Javuló diagnosztika, nehézkes rehabilitáció

A Magyar Tüdőgyógyász Társaság meghívására rövid látogatást tett hazánkban Peter Calverley, a Liverpooli Egyetem tüdőgyógyász professzora. A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) szaktekintélye szerint a nagy incidenciájú kórkép hatásos, célzott gyógymódja még sokáig várat magára.

Jelenleg a világ 40 év feletti lakosságának körülbelül 10 százaléka COPD-s. Nagy-Britanniában ennél jobb vagy rosszabb a helyzet?
– Az Egyesült Királyságban 6-8 százalékos ez az arány, és noha a dohányzás elhagyásának köszönhetően egyre kevesebb embert érint, még messze vagyunk attól, hogy legyőzzük a betegséget. Továbbra is a 40-es és 50-es éveikben járó, állandósult panaszokkal jelentkezők körében a leggyakoribb, de amióta a figyelem központjába került, felismertük, hogy fiatalabb korban is megjelenhet, akár 9–10 százalékos gyakorisággal.

A fiataloknál milyen kiváltó tényezőkkel kell számolni?
– A dohányzás önmagában még nem jelenti a betegség korai megjelenését. Érdekességként megemlítem: megfigyelhető Nagy-Britanniában egy területi eloszlásbeli tendencia, a COPD-hajlam középkori viking hódításokkal kapcsolatba hozható növekedése. Ennél jelentősebb kockázati tényező az inhalációs kábítószer-használat, ami a vadkender származékai mellett az opiát alapú drogokat érinti. A COPD ifjúkori kialakulására foglalkozási faktorok is hajlamosítanak, nem beszélve a tartósan fennálló, súlyos gyermekkori tüdőbetegségről. Az említettek közül a dohányzás az egyetlen olyan tényező, amely csak hosszabb távon idézi elő a betegséget.

A britek közül mennyien dohányoznak?
– Jelenleg a lakosság 30 százaléka, de a felmérések egyre jobb eredményeket mutatnak. Az 1995- ös becslések még a lakosság 63 százalékát említették. Évről évre folyamatos a csökkenés; hamarosan elérhetjük a 28 százalékos arányt. Aggasztó azonban a nők dohányzásának viszonylagosan növekvő gyakorisága, ami különösen az idősebbekre jellemző, de hasonló tendencia figyelhető meg a fiatalabb korcsoportokban is. A 20-as éveikben járó férfiak 23 százaléka dohányzik, míg az azonos korú nőknél ez az arány eléri a 27 százalékot.

A genetika fejlődésétől várható-e a COPD terén terápiás előrelépés?
– Nagyszerű lenne azt mondani, hogy a genetikai kutatások hamarosan a COPD gyógyítását is lehetővé teszik, azonban jó ideig még a bronchodilatátorok és a kortikoszteroidok alkalmazására kell hagyatkoznunk, amelyek kombinációban meglepően sokat enyhítenek a betegek panaszain. Nagy reményeket fűztek az anti-TNFa infliximab használatához, de az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine-ben megjelent nagy vizsgálat szerint a gyógyszer teljesen hatástalannak bizonyult. Egy másik járható útnak a foszfodiészteráz- gátlók alkalmazása tűnt, de egy másik tanulmány szerint ez a gyógyszercsoport csak a betegek csekély hányadánál válik be. Azt kell mondanom, nem hiszem, hogy még pályafutásom során felfedezik a COPD hatásos célzott gyógymódját.

Támogatja-e a brit egészségügyi kormányzat a COPD szurővizsgálatát?
– Nem, hivatalosan nem biztosítanak támogatást. Azonban a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a COPD-nek az egészségügyben, és tervezik a betegség ellátására vonatkozó országos protokoll kidolgozását is. Elképzelhető viszont, hogy ezzel párhuzamosan valamilyen szűrővizsgálatot is bevezetnek. Nem hiszem, hogy a teljes lakosság szűrése költséghatékony lenne, de a kockázati csoportok esetében ez jobb megközelítésnek bizonyulhat, aminek megvalósításában nagy segítséget nyújthat a lakossági egészségügyi információs hálózat. A gyakorlatban leginkább az állandósult légszomj miatt fordulnak orvoshoz a betegek. A háziorvosi rendelőben vagy a kórházban elvégzik a spirometriás vizsgálatot. Erre anyagi támogatással is ösztönzik az orvosokat, ami újdonságnak számít az Egyesült Királyságban, és növeli a felismert esetek számát, valamint a gyorsabb ellátást is elősegíti.

Mit gondol a hosszú hatású hörgőtágítók alkalmazásáról folyó szakmai vitáról? Ön alkalmazza ezt a gyógyszercsoportot a COPD korai stádiumában?
– Igen. A GOLD (The Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease) tanulmányainak áttekintése arra utal, hogy a betegség súlyossági fokozatai nem tekinthetők abszolút értékűnek. Ennek megfelelően én minden, tartós légszomjról beszámoló beteg kezelésében a hosszú hatású hörgtágítók alkalmazását javasolnám. Ha a kórlefolyást exacerbációk is tarkítják, akkor inhalációs szteroiddal való kombinációban biztosítanám a hörgtágítókat.

Milyen rehabilitációban részesülnek Nagy-Britanniában a COPD-s betegek?
– Helyi kórházakban vagy helyi tornacsarnokokban működő lelkes fizioterapeuták biztosítják a rehabilitációt – ez azonban sajnos nem mindenhol és nem mindenki számára hozzáférhető. Úgy látom, hogy azok közül, akiknek kifejezetten kedvező lehetne, csak kevesen veszik igénybe.

„Minél kevesebb az exacerbáció, annál kisebb a halál kockázata” – mondta egyik előadásában. Mit ajánl az exacerbációk számának visszaszorítása érdekében?
– Hogy pontosan fogalmazzunk: a kórházi felvételek számával arányosan csökken a halál kockázata. Azt gondolom, a jelenlegi irányelvek nagyon jók. A Pneumococcus-oltások is nagy előrelépést jelentenek az akut exacerbációk megelőzésében. Ha valakinél rövid idő alatt háromnál több fellángolás jelentkezik, a hosszú hatású hörgtágítók választandók elsőként. Ha ez egyedül nem elég, akkor az inhalációs kortikoszteroidok bevezetésére is szükség lehet. Néhány újabb tanulmány biztató eredményei szerint a béta-agonisták, a kortikoszteroidok, valamint a muszkarin-antagonisták hármas kombinációja kifejezetten visszavetheti a panaszokat és az exacerbációk számát. Segítségével a betegség jobban tolerálható, és kivédhető a hörgtágítók dózisának megduplázása.