bizonytalan.

Pedig Magyarország 1997 óta foglalkozik az európai jogszabályok lefordításával, illetve többlépcsős, a laikusok számára már-már ésszerűtlenül aprólékos hitelesítésével, és teljesítette is a vállalt határidőket. Nem is nálunk akadt el a dolog, hanem Brüsszelben, illetve Luxemburgban. Az EU ugyanis a csatlakozás előtti napokban rengeteg jogszabályt jelentetett meg visszadátumozva, ám idő hiányában csak számítógépen olvasható formátumban és szerkesztés nélkül. Az unió ezt követően valamennyi így megjelentetett szöveget újra közzétette helyesbített formában, illetve tesz közzé folyamatosan.

Egyre több kórház kér pénzt a behajtásért

Alig akad egészségügyi intézmény Magyarországon, ahol nem okoz gondot a dolgozók vagy a betegeket szállító hozzátartozók autóinak parkolása. Bár az ombudsman elvben precedens értékű ajánlást tett, Veszprémben májusban döntöttek a díjszedésről, ami az orvosok demonstrációjához vezetett.

Miután az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egy bejelentés után kifogást emelt, a Kaposvári Városi Kórház ingyenessé tette a betegek és látogatók parkolását az intézmény területén. Így már nem kell 500 forintot fizetni a behajtásért. Az ombudsmanhoz egy fiatalember fordult, miután a kapunál – a főigazgató utasítását követve – 500 forintot kértek tőle azért, hogy bejusson az udvarra autójával, amelyben beteg rokonát vitte a kórházba. Lenkovics Barnabás megállapította, hogy „az intézmény főigazgatói utasítása előidézi az Alkotmányban biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben az egészségügyi ellátáshoz való jog sérelmének a közvetlen veszélyét, továbbá azáltal, hogy fizetési kötelezettséget csak jogszabályban lehet előírni, sérti a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jogot.”

Hiába született meg azonban az ombudsmani állásfoglalás, a kórházi parkolás – úgy tűnik – folyamatos problémaforrás. A veszprémi kórház orvosai május közepén autóikkal zárták el a városba vezető Füredi út egyik sávját, mert a képviselő-testület úgy döntött, parkolási díjat szed az intézmény sorompóval lezárt parkolójában. A kórház előtti úton a dolgozók többségének eddig is fizetnie kellett, az 1200 munkatárs közül ugyanis nem jutott mindenkinek hely a 65 férőhelyes parkolóban. Dávid Gyula, a kórház adjunktusa, a demonstráció szervezője szerint most azonban mindenkit megfosztottak az ingyenes parkolástól. A döntés ellen 600 aláírás összegyűjtésével korábban már tiltakoztak a városházán, de nem jártak eredménnyel. A demonstrálók szerint a betegek is rosszul járnak a döntéssel, hiszen akik például művesekezelésre szorulnak vagy a baleseti ambulancián várakoznak, állandóan szaladgálhatnak ki az utcára, hogy jegyüket meghosszabbítsák. A parkoló az önkormányzat tulajdona, a város 25 parkolójegyet ajánlott fel a kórháznak kedvezményes áron – összesen 250 ezer forintért.

Sokba kerül a biztonság

Aki ritkán kerül kórházba, nem is gondolja, hogy értékei ugyanolyan veszélyben vannak, akár egy zsúfolt villamoson vagy üzletben. A kórházvezetők többnyire sajnálják a biztonságra a pénzt, a rendőrség szerint viszont az egészségügyi intézményeknek sokkal körültekintőbbnek kellene lenniük.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának Vagyonvédelmi Tanácsadó Szolgálata témavizsgálat keretében mérte fel a kórházakban elkövetett lopásokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elkövetői és a sértetti kör is igen széles spektrumot ölel fel. Kiderült, hogy a sok lelkiismeretes kórházi dolgozó mellett néhányan mások értéktárgyainak eltulajdonításával egészítik ki havi keresetüket. Az értékek leggyakrabban betegszállítás vagy a vizsgálatra előkészítés közben tűnnek el. Az elkövetők kihasználják a beteg kábult, magatehetetlen állapotát, ilyenkor húzzák le gyűrűjét, veszik le nyakláncát – tudtuk meg a BRFK bűnmegelőzési osztályán.

Sajnos a betegek is elemelik egymás tulajdonát. Ezt könnyen megtehetik, hiszen az éjjeliszekrények 80 százaléka nem zárható. Vannak olyan elkövetők, akik betegek hozzátartozóinak mondják magukat, s kihasználva a kórházak nyitottságát, a látogatási idő korlátlanságát, szabadon garázdálkodnak az intézményekben. Ők jellemzően mobiltelefonra, készpénzre, ékszerre utaznak. Munkájukat segíti az a rendőri szempontból teljesen ésszerűtlennek tartott, ám a kórházakban bevett szokás, hogy az orvosok és a nővérek benne hagyják a kulcsot az ajtókban. Az igazán profi tolvaj a magatehetetlen, idős beteg rokonának adja ki magát, azután még a lakáskulcsát is elveszi tőle, és kifosztja a beteg otthonát. De előfordul, hogy nagy értékű gyógyszerek vagy számítástechnikai eszközök tűnnek el az egészségügyi intézményekből.

Egészségügyi reformtervek a fővárosban

Jelentős változás előtt áll a fővárosi és a Pest megyei egészségügy. Ahol megkezdték az átalakítást, ott a betegek valósággal megrohamozzák a kórházat, az orvosoknak és a nővéreknek pedig béremelést ígér az intézmény vezetése. De nemcsak nyertesei vannak a programnak, előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz egyes osztályok bezárása vagy kapacitásuk szűkítése. Az sem kizárt, hogy ma még vezető szerepre készülő kórházakat is beolvasztanak más intézményekbe.

Igazságtalan általánosítás, hogy feneketlen kút az egészségügy, amelybe bármennyi pénzt is zúdítanak, nem változik semmi. A budapesti Szent Imre Kórház az egyik példa arra, hogy érdemes jelentős mennyiségű közpénzt fektetni a minőségi ellátás megteremtésébe, és hogy az egészségügy előtt nincs más út, mint megfelelni a piacgazdaság követelményeinek.

Marketing és betegroham

A XI. kerületi Szent Imre Kórháznak 7,4 milliárd forintos beruházással még csak az egyik tömbje készült el, a betegek máris valósággal megrohanták az intézményt. A tikkasztó kánikulában is ugyanannyian vártak orvosi ellátásra, mint az őszi és téli csúcsidőben. Júliusban az egy évvel korábbihoz képest 37 százalékkal nőtt a betegforgalom. A kórház  ezért kétségbeesett hangú levélben kérte az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, biztosítsa a nem várt többletteljesítmény fedezetét. Nem gondolták ugyanis, hogy ekkora forgalomnövekedést hoz a korszerű ellátás, és az, hogy új alapokra helyezték a kórház irányítását.