TISZAI-SZŰCS TAMÁS cikkei

A kutatók szerint 2050-re világszinten 100 millió fölé emelkedhet az Alzheimerkórban szenvedők száma. Egy washingtoni konferencián, amely az elbutulás témájával foglalkozott, Ron Brookmeyer (Johns Hopkins Egyetem) számítógépes szimulációval mutatta be a kór terjedését az ENSZ lélekszámra vonatkozó előrejelzései alapján. Az elemzők szerint a folyamat az esetleges új kezelési és diagnosztikai módszereken is múlik. Amennyiben egy évvel késleltethetnénk a betegség kezdetét, 12 millióval kevesebb beteg lenne a világon. A legnagyobb betegszám-növekedés az ázsiai térségben várható, ugyanis ma az összes érintett csaknem fele abban a régióban él, 2050-re ez az arány Ázsiában 59 százalékra emelkedhet. „A világ lakosságának idősödésével globális Alzheimer-járványra számíthatunk” – mondta Ron Brookmeyer. A konferencián leszögezték: már csekély haladás is igen komoly hatással lehet az Alzheimer- terápiára. A kutatás gőzerővel folyik, ám szakértőnk szerint az utóbbi években nem történt olyan érdemi előrelépés, amely érdemben befolyásolta a napi gyakorlatot.

Több millió ember elvesztett látását pótolhatja a 60 elektródos „műszem”, amelyet a már kipróbált 16 elektródos intraocularis implantátumból fejlesztett tovább egy kaliforniai munkacsoport. Az eszköz elsősorban a retinitis pigmentosa és a makuladegeneráció miatt megvakultak számára jelenthet bizonyos fokú vizuális érzékelést.

 A végletesnek tűnő retinakárosodást szenvedettek látásának pótlásán már évek óta dolgoznak a Dél-Kalifornia Egyetem munkatársai. Mark Humayun professzor vezetésével először olyan 16 elektródos retinalis implantátumot hoztak létre, amely 20-30 ganglionsejt ingerlésével durva látási viszonyokat képes biztosítani. Ez egy számítógépes képernyőt alapul véve 4-szer 4 pixeles felbontásnak felel meg. Ezt a típust 2002-ben alkalmazták 6 látáskárosult személynél. Az eredmények meglepőek voltak. Az implantátum lehetővé tette a fényérzékelés mellett a tárgyak helyének és a mozgó alakoknak az észlelését is. Ráadásul a szerkezet valós idejű vizuális érzékelést, illetve vestibulo-ocularis reflex kiváltását is lehetővé tette. Terry Briant, az eszköz kipróbálásakor végzett vizsgálat 58 éves résztvevője, aki 13 évi vakság után nyerte vissza bizonyos fokig látását az implantátum által, így írta le állapotának javulását:
 „Az utcán sétálva ki tudom kerülni a lelógó ágakat, és egy forgalmas úttesten is átkelhetek.”
  A műszem három egységből áll. A vizsgálati alanynak egy speciális mikrokamerával ellátott szemüveget kell viselnie. A kerethez csatolt kamera által készített felvételt pedig egy zsebben hordozható számítógép rögzíti és dolgozza fel, majd küldi tovább a retina helyére ültetett mikrocsiphez, ami a látóideg ingerlésével hozza létre a vizsgált személynél a vizuális élményt.
  A kutatók jelenleg jobb felbontású készüléken dolgoznak. Az új, 60 elektródos implantátum mérete az elődjének csupán egynegyede, 1 négyzetmilliméter. Ezzel a szükséges beavatkozás időtartama is lerövidült, hiszen az eredetileg hét és fél órás műtéttel ellentétben az újabb prototípust másfél óra alatt tudják beültetni. A vizsgálathoz 50–75, 50 év feletti látáskárosultat toboroznak, akik döntően retinitis pigmentosa miatt vakultak meg.
  A Mark Humayun kutatásainak helyet biztosító Doheny Eye Institute kutatói egy 1000 elektródos implantátumot is terveznek, mely a részletgazdagsága mellett tágabb látóterével is kiemelkedik majd a jelenleg tesztelt típusok közül.
 Humayun eredményeit az American Association for the Advancement of Science (AAAS) idei kongresszusán, San Fransiscóban ismertette a szakemberekkel. A látásjavító készüléket a tervek szerint 2009-ben, 30 000 dollár körüli áron kezdik forgalmazni.

  A hasnyálmirigy végső méretét jelentősen korlátozza a progenitor sejtek intrauterin elvesztése, míg a máj elősejtjei kiváló regeneratív kapacitásuknak köszönhetően az embrionális ártalom okozta veszteségek ellenére is közel normális méretű szervet hoznak létre.

