H. É. cikkei

Diplomatikusan fogalmazva is csupán „mérsékelt eredményt” jósol a népegészségügyi szűrővizsgálatoknak az Állami Számvevőszék. A témában készült jelentés szerint az egyik legfontosabb mutatót, a részvételi arányt tekintve sem az emlő-, sem a méhnyak-, sem pedig a vastagbélrákszűrés nem hatékony, ezért egyik program sem fogja teljesíteni az „Egészség Évtizede” program által kitűzött célt.

Téves képet mutatnak a szűrőprogramok hatékonyságáról a népegészségügyi program előrehaladásáról szóló országgyűlési beszámolók – állapította meg az Állami Számvevőszék. Az egyes onkológiai szűrési programokra fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről májusban közzétett jelentés leszögezi: az országgyűlési (OGY) beszámolók nem a szűrési tevékenység eredményességének hiteles nemzetközi mutatóira épülnek, és szubjektív, évenként nem összehasonlítható, megbízhatatlan adatokat tartalmaznak. A számvevők ezzel az Egészség Évtizede Népegészségügyi Program hasonló kritikáját fogalmazzák meg, mint tették azt többen Sokra megy-e sok kicsi című cikkünkben (Medical Tribune, 2008. május 8.).

Nem mérhető az eredményesség

A szűrési tevékenység eredményességének nemzetközileg alkalmazott főbb indikátorai a részvételi arány, a szűrést követő diagnosztika, majd az ellátás gyorsasága. Az új betegek száma (és ennek 100 ezer főre számított aránya, az incidencia) a daganatos betegségeknek szintén gyakran alkalmazott mutatója. Csakhogy a szűrőprogramok sikerességének megítéléséhez rendelkezésre álló országos adatbázisok (OEP, ÁNTSZ, Rákregiszter, KSH) elkülönítetten működnek, adataik nem kapcsolódnak össze. Márpedig a szűrések hatékonyságát csak akkor lehetne igazolni, ha a szűrésre vonatkozó mutatók – a megbetegedések, az egészségügyi ellátások és ezek finanszírozási adatai – egy helyen futnának össze, s így egybevethetők lennének. Jelenleg hiányzik az ellenőrzött, integrált információs rendszer, megoldatlan a szűrés minőségének monitorozása és az adatok validitása sem biztosított.
  Az emlő-, méhnyak- és vastagbél- szűrővizsgálatok hatásossága főként azon mérhető le – amenynyiben a részvételi arány megfelelően magas –, hogy 5–7 évvel bevezetésük után milyen mértékben csökken a halálozás. Bár a vizsgált időszakban, 2001 és 2006 között mindhárom szűréssel megcélzott daganattípus esetén valamivel kevesebb haláleset fordult elő, ebből még nem lehet a vizsgálatok eredményességére következtetni – hangsúlyozza a jelentés, a kedvezőbb mutatónak ugyanis a szűrésen kívül egyéb magyarázata is lehet.   A szervezett emlőszűrési program 2002 januárjában indult el. Az OGY-határozat a halálozás 30 százalékos csökkenését, valamint a céllakosság 70 százalékos átszűrtségét irányozta elő. Az első évben – az OEP adatai alapján – a résztvevők száma a háromszorosára növekedett, ezt követően azonban a program csupán az érintettek mintegy 40 százalékát érte el. A számvevők szerint a jelenlegi szervezési és részvételi hajlandóság mellett a kitűzött cél elérése valószínűtlen.
  A méhnyak megbetegedési és halálozási adatainak kis mértékű csökkenése és az alacsony részvételi arány (2004 és 2006 között a tervezett 70 százalékhoz képest 5 százalék körüli) nem igazolja a 2003-ban elindított szűrési program hatásosságát. (A magánrendelések során végzett szűrésekről az ÁSZ sem talált információkat.)
  Az Országgyűlés és a kormány vastag-, illetve végbéldaganat-szűrés kiterjesztésére vonatkozó tervei nem teljesültek – a szűrővizsgálatok fokozatos bevezetése helyett csupán kísérleti és modellprogramokat bonyolítottak le, melyeken 2003-tól 2006-ig a 2,4 milliós célpopuláció körülbelül 2 százaléka (összesen 95 ezer fő) vett részt.

A pénz nem hasznosult

Az Állami Számvevőszék úgy véli, a szűrésekre fordított költségvetési források azért nem hasznosultak megfelelően, mert a szaktárca nem tette meg a szükséges intézkedéseket a Népegeszségügyi Programban kitűzött célok elérése érdekében. Nem dolgozták ki a szűrővizsgálatok stratégiai és éves terveit, összemosódtak a döntési és végrehajtási szintek, a vizsgálatok meghatározásakor nem hirdették ki és nem ellenőrizték a szűrési protokollokat, illetőleg azok valóra váltását.
  Sem a célok megfogalmazása előtt, sem azt követően nem készültek megvalósíthatósági számítások, ütemtervek az (évekre lebontott) tevékenységekre, a rendelkezésre álló és szükséges erőforrásokra, illetve költségekre vonatkozóan.
  Mindezek alapján a számvevők azt javasolták a kormánynak, számoltassa be az Egészségügyi Minisztériumot az onkológiai szűrőprogramok Országgyűlés által meghatározott céljainak teljesítéséről, valamint gondoskodjon a szűrési programok mérhetőségéről, átláthatóságáról és a betegutak követhetőségéről.

