Megdöbbentő képzési reform

Aki figyelmesen hallgatta Molnár Lajosnak a miniszteri kinevezése előtti szakbizottsági meghallgatását, azt nem érhette váratlanul az idő előtt kiszivárgott hír, miszerint újabb frontot nyit a szaktárca vezetője: ezúttal a rezidensi rendszer átalakítására készül. A tervezet szerint a jövőben csupán 300, elsősorban a hiányszakmákra jelentkező rezidensjelölt tanulmányait támogatja az állam. Azok közül, akik második szakvizsgájukra készülnek, legfeljebb százan számíthatnak arra, hogy tanulmányaik költségeihez hozzájárulnak.
  Az előterjesztés szerint a rezidensképzést már az idei év szeptemberétől önköltségessé tennék a pályázók kétharmada számára. „A kiszivárogtatott tervezet a jövőképünket semmisíti meg” – nyilatkozott Papp Magor, a négy orvosi egyetem Hallgatói Önkormányzatainak megbízott szóvivője azon a vitafórumon, amelyet március 7-én rendeztek meg az állami döntéshozó szervek, az orvosi egyetemek, valamint a pályakezdő orvosok érdekeit képviselő civil szervezetek képviselőinek a részvételével. Az eredetileg vitafórumnak induló eseményre az Egészségügyi Minisztérium a meghívás ellenére nem delegált szóvivőt.
  Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke a fórumon úgy vélekedett, most nem időszerű a kormányrendelet módosítása, ez szerinte legkorábban 2008-ban lehetséges. A főleg medikuskörökben nagy visszhangot keltett javaslat célja, hogy az ifjú orvosokat a hiányszakmák felé terelje, az érintetteket azonban az eddiginél nagyobb arányú pályamódosításra vagy elvándorlásra kényszerítheti.

A szakorvoshiány felszámolására és ezzel párhuzamosan a tömeges orvoselvándorlás megakadályozására már az előző kormányzati ciklusban, Rácz Jenő egészségügyi miniszter is készült; az akkori elképzelések szerint az egyetem elvégzése után az állam és a hallgató között létrejött tanulmányi szerződésben rögzített garanciális elemekkel – így például egy esetleges külföldi munkavállalás esetén a szakképzés költségeinek visszafizetési kötelezettségével – szavatolták volna az „állami befektetés” megtérülését.
  A miniszterváltással párhuzamosan módosult a koncepció is: a közeljövőben a kormány elé kerülő rendelettervezet alapján idén szeptembertől jelentősen átalakulna a rezidensképzés rendszere. Az Egészségügyi Minisztérium által jegyzett dokumentum szerint csupán minden negyedik pályakezdőnek jut majd állami támogatás. Elképzelhető azonban, hogy a törzsképzés finanszírozását az egészségügyi intézmények vállalják át, ami nyilvánvalóan tovább növeli a pályakezdők elvándorlási kedvét. Hogy pontosan hány szakorvosjelölt vagy orvos hagyja el Magyarországot, nem tudjuk, sokat mondó adat azonban, hogy az Egészségügyi Engedélyezési Hivataltól – amely a távozó szakembereknek kiadja a szükséges okiratokat – tavaly mintegy több mint hatszázan kérték ki okmányaikat (520 orvos és 84 fogorvos). A magyar orvosok körében a legkedveltebb célországoknak az angol és a német nyelvterületek, illetve a skandináv államok számítanak. Az angliai regisztrációs központ 2004 májusa és 2005 szeptembere között 392 magyar orvost regisztrált, tavaly körülbelül ugyanennyit. Zömük 29–39 éves.
  A jelenleg érvényben lévő szabályozás 1999-ben lépett hatályba, azóta a központi gyakornoki rendszerben – melynek jelenleg 2200 tagja van – tanulókat az egyetem közalkalmazotti státusba veszi 26 hónapra. Az 1999 óta hatályos szabályozás szerint 26 hónapra lépnek közalkalmazotti státusba a központi gyakornoki rendszer tagjai, jelenleg 2200-an. A képzés fedezetére mintegy 8 milliárd forint jut évente, amelynek az előterjesztett dokumentum szerint 85 százalékát fordítanák a szakorvosjelöltek és a képzést végző orvosok juttatásaira.
  A módosító javaslat a törzsképzés idejére a központi gyakornokok a közalkalmazotti bértábla alapján, a hasonló beosztásban dolgozók részére járó illetmény 50 százalékával megemelt összegű bért kapnának. (A ráépített szakképesítési programban részt vevők a közalkalmazotti bértábla „H” fizetési osztály első fizetési fokozata szerint garantált illetmény összegének 75 százalékára, bruttó 94 000 forintra lennének jogosultak.)
  A tervezet ellen máris többen tiltakoztak. A „Fórum a rezidensképzésért” című, március 7-i rendezvényen – amelyen részt vettek az orvosi egyetemek, illetve Hallgatói Önkormányzatainak, valamint a Magyar Rezidens Szövetségnek a vezető képviselői – Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke aggodalmát fejezte ki, hogy az egészségügyi tárca nem veszi figyelembe a szakma megmozdulását. Kökény Mihály, a parlamenti egészségügyi bizottság elnöke azzal nyugtatta meg az egybegyűlteket, hogy az idén diplomázóknak nem kell tartaniuk az új rendszer bevezetésétől. Az Országgyűlés hozzájárulása mellett 2008 szeptemberétől lépne életbe a változás. Paragh György professzor, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja úgy vélte, a jelentős forráskivonás jelentős minőségromlás forrása lehet, holott szerinte a képzés nemzetközi mércével is magas színvonalú, ezért több finanszírozás szükségeltetne, nem pedig kevesebb.
  Papp Magor, a négy orvosi egyetem Hallgatói Önkormányzata megbízott szóvivőjének becslése szerint alig 100-an tudják majd önerőből finanszírozni rezidensi képzésük költségét. A szóvivő attól tart, hogy a nem hiányszakmák iránt érdeklődőket a teljesíthetetlen feltételek az eddiginél sokkal nagyobb arányú pályaelhagyásra vagy kivándorlásra kényszerítik. Hangsúlyozta, hogy az átalakítás nem csak a pályakezdő orvosokat érintheti. A Hallgatói Önkormányzatok számításai szerint 10 éven belül mintegy 15 százalékos létszámcsökkenés várható a szakmát gyakorló orvosok között. Egy tanulmány adatai alapján a hazánkban gyógyító közel 40 ezer orvosból pedig több mint 8 ezer a 60 éven felüliek száma, ami az aktív munkaerő „természetes fogyását” és az előterjesztett kormányrendelet tervezetét figyelembe véve az aktív munkaerő váratlan megcsappanását idézheti elő. Ennek következtében a jelenleg nem hiányszakmának minősülő ágazatokból is szép lassan kifogynának az orvosok.