  Milyen tényezők szabják meg a kifejlett szervek nagyságát? Mi okozza, hogy míg a betegség miatt elpusztult sejtek az egyik szerv esetében „tudják”, mekkora szervet kell létrehozniuk, addig más szervek osztódása leáll? Dr. Doug Melton, a bostoni Harvard Stem Cell Institute egyik vezetője rágcsálókon végzett kísérletében (Science 2007;315:587) azt vizsgálta, hogy a hasnyálmirigy és a máj kialakulásáért felelős elősejteket érő közvetlen ártalom mennyiben korlátozza a szerv növekedését az egészségesen fejlődő egyedekhez képest. Munkacsoportja a pancreas progenitor sejtjeit az általuk expresszált Pdx1 gén segítségével határozta meg, majd tette egy leleményes módszerrel szelektíven roncsolhatóvá. A kísérleti állatok genomját úgy módosították, hogy a Pdx1-et aktiváló sejtekben egy mesterségesen beültetett gén átírása is megkezdődjön, ami diftériatoxin termelődését indítja meg. A diftériatoxin által károsított sejtek számát a rágcsálóknak a vemhességük különböző időpontjaiban megkezdett antibiotikumadással (tetraciklinnel) szabályozták.
  Azok az egyedek, amelyek a magzati lét első 10 napjában nem kaptak gyógyszert, elősejtjeik 60 százalékát elvesztették, és hasnyálmirigyük a normális méretnek csupán 36 százalékát érte el. Az életben maradt sejtek tetraciklin adásának jóval korábbi megkezdésekor sem tudták már behozni a lemaradást. Ezzel szemben a máj regenerációs képessége sokkal jelentősebbnek bizonyult. A korai májsejtek mintegy 65 százalékának eltávolítása után 4 nappal a szerv növekedési üteme megközelítette a normális mértéket.
   „A máj olyan, mint egy Ferrari” – foglalta össze a vizsgálati eredményeket dr. Ken Zaret, a philadelphiai Fox Chase Cancer Center munkatársa. Ugyanez a pancreasról már nem mondható el; Melton úgy véli, a kevésbé regenerálódó szövetek, például a hasnyálmirigy kialakulásában előre meghatározott számú sejtosztódás zajlik le, amelyeket döntően a progenitor sejtek saját jelzései vezérelnek. Nem szabad azonban teljesen figyelmen kívül hagyni a külső tényezőket sem. Dr. Pedro Herrera a Genfi Egyetemen az előző évben kimutatta, hogy béta-katenin adásával az egerek hasnyálmirigye mintegy négyszeresére nő a normálisan várhatóhoz képest.

  Tudományos vizsgálat a  metabolikus szindróma okairól

 „Olyan adatokhoz juthatunk, amelynek nemzetközi kicsengése is lehet” – mondta lapunknak Jermendy György professzor arról a vizsgálatról, amelyet munkatársaival a metabolikus szindróma kiváltó okainak feltárására indított el július 28-án Szigethalmon, a VIII. Országos Ikertalálkozón. A közel hétszáz ikerpár részvételével megrendezett eseményt kihasználva a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház, valamint a Semmelweis Egyetem közös felmérésének szervezői megkezdték a résztvevők toborzását a Magyarországon egyedülálló vizsgálathoz. A tisztázni kívánt kérdés, hogy a genetikai állomány, illetve a környezeti hatások – a mozgáshiány, a helytelen táplálkozás és elhízás – milyen arányban határozzák meg a metabolikus szindróma és a szív- és érrendszeri betegségek előfordulását. Erre kiválóan alkalmas az ikrek – különösen az egypetéjűek – vizsgálata.
   „Reményeink szerint ötéves követés egészíti majd ki a most induló, egy-másfél évre tervezett keresztmetszeti vizsgálatot, amelybe legalább 100 felnőtt ikerpárt tervezünk bevonni a megfelelő statisztikai erő elérése érdekében” – számol be a vizsgálati tervről Jermendy professzor. „Mérjük többek között az ateroszklerózis korai jeleit – az artériás merevséget, a carotis intima- média falvastagságot –, és mindössze egy invazív beavatkozást (egyetlen vérvételt) végzünk egészséges résztvevőinknél.”
   Az induló vizsgálat segítségével jó becslést kaphatunk a genetikai és a környezeti hatások arányáról, ami fontos adatokkal szolgálhat a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának és terápiás lehetőségeinek megismeréséhez. A professzor szerint a vizsgálat megkezdésének legnehezebb pontja a résztvevők toborzása – ehhez a kollégák segítségére is számít. Jelentkezni a vizsgálat központjában, a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban lehet.
   MEDICAL TRIBUNE

Aki figyelmesen hallgatta Molnár Lajosnak a miniszteri kinevezése előtti szakbizottsági meghallgatását, azt nem érhette váratlanul az idő előtt kiszivárgott hír, miszerint újabb frontot nyit a szaktárca vezetője: ezúttal a rezidensi rendszer átalakítására készül. A tervezet szerint a jövőben csupán 300, elsősorban a hiányszakmákra jelentkező rezidensjelölt tanulmányait támogatja az állam. Azok közül, akik második szakvizsgájukra készülnek, legfeljebb százan számíthatnak arra, hogy tanulmányaik költségeihez hozzájárulnak.
  Az előterjesztés szerint a rezidensképzést már az idei év szeptemberétől önköltségessé tennék a pályázók kétharmada számára. „A kiszivárogtatott tervezet a jövőképünket semmisíti meg” – nyilatkozott Papp Magor, a négy orvosi egyetem Hallgatói Önkormányzatainak megbízott szóvivője azon a vitafórumon, amelyet március 7-én rendeztek meg az állami döntéshozó szervek, az orvosi egyetemek, valamint a pályakezdő orvosok érdekeit képviselő civil szervezetek képviselőinek a részvételével. Az eredetileg vitafórumnak induló eseményre az Egészségügyi Minisztérium a meghívás ellenére nem delegált szóvivőt.
  Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke a fórumon úgy vélekedett, most nem időszerű a kormányrendelet módosítása, ez szerinte legkorábban 2008-ban lehetséges. A főleg medikuskörökben nagy visszhangot keltett javaslat célja, hogy az ifjú orvosokat a hiányszakmák felé terelje, az érintetteket azonban az eddiginél nagyobb arányú pályamódosításra vagy elvándorlásra kényszerítheti.