 Nem rengette meg a szakrendelők életét, és a betegek körében sem okozott problémát a csaknem másfél évvel ezelőtt bevezetett, úgynevezett „ötperces szabály”. Némi változtatást azonban még az egészségbiztosító szerint is célszerű lenne végrehajtani.

 „Életszerűtlen”, „marhaság”, „vad dolog” – ilyen és hasonló kritikákat kapott tavaly az akkor még új egészségügyi kormányzatnak az az elhatározása, hogy kiköti: átlagosan legalább öt percet kell fordítani egy betegre a szakrendelőkben. A szabályt 2006. júliusában hatályba léptették – és szépen lassan elfogadottá vált. Nincsenek már a jogszabállyal szemben „nyíltszíni” tiltakozások, és elfogadottságát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai is megerősítik.
  Molnár Attilától, az OEP főosztályvezető- helyettesétől megtudtuk: míg a kezdeti időszakban összességében a havi finanszírozási összeg – jelenleg ez körülbelül 6 milliárd forint – 4-5 százalékát is levonták a rendelőktől az „ötperces szabály” áthágása miatt, addig ma ez az elvonás alig 1 százalék. (A szabály betartását úgy ellenőrzik, hogy a rendelési órákat elosztják a jelentett betegek számával, és azok kezelését, akik nem férhettek be a rendelési időbe, nem finanszírozza az OEP. Az öt percekre osztott rendelési időből az következik, hogy egy óra alatt legfeljebb 12, a hatórás rendelési időben pedig legfeljebb 72 beteget láthatnak el.)
  Míg másfél évvel ezelőtt a Magyar Orvosi Kamara, annak Háziorvosi Szekciója, a Magyar Kórházszövetség és számos orvos a jogszabály eltörléséért kardoskodott, addig – köszönhetően az azóta hatályba lépett rendeleteknek és törvényeknek – ma ez talán a legkevésbé bírált rendelkezés. 2006 közepén mi is úgy véltük: talán nem lesz hosszú életű az „ötperces szabály”, ami miatt akkor a szakmai szervezetek egyeztetést kezdeményeztek a szaktárcával.
   A Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg-szakellátási Szövetséghez nem érkezett panasz a rendelkezés miatt, amelynek életszerűségét hiányolta leginkább a szövetség elnöke. Dr. Varga Imre korábban úgy nyilatkozott lapunknak: „Van, akinek elegendő két perc – jól ismert kontrollos beteg –, mert csak receptre van szüksége, de van, akire rá kell szánnom az egész délelőttöt.”
  A szabály betartása azonban – különösen a vizitdíj bevezetése óta –, már nem okoz kapacitásproblémát. A vizitdíj nyomán ugyanis jelentősen, csaknem 20 százalékkal csökkent az ellátott esetek száma – vagyis egy-egy betegre valóban van öt perce az orvosnak – mondta Molnár Attila, aki szerint a szakrendelők is jobban szervezik a munkát, mint korábban.
  Az orvosok továbbra is kifogásolják, hogy a jogszabály nem tesz különbséget a különféle rendelések között, miközben eltérő ideig kezelnek egy beteget például az urológián vagy a szemészeten. A Medicina 2000 Szövetség már hét évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy – nem ötperces intervallumban – a rendelők minőségi mutatójaként készüljön rendszeres jelentés az egy betegre jutó rendelési időről, így az azonos rendelések szakmák szerint összehasonlíthatók lennének. Ezt lényegében az OEP főosztályvezetője is támogatná. Szerinte az egyetlen dolog, amin valóban érdemes lenne változtatni az „ötperces szabályban”, az a szakmánként eltérő időkorlátok bevezetése. Az eddigi tapasztalatok alapján szigorítást azonban semmiképpen sem javasol az egészségbiztosító.

Elindult az egészségügyi reformúthenger

Gyakorlatilag nincs olyan szegmense az egészségügynek, amelyet ne érintenének a kormány reformtervei. Mégpedig villámgyorsan: a kabinet levegőhöz jutni sem hagyja az ágazat szereplőit. Az offenzív hadviselés eddig beválni látszik; a reform „elszenvedői” nem hisznek a szemüknek, az orvosokat, kórházigazgatókat, gyógyszergyártókat mintha sokkolta volna a döbbenet. Igaz, ha bárki ellenvetést fogalmazna meg, azzal sem menne sokra: Molnár Lajos miniszter többször is értésre adta: akár tetszik, akár nem, az lesz, amit elterveztek. Nos, a tervek közül már valóra váltott lépések egyike az új finanszírozási rendszer, amely szerint júliustól a kórházak munkáját csak a tavalyi teljesítmény 95 százalékáig ellentételezi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), azon felül egyetlen fillért sem kapnak, mivel megszűnik a degreszsziós sáv, vagyis az OEP nem fizet majd a kapacitásuk 100 százaléka felett teljesítőknek.
Emellett miközben több pénzhez jutnak az intézmények például a krónikus betegek ápolásáért, a daganatos és kardiológiai betegségen átesettek után kevesebb pénz jár. (Interjú a 3. oldalon)