A szakorvoshiány felszámolására és ezzel párhuzamosan a tömeges orvoselvándorlás megakadályozására már az előző kormányzati ciklusban, Rácz Jenő egészségügyi miniszter is készült; az akkori elképzelések szerint az egyetem elvégzése után az állam és a hallgató között létrejött tanulmányi szerződésben rögzített garanciális elemekkel – így például egy esetleges külföldi munkavállalás esetén a szakképzés költségeinek visszafizetési kötelezettségével – szavatolták volna az „állami befektetés” megtérülését.
  A miniszterváltással párhuzamosan módosult a koncepció is: a közeljövőben a kormány elé kerülő rendelettervezet alapján idén szeptembertől jelentősen átalakulna a rezidensképzés rendszere. Az Egészségügyi Minisztérium által jegyzett dokumentum szerint csupán minden negyedik pályakezdőnek jut majd állami támogatás. Elképzelhető azonban, hogy a törzsképzés finanszírozását az egészségügyi intézmények vállalják át, ami nyilvánvalóan tovább növeli a pályakezdők elvándorlási kedvét. Hogy pontosan hány szakorvosjelölt vagy orvos hagyja el Magyarországot, nem tudjuk, sokat mondó adat azonban, hogy az Egészségügyi Engedélyezési Hivataltól – amely a távozó szakembereknek kiadja a szükséges okiratokat – tavaly mintegy több mint hatszázan kérték ki okmányaikat (520 orvos és 84 fogorvos). A magyar orvosok körében a legkedveltebb célországoknak az angol és a német nyelvterületek, illetve a skandináv államok számítanak. Az angliai regisztrációs központ 2004 májusa és 2005 szeptembere között 392 magyar orvost regisztrált, tavaly körülbelül ugyanennyit. Zömük 29–39 éves.
  A jelenleg érvényben lévő szabályozás 1999-ben lépett hatályba, azóta a központi gyakornoki rendszerben – melynek jelenleg 2200 tagja van – tanulókat az egyetem közalkalmazotti státusba veszi 26 hónapra. Az 1999 óta hatályos szabályozás szerint 26 hónapra lépnek közalkalmazotti státusba a központi gyakornoki rendszer tagjai, jelenleg 2200-an. A képzés fedezetére mintegy 8 milliárd forint jut évente, amelynek az előterjesztett dokumentum szerint 85 százalékát fordítanák a szakorvosjelöltek és a képzést végző orvosok juttatásaira.
  A módosító javaslat a törzsképzés idejére a központi gyakornokok a közalkalmazotti bértábla alapján, a hasonló beosztásban dolgozók részére járó illetmény 50 százalékával megemelt összegű bért kapnának. (A ráépített szakképesítési programban részt vevők a közalkalmazotti bértábla „H” fizetési osztály első fizetési fokozata szerint garantált illetmény összegének 75 százalékára, bruttó 94 000 forintra lennének jogosultak.)
  A tervezet ellen máris többen tiltakoztak. A „Fórum a rezidensképzésért” című, március 7-i rendezvényen – amelyen részt vettek az orvosi egyetemek, illetve Hallgatói Önkormányzatainak, valamint a Magyar Rezidens Szövetségnek a vezető képviselői – Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke aggodalmát fejezte ki, hogy az egészségügyi tárca nem veszi figyelembe a szakma megmozdulását. Kökény Mihály, a parlamenti egészségügyi bizottság elnöke azzal nyugtatta meg az egybegyűlteket, hogy az idén diplomázóknak nem kell tartaniuk az új rendszer bevezetésétől. Az Országgyűlés hozzájárulása mellett 2008 szeptemberétől lépne életbe a változás. Paragh György professzor, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja úgy vélte, a jelentős forráskivonás jelentős minőségromlás forrása lehet, holott szerinte a képzés nemzetközi mércével is magas színvonalú, ezért több finanszírozás szükségeltetne, nem pedig kevesebb.
  Papp Magor, a négy orvosi egyetem Hallgatói Önkormányzata megbízott szóvivőjének becslése szerint alig 100-an tudják majd önerőből finanszírozni rezidensi képzésük költségét. A szóvivő attól tart, hogy a nem hiányszakmák iránt érdeklődőket a teljesíthetetlen feltételek az eddiginél sokkal nagyobb arányú pályaelhagyásra vagy kivándorlásra kényszerítik. Hangsúlyozta, hogy az átalakítás nem csak a pályakezdő orvosokat érintheti. A Hallgatói Önkormányzatok számításai szerint 10 éven belül mintegy 15 százalékos létszámcsökkenés várható a szakmát gyakorló orvosok között. Egy tanulmány adatai alapján a hazánkban gyógyító közel 40 ezer orvosból pedig több mint 8 ezer a 60 éven felüliek száma, ami az aktív munkaerő „természetes fogyását” és az előterjesztett kormányrendelet tervezetét figyelembe véve az aktív munkaerő váratlan megcsappanását idézheti elő. Ennek következtében a jelenleg nem hiányszakmának minősülő ágazatokból is szép lassan kifogynának az orvosok.

A Magyar Tüdőgyógyász Társaság meghívására rövid látogatást tett hazánkban Peter Calverley, a Liverpooli Egyetem tüdőgyógyász professzora. A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) szaktekintélye szerint a nagy incidenciájú kórkép hatásos, célzott gyógymódja még sokáig várat magára.

Jelenleg a világ 40 év feletti lakosságának körülbelül 10 százaléka COPD-s. Nagy-Britanniában ennél jobb vagy rosszabb a helyzet?
– Az Egyesült Királyságban 6-8 százalékos ez az arány, és noha a dohányzás elhagyásának köszönhetően egyre kevesebb embert érint, még messze vagyunk attól, hogy legyőzzük a betegséget. Továbbra is a 40-es és 50-es éveikben járó, állandósult panaszokkal jelentkezők körében a leggyakoribb, de amióta a figyelem központjába került, felismertük, hogy fiatalabb korban is megjelenhet, akár 9–10 százalékos gyakorisággal.

A fiataloknál milyen kiváltó tényezőkkel kell számolni?
– A dohányzás önmagában még nem jelenti a betegség korai megjelenését. Érdekességként megemlítem: megfigyelhető Nagy-Britanniában egy területi eloszlásbeli tendencia, a COPD-hajlam középkori viking hódításokkal kapcsolatba hozható növekedése. Ennél jelentősebb kockázati tényező az inhalációs kábítószer-használat, ami a vadkender származékai mellett az opiát alapú drogokat érinti. A COPD ifjúkori kialakulására foglalkozási faktorok is hajlamosítanak, nem beszélve a tartósan fennálló, súlyos gyermekkori tüdőbetegségről. Az említettek közül a dohányzás az egyetlen olyan tényező, amely csak hosszabb távon idézi elő a betegséget.

A britek közül mennyien dohányoznak?
– Jelenleg a lakosság 30 százaléka, de a felmérések egyre jobb eredményeket mutatnak. Az 1995- ös becslések még a lakosság 63 százalékát említették. Évről évre folyamatos a csökkenés; hamarosan elérhetjük a 28 százalékos arányt. Aggasztó azonban a nők dohányzásának viszonylagosan növekvő gyakorisága, ami különösen az idősebbekre jellemző, de hasonló tendencia figyelhető meg a fiatalabb korcsoportokban is. A 20-as éveikben járó férfiak 23 százaléka dohányzik, míg az azonos korú nőknél ez az arány eléri a 27 százalékot.

A genetika fejlődésétől várható-e a COPD terén terápiás előrelépés?
– Nagyszerű lenne azt mondani, hogy a genetikai kutatások hamarosan a COPD gyógyítását is lehetővé teszik, azonban jó ideig még a bronchodilatátorok és a kortikoszteroidok alkalmazására kell hagyatkoznunk, amelyek kombinációban meglepően sokat enyhítenek a betegek panaszain. Nagy reményeket fűztek az anti-TNFa infliximab használatához, de az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine-ben megjelent nagy vizsgálat szerint a gyógyszer teljesen hatástalannak bizonyult. Egy másik járható útnak a foszfodiészteráz- gátlók alkalmazása tűnt, de egy másik tanulmány szerint ez a gyógyszercsoport csak a betegek csekély hányadánál válik be. Azt kell mondanom, nem hiszem, hogy még pályafutásom során felfedezik a COPD hatásos célzott gyógymódját.

Támogatja-e a brit egészségügyi kormányzat a COPD szurővizsgálatát?
– Nem, hivatalosan nem biztosítanak támogatást. Azonban a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a COPD-nek az egészségügyben, és tervezik a betegség ellátására vonatkozó országos protokoll kidolgozását is. Elképzelhető viszont, hogy ezzel párhuzamosan valamilyen szűrővizsgálatot is bevezetnek. Nem hiszem, hogy a teljes lakosság szűrése költséghatékony lenne, de a kockázati csoportok esetében ez jobb megközelítésnek bizonyulhat, aminek megvalósításában nagy segítséget nyújthat a lakossági egészségügyi információs hálózat. A gyakorlatban leginkább az állandósult légszomj miatt fordulnak orvoshoz a betegek. A háziorvosi rendelőben vagy a kórházban elvégzik a spirometriás vizsgálatot. Erre anyagi támogatással is ösztönzik az orvosokat, ami újdonságnak számít az Egyesült Királyságban, és növeli a felismert esetek számát, valamint a gyorsabb ellátást is elősegíti.

Mit gondol a hosszú hatású hörgőtágítók alkalmazásáról folyó szakmai vitáról? Ön alkalmazza ezt a gyógyszercsoportot a COPD korai stádiumában?
– Igen. A GOLD (The Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease) tanulmányainak áttekintése arra utal, hogy a betegség súlyossági fokozatai nem tekinthetők abszolút értékűnek. Ennek megfelelően én minden, tartós légszomjról beszámoló beteg kezelésében a hosszú hatású hörgtágítók alkalmazását javasolnám. Ha a kórlefolyást exacerbációk is tarkítják, akkor inhalációs szteroiddal való kombinációban biztosítanám a hörgtágítókat.

Milyen rehabilitációban részesülnek Nagy-Britanniában a COPD-s betegek?
– Helyi kórházakban vagy helyi tornacsarnokokban működő lelkes fizioterapeuták biztosítják a rehabilitációt – ez azonban sajnos nem mindenhol és nem mindenki számára hozzáférhető. Úgy látom, hogy azok közül, akiknek kifejezetten kedvező lehetne, csak kevesen veszik igénybe.

„Minél kevesebb az exacerbáció, annál kisebb a halál kockázata” – mondta egyik előadásában. Mit ajánl az exacerbációk számának visszaszorítása érdekében?
– Hogy pontosan fogalmazzunk: a kórházi felvételek számával arányosan csökken a halál kockázata. Azt gondolom, a jelenlegi irányelvek nagyon jók. A Pneumococcus-oltások is nagy előrelépést jelentenek az akut exacerbációk megelőzésében. Ha valakinél rövid idő alatt háromnál több fellángolás jelentkezik, a hosszú hatású hörgtágítók választandók elsőként. Ha ez egyedül nem elég, akkor az inhalációs kortikoszteroidok bevezetésére is szükség lehet. Néhány újabb tanulmány biztató eredményei szerint a béta-agonisták, a kortikoszteroidok, valamint a muszkarin-antagonisták hármas kombinációja kifejezetten visszavetheti a panaszokat és az exacerbációk számát. Segítségével a betegség jobban tolerálható, és kivédhető a hörgtágítók dózisának megduplázása.

Az emberi retina sokszínűsége

A Rochester Egyetem (New York) kutatóinak első ízben sikerült in vivo lefotózni az emberi retinát. A képeken meglepően nagy egyéni eltérések tapasztalhatók.

A színérzékelésért felelős csapok megoszlása egyedileg eltérő arányú a retinában, mégis – a színtévesztőktől és színvakoktól eltekintve – mindannyian azonosnak véljük a színeket. Az amerikai munkacsoport arra kérte vizsgálati alanyait, hogy egy speciális színpalettán állítsák be a tiszta sárga színt, mely sem pirosas, sem pedig zöldes árnyalatot nem mutat. A résztvevők által megjelölt színek hullámhossza minimális eltéréssel valamennyi esetben ugyanaz volt, demonstrálva a nyilvánvaló egyetértést, hogy mit neveznek sárgának. Az eredményekből következik, hogy az agyunk sokkal nagyobb szerepet játszhat a látásban, mint korábban hittük.

 

A vizelet előzetes laborvizsgálatával felmérhető, hogy a beteg melyik gyógyszerrel kezelhető a leghatékonyabban. A londoni Imperial College kutatói azt remélik, hogy módszerükkel elkerülhető a kevésbé hatékony vagy több mellékhatást kiváltó készítmények adása. A farmakokinetikában mutatkozó individuális eltéréseket korábban elsősorban farmakogenetikai eljárásokkal próbálták feltárni. Jeremy Nicholson, a kutatás vezetője szerint azonban ez aligha járhat sikerrel, hiszen a gyógyszermetabolizmust befolyásoló tényezők közül sok – például a bélflóra – független a génjeinktől.

Dilemmák a depresszió szűrése körül

A depresszió a súlyos krónikus betegségekkel összemérhető életminőségbeli és anyagi következményei folytán olyan népegészségügyi problémává vált az Egyesült Királyságban, amelynek széles körű szűrését elengedhetetlennek tartják. Ennek hatékonysága azonban több tanulmány szerint is megkérdőjelezhető. A témáról a British Medical Journal-ban (2006;332;1027) közzétett brit érvek bemutatása után hazai szakértők véleményét is olvashatják.

A szűrés létjogosultságához első pillanatban kétség sem férhet Nagy-Britanniában, ahol a depresszió egyéves prevalenciája 8–12 százalékos, a költségek pedig elérik az évi 8 milliárd fontot. De tekintve, hogy Angliában és Walesben a szűrőprogramokat korábban valódi hatékonyságuk ismeretének hiányában, valamint megalapozott etikai és klinikai vonatkozásainak megállapítása nélkül végezték, felmerült a gyanú, hogy a depresszió ellen folytatott küzdelem veszteségei mellett eltörpül a szűrőprogramok haszna.
Keresztmetszeti vizsgálatok a lelki betegség átmeneti jellegét igazolták. Az ilyen esetekben pedig az irányelveknek megfelelően a beavatkozás előtt megfigyelés alatt kell tartani a beteget, mivel a tünetek sok esetben nem tartanak tovább 2–4 hétnél. A hangulatzavarok alapellátásban való előfordulási gyakoriságát ellensúlyozza az álpozitív esetek – a betegség változékony természetéből adódó – nagy száma. Érdemes-e ezek fényében a depresszió szűrését a teljes lakosság szintjén végezni?

Ómega-3 zsírsavak a mérlegen

Míg bostoni kutatók klónozási módszerekkel megsokszorozták a disznók izomzatában a többszörösen telítetlen zsírsavak arányát, egy Santa Monica-i munkacsoport az ómega-3 zsírsavak onkológiai prevenciós szerepét kérdőjelezte meg, egy BMJ-közlemény pedig a mortalitásra gyakorolt hatásukat vonta kétségbe. Az eredmények kommentálására Paragh György tanszékvezető egyetemi tanárt kértük fel.

A Harvard Egyetem kutatói hozták létre azokat a genetikailag módosított állatokat, amelyek húsa egészségesebbnek tűnik a hagyományos sertésénél. Az utóbbiban ugyanis az ómega-6 zsírsavak aránya jóval meghaladja a kardiovaszkuláris és metabolikus szempontból előnyösnek tartott – és a GISSI Prevenzione vizsgálat eredményei alapján az American Heart Association szekunder prevenciós ajánlásaiban is helyet kapott – ómega-3 zsírsavak arányát.

Ki mit vesz a bor vagy a sör mellé?

Táplálkozási és alkoholfogyasztási szokásaink egybefonódása részint magyarázatot adhat arra, hogy a sörivók és a borkedvelők közül az utóbbiakat miért terheli lényegesen kisebb kockázat a koszorúér-betegségek és bizonyos daganatok kialakulása terén. Az már ismert, hogy a kedvező hatások kialakításában fontos szerepet játszanak olyan összetevők, mint a thrombocytaaggregációt gátló polifenolok és az antikarcinogén resveratrol. Néhány korábbi felmérésből az is kiderült, hogy a borfogyasztók egészségesebben táplálkoznak, mint azok, akik inkább a sört vagy a röviditalokat választják, noha ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit csupán önértékelő tesztek szolgáltatták. Egy dán kutatócsoport tervei (BMJ 2006;332;519– 522) alapján 2002 szeptemberétől 2003 februárjáig egy áruházlánc munkatársai összesen 98 nagy élelmiszer- áruházban mintegy 3,5 millió vevőt kérdeztek ki véletlenszerűen arról, hogy milyen termékeket vásároltak.
A vásárlókat négy kategóriába sorolták aszerint, hogy a felmért alkoholtartalmú italok közül csak bort, csak sört vásároltak, vagy mindkettőt, illetve egyiket sem. Egyéb alkoholtartalmú italok számba vételére nem volt mód, mivel Dániában ezek a nagy élelmiszer- áruházakban nem kaphatók.
A vásárolt élelmiszerek csoportosítására 40 kategóriát hoztak létre. A megkérdezettek 5,8 százaléka csak bort, 6,6 százaléka csak sört választott, míg 1,2 százalék volt azok aránya, akik mindkét italfajtából vásároltak. A sört vásárló csoport tagjai általában nagyobb mennyiséget választottak az élelmiszerekből, és többet is költöttek, mint a többi vevő. Az általuk választott termékek között kisebb arányban fordult elő zöldség és gyümölcs, kenyér, baromfi, tej. Az eredmények alátámasztották, hogy akik elsősorban bort vásárolnak, azok nagyobb mennyiségben vesznek egészséges élelmiszereket. A bort választók a mediterrán étrendnek, a sört vásárlók pedig a hagyományos étrendnek megfelelő árucikkeket favorizálták.

Már csak idő kérdése, és Izraelben is törvényben rögzítik a passzív eutanáziát. A kegyes halál igen sajátos formája van születőben: az orvosok vállára nehezedő terhet a lélegeztetőgéphez kapcsolt időzítőszerkezet venné le. Izraeli politikusok már hat évvel ezelőtt hozzáfogtak a törvénytervezet megalkotásához, a részleteket azonban csak az utóbbi két évben dolgozta ki egy jogászokból, egészségügyi szakemberekből és filozófusokból álló bizottság. Az időzítőt a lélegeztetőgéphez illesztenék, mely az elindítást követő 24 óra után szüntetné meg a respirációt. A tervezet szerint az élet mesterséges meghosszabbítását a 17. életévüket betöltött, gyógyíthatatlan – az orvosok szerint 6 hónapnál rövidebb időre számító – betegek élő végrendeletben vagy jogi képviselőjükön keresztül utasíthatják majd vissza ily módon. Az ötévente megújítandó írásos nyilatkozatok egy számítógépes adatbázisba kerülnek, amely minden kórházban hozzáférhető. „Arra számítunk, hogy főleg az idősek és a krónikus betegségben szenvedők között lesznek sokan, akik élő végrendeletet hagynak hátra” – nyilatkozta Abraham Steinberg professzor, a javaslatokat kidolgozó bizottság elnöke. A gyermekneurológus, bioetikus és ortodox rabbi hozzátette: Még az aktív eutanázia támogatói is elismerik, hogy az egészségügyi személyzet ódzkodik attól, hogy ő kapcsolja le a lélegeztetőgépet. Az időzített eutanázia, mint összeállításunkból kiderül, abszolút új módja a gyógyíthatatlan betegek halálba segítésének.

Két eset, két lehetőség

Terri Schiavo 26 éves volt, amikor 1990. február 25-én hajnalban, Florida államban összeesett. Az ismeretlen eredetű átmeneti keringés- és légzésleállás hipoxiás encephalopathiát és permanens vegetatív állapotot idézett elő. A floridai bíróság elfogadta, hogy Michael Schiavo vegye át felesége gondnokságát, akinek az állapotán sebészileg és fizikoterápiával próbáltak javítani – eredménytelenül.  Schiavo férje 1992-ben pert indított Terri kezelőorvosa ellen azt állítva, hogy felesége bulímiában szenvedett, amit ők nem vettek észre. A bíróság a férjnek házastársa elvesztése miatt 600 ezer dollárt, és feleségének ellátására további másfél millió dollárt ítélt meg. 1993-ban az asszony szülei kétségbe vonták a férj gondokságra való alkalmasságát, és arra kérték, folytassa lányuk kezeltetését. A férfi a kérésnek nem tett eleget, ügyvédje pedig 1998-ban Terri életfenntartó kezelésének megszakítását kérelmezte. Az ügy többszöri újratárgyalása után 2001. április 21-én eltávolították az aszszony gyomorszondáját. Hatvan óra elteltével egy másik bíró a szonda visszahelyezését rendelte el az asszony ilyetén végakaratát igazoló bizonyíték hiányában.

A palliatív szedáció és az eutanázia közötti határ tisztázására a Holland Orvosi Kamara (Dutch Medical Association) a két beavatkozás részleteire vonatkozó irányelveket dolgozott ki, amelyek a nem bejelentett eutanáziaesetek nagy száma miatt váltak szükségessé.  A palliatív szedációt úgy határozták meg, mint a beteg éberségének szándékos csökkentését az élet végső szakaszában a szenvedés enyhítése céljából. A midazolamhoz hasonló szedatívumok a mindannapi orvosi ellátás részei, azonban ezek az ágensek nem siettetik a halál bekövetkeztét, így helytelenül hozták őket összefüggésbe korábban az eutanáziával. Mindazonáltal nyilvánvalóan nem sorolható a palliatív szedáció formái közé a gyakorlat, melyben a kórházi orvosok közel fele növekvő dózisban morfint biztosít páciensének, részint abban a reményben, hogy a gyógyíthatatlan beteg eszméletét veszti, és könnyű halála lesz. Ezen a területen elmosódik a határ a fájdalomcsillapítás és az eutanázia között.

A HIV-rezisztencia két arca 

A HIV-fertőzés létrejöttében szerepet játszó CCR5-fehérje hiányáról mindeddig úgy tudtuk, hogy hátrányok nélküli, kiemelt védettséget jelent az AIDS-szel szemben. Amerikai kutatók szerint azonban a CCR5-hiányosoknál a West-Nile-vírus előidézte fertőzés jóval súlyosabb lefolyású lehet.  Egy évtizeddel ezelőtt a National Institutes of Health (NIH) kutatója, dr. Philip M. Murphy felismerte, hogy az AIDS-fertőzés molekuláris feltételei között nem csak a CD4-receptorok, hanem egyes kemokin-koreceptorok – mint a CCR5 – is szerephez jutnak. A HIV-1 gp120 glikoproteinje segítségével kötődik a célsejtek CD4-receptorához. A variánsok 95 százaléka pedig a CD4-molekula mellett a CCR5-höz is kapcsolódik. Más kutatók megállapították, hogy a törzsek további 5 százalékánál egy másik kemokin- receptor, a CXCR4 vesz részt a vírus internalizációjában. A variánsok egyharmadánál a bejutáshoz a két koreceptor együttes jelenlétére van szükség.  A pandémiát okozó fertőzés visszaszorításában egy új HIV-ellenes gyógyszercsoport, a CCR5- inhibitorok alkalmazása tűnik ígéretes próbálkozásnak, amelyek hatását eddig 2. és 3. fázisú vizsgálatokban mérték fel korai stádiumú betegeken. Kifejlesztésükre a kutatókat annak ismerete biztatta, hogy a humán genomban megtalálható a génnek mutáció következtében kialakult recesszív formája is. A fehér bőrű lakosság egy százaléka pedig homozigóta recesszív a CCR5 sejtfelszíni kifejeződésére. Ők nagymértékben ellenállnak a HIV-fertőzésnek, de még a heterozigóták esélyei is jobbak a teljes népességhez képest.

Rh-összeférhetetlenség és szkizofrénia

A Kolumbia Egyetem kutatói alátámasztották azt a feltételezést, hogy a fiú gyermekek Rh-inkompatibilitása kedvez a szkizofrénia kialakulásának. Először vizsgálták az AB0-összeférhetetlenséget is.  A szkizofrénia komplex patomechanizmusú és etiológiájú betegség, amely számos gén kölcsönhatására, valamint a környezeti tényezők befolyására alakul ki. Így talán nem annyira meglepő, hogy a vércsoport-összeférhetetlenség is szerepet játszik a megjelenésében.  A magyarázatra szoruló hipotézist először Hollister és munkatársai vizsgálták 1996-ban. Ekkor az érintett utódoknál a szkizofrénia előfordulását 2,1 százalékosnak találták az Rh-kompatibilis utódok körében tapasztalható 0,8 százalékos aránnyal szemben. Az akkori munkacsoport a nemek közötti eltérésekről nem számolt be.  Kraft és munkatársai 2004-ben vizsgálatukkal azt hangsúlyozták, hogy az összeférhetetlenség és a szkizofrénia kockázata egyaránt csak a második és a későbbi utódok esetében növekszik.  Insel – a 2005-ös vizsgálat (Schizophrenia Research 2005;80: 331–342) vezetője – hangsúlyozza, hogy az összefüggés sem torzítás, sem egyéb járulékos tényező eredménye nem lehet. Szerinte az inkompatibilitás megmásíthatatlan biológiai állapot, amely a megtermékenyítés pillanatában eldől. Ennél fogva az anya életmódja sem befolyásolhatja hematológiai eltérés kialakulását.

Aktív dohányzás 

Ismert, hogy a dohányosok esetében kisebb az agyi monoaminooxidáz (MAO) aktivitása. Most arra derítettek fényt egy nemrég zárult vizsgálatban (Journal of Nuclear Medicine 2005;46:8–9), hogy az enzim a dohányzók tüdejében is kisebb mennyiségben van jelen. Szintjének csökkenése pedig felboríthatja a vérnyomás-szabályozás egyensúlyát.  Nagyobb stresszhatás  A poszttraumás stressz (PTSD) előfordulása a nikotinfüggők körében kétszeres a nem dohányzókhoz képest. A vietnami háborúban szolgált 6744 férfi ikerpár részvételével zajlott felmérés alapján a nikotinfüggőség előfordulása a traumát és PTSD-t elszenvedett veteránok között sokkal nagyobbnak bizonyult. Dr. Karestan C. Koenen, a vizsgálat (Archives of General Psychiatry 2005; 62: 1258–1265) vezetője úgy véli, ez a fajta függőség érzékenyebbé teszi az embereket PTSD kialakulására. A vizsgálatnak a katonai szolgálatot teljesítőknél is van jelentősége. A harcok során a dohányzó katonáknál is nagyobb a PTSD kialakulásának esélye. „Ennélfogva – nyilatkozott Koenen – szükségessé válhat a hadseregben a dohányzásról leszoktató programok bevezetése.” A kutatók hozzátették, „elképzelhető, hogy a PTSD kialakulásában közrejátszó élettani folyamatokat stimulálja, és érzékenyíti a nikotin.”

Stathmin: új gén

A tanult félelem is genetikailag meghatározott alapokon áll. Az amerikai kutatók által felfedezett gén döntően az amygdalában expresszálódik.
Könnyebben fel tudjuk idézni azokat az emlékeinket, amelyek erős érzelmi töltéssel színezettek. Az emocionális memóriának nevezett képességünk kialakulásáért az agy speciális területe, az amygdala felelős. New Jersey Rutgers Állami Egyetemének adjunktusa, Gleb Shumyatsky és munkacsoportja egy olyan gént fedezett fel, amely az ösztönös és a tanult félelem keletkezésében egyaránt szerepet játszik. A stathmin – más néven oncoprotein 18 – génje nagymértékben expresszálódik az amygdala lateralis magjában, továbbá a thalamus és az agykéreg azon régióiban, amelyek projekciói a lateralis magba futnak. A kutatók egereken vizsgálták, hogy a gén hiánya milyen következményeket von maga után (Cell 2005;123:697–709).

Tűz és víz, fény és árnyék, gyertya, füstölő és más illatanyagok – elválaszthatatlanok a karácsony misztériumától. Jézus születésének éjszakájához az éjféli misén kívül a tűz és a víz misztikája kapcsolódik. A gyertyagyújtás bizonyos falvakban a lányok házasságvarázslásának eszköze volt, másutt a misére gyülekező emberek fáklyás felvonulását idézte. Azt a vizet, amelyet az éjféli miséről hazamenet merítettek, aranyos víznek vagy életvíznek hívták. Ebből a vízből ivott és ebben mosdott az egész család, ami egészséget ígért nekik a jövőre. „Amikor a judeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről. ... Bementek a házba, és meglátták a gyermeket az anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Ennyit jegyzett fel evangéliumában Máté a napkeleti bölcsek ajándékairól. Azokról a gyantákról, amelyeket legalább ötezer éve gyűjtenek egymástól távoli kultúrákban is. A modern vizsgálatok részben megerősítették az évezredes felismeréseket: mindkét gyanta antiszeptikus, gombaölő és gyulladáscsökkentő hatású. A Hórusz istennő könnyeinek tartott gyanták szerepet kaptak a mumifikálásánál, segítségükkel sebeket, bőrgyulladásokat próbáltak gyógyítani. Kétezer éves római recept szerint a póréhagyma levével kevert tömjén egyaránt alkalmas belső vérzések elállítására és felületi zúzódások kezelésére. A mirha már a sumér feliratok szerint is a rossz fogak és gilisztafertőzöttség ellenszere volt, a görögök köhögés esetén is ajánlották.

Aktívabb női régiók

Miért értékelik a nők jobban a vicceket? Erre a régi kérdésre sikerült megtalálnia a választ a Stanford Orvosi Egyetem kutatócsoportjának. Vizsgálatuk (PNAS 2005;45: 16496) újabb betekintést engedett az emberi elme működésébe, és annak a két nem között fennálló különbségeibe.

Onkoterápiás áttörés

  Október 20-án közzétették annak a véletlen besorolásos vizsgálatnak az eredményeit, amely a HER2-pozitív, korai stádiumú emlőtumorok kezelésének új lehetőségeit tárta fel.
  A trastuzumab (Herceptin, Roche) felére csökkentette a gyorsan növekvő emlőtumorban szenvedő nőknél a relapszus kockázatát. Az Európában és az Egyesült Államokban zajlott vizsgálatokban (NEJM 2005;353:1659–1672) az emlőtumoros betegcsoport 15–25 százalékát képező HER2-pozitív eseteket vizsgálták. Ez a daganattípus különösen aggresszív és terápiarezisztens. Amikor a korai stádiumú rákban szenvedő páciensek a műtétet követően hagyományos kemoterápia mellett trastuzumabot is kaptak, sokkal kisebb valószínűséggel újult ki a daganat. Az eredmények annyira kiugróak voltak, hogy a klinikai vizsgálatot idő előtt megszakították, és a kontrollcsoport betegeinek is ezt a gyógyszert rendelték.
   A közzétett előzetes eredmények után a kollégák elkezdték felírni a trastuzumabot a korai stádiumú HER2-pozitív emlőtumoros nőknek, akiknél a tumor az emlő állományán és a regionális nyirokcsomókon még nem terjedt túl. A szert az 1990-es évek óta alkalmazzák előrehaladott esetek kezelésére, a korai stádiumú HER2-pozitív emlődaganatokra kifejtett hatását azonban most először vizsgálták nagy esetszámú felmérésekben. „A trastuzumab a legígéretesebb eredményeket tárta elénk, amióta egy évtizeddel ezelőtt a tamoxifenről igazolódott, hogy a relapszus kockázatát hasonló mértékben csökkenti az ösztrogénpozitív emlőtumoroknál” – nyilatkozta a kutatás vezetője.

A női ciklus jelentősége

A luteális fázisban kevesebb altatógázra van szükség – állapították meg isztambuli kutatók, amikor bispektrális index monitorozással vezérelt altatásnál az inhalációs anesztetikum szevoflurán szükséges mennyiségét tanulmányozták. Eredményeik újabb bizonyítékot jelentenek a női nemi hormonok és a központi idegrendszer működése közötti szoros kapcsolatra.

Az inhalációs anesztetikumok hatásának egyik legfőbb célterülete a GABA-erg rendszer. A progeszteron és metabolitjai – a 3,5-tetrahidroprogeszteron, az allopregnanolon, és a 3
,5-tetrahidroprogeszteron és a pregnanolon – a GABAA-receptorok alloszterikus aktivátorai. A hormon és a 3
-pozícióban redukált származékai a patkányok és az emberek esetében is benzodiazepinszerű alvási EEGprofilt eredményeznek. Ezek a vegyületek a központi idegrendszerre hatva anxiolízist, szedációt és analgéziát válthatnak ki, antikonvulzív hatásúak, és nagy dózisban általános anesztézia állapotát képesek létrehozni.

Gyógyszerritkulás

Az oszteoporózis világnapja (október 20.) alkalmából az International Osteoporosis Foundation (IOF) bemutatott egy európai felmérést, amely azt vizsgálta, hogy a betegek miért hagyják abba idő előtt a gyógyszeres kezelést, és hogyan lehetne őket a folytatásra biztatni.

Bár az oszteoporózis terápiájának csak hosszú távon van értelme, a szakma tapasztalata, hogy a betegek egy része az ajánlott minimális egyéves periódus lejárta előtt abbahagyja a gyógyszerszedést. Az IPSOS UK 2005 tavaszán 500 orvos és 502 posztmenopauzás nőbeteg részvételével felmérést végzett öt európai országban. Kiderült, hogy a betegek nincsenek tisztában a kezelés szükséges időtartamával. A betegek 51 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem kapott erre vonatkozó utasítást. A kollégák 60 százaléka szerint legalább 3 évig kell szedni a gyógyszert, ám erre csak a betegek 33 százaléka gondol. Az orvosok 22, a pácienseknek viszont csak 6 százaléka vélte úgy, hogy 1–2 évig kell folytatni a kezelést, 9, illetve 1 százalékuk pedig csupán 6 hónapos terápiát tartott fontosnak. A megkérdezett orvosok 85 százalékának volt már olyan betege, aki idő előtt hagyta abba a kezelést. Ennek az okát 10-ből 7-en nem tudták megmondani, a többiek pedig elsősorban a beteg ismereteinek hiányát és aggodalmát említették. A páciensek negyede nem gondolta, hogy a gyógyszer befolyásolná a csonttörés kockázatát, egyötödük pedig nem ismerte a kezelés előnyeit.