Akcióban a háziorvosok

„Csődbe ment az első háziorvos” – adta hírül a közelmúltban a sajtó. Az érintett Dömös családorvosa, aki valóban bajban van, a médiaszerepléssel azonban nemcsak magán, kollégáin is segíteni szeretne. A figyelemfelkeltés a célja a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Tagozatának is, amelynek elnöke azt tervezi: júniusi kongresszusukon országos aláírás-gyűjtési akcióba kezdenek

 APEH-tartozása miatt heteken belül elárverezhetik a dömösi háziorvos rendelőjét. Dr. Fenyvesi Béla 1998-ban indított praxist a Duna menti településen, hitelre vásárolt ingatlanban. Az épület alsó szintjén alakította ki a rendelőt, a felső szintet lakásként használja. Mint a Medical Tribune-nek elmondta, húszmillió forintos kölcsönt vett fel, ebből alakította át a házat, komfortosította és szerelte fel a rendelőt. Az 1270 beteg után járó havi 680 ezer forintos OEPbevétel azonban nem elegendő a praxis és a család fenntartására, valamint a hitel törlesztésére, ezért évek óta adósságokkal küzd. A közüzemi számlákat ugyan fizeti, enélkül a praxist sem tudná működtetni, mostanra azonban jelentős adótartozása halmozódott fel. Segítséget kért a helyi önkormányzattól és az egészségbiztosítótól is, de elmondása szerint mindkét helyen csak széttárták a karjukat. Ezért fordult a sajtóhoz, mert úgy véli, ennek révén nemcsak a saját problémájára, hanem talán általában a háziorvosok tarthatatlan helyzetére is fel tudja hívni a figyelmet. Fenyvesi doktor úgy tartja, sok kollégája van hasonló helyzetben, mivel a kártyapénz évek óta folyamatosan veszít reálértékéből. Számításai szerint ma 60–70 százalékkal ér kevesebbet a családorvosi praxisok OEPbevétele, mint 1992-ben.

Táppénzutalásokat vizsgál az egészségbiztosító

Miközben a betegállományban lévők naponta átlagosan 2500 forint táppénzt kapnak, vannak, akik napi 30 ezer forintnál is magasabb ellátáshoz jutnak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) néhány hete átfogó vizsgálatot kezdeményezett, hogy megállapítsa, jogosak voltak-e e nagy összegű kifizetések. Az ellenőrzések eredményeit lapzártánk idején összegzik – tudtuk meg az OEP főosztályvezetőjétől.
Bukodi Zsolt hangsúlyozta: nem azt vizsgálják, vajon az orvosok jogosan vették-e táppénzbe az érintetteket, hanem azt, hogy a betegek akkora táppénzt kaptak-e, amennyi a törvény szerint megilleti őket. Az idei ellenőrzés szükségszerűségét már egy 2005-ös vizsgálat is alátámasztotta: akkor ötven olyan táppénzkifizetést néztek meg tüzetesebben, ahol napi 30–180 ezer forintban részesültek a betegállományban lévők. Az akkori célvizsgálatnál kiderült: 35 biztosított összesen 138 millió forintot kapott kézhez jogosulatlanul – emiatt októberben rendőrségi feljelentést is tett az egészségbiztosító.

A lakosság eladósodásának növekedésével párhuzamosan egyre többen kerülnek fel a rossz adósok listájára, vagyis a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszerbe (BAR). Ezzel együtt gyarapodott azok száma is, akik tévesen szerepeltek ott. Ezért 2006. január elsejétől a bankokra szélesebb körű tájékoztatási kötelezettség hárul: még a hitelszerződés megkötése előtt írásban kötelesek téjékoztatni a leendő adóst esetleges mulasztásának következményeiről, s harminc nappal a listára kerülés előtt is figyelmeztetniük kell a nem fizető ügyfelet. Ha valaki úgy gondolja, mégis indokolatlanul szerepel neve a listán, kifogással élhet a hitelintézetnél vagy a Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt.-nél. Tavaly december végén mintegy 280 ezer lakossági ügyfél több mint négyszázezer mulasztását tartották nyilván. A feketelistára azok kerülnek, akik kilencven napnál hosszabb ideje nem fizettek, s tartozásuk meghaladja a minimálbér összegét.

Pánik és készülődés

Egymilliárd dolláros alapot hoz létre a madárinfluenza megfékezésére a Világbank. Az Európai Unió harmincmillió euróval támogatja az ázsiai kór elleni küzdelmet. Az adakozó kedv korántsem önzetlen: a Világbank becslése szerint a fejlett országoknak mintegy 550 milliárd dollárjába kerülhet egy esetleges világjárvány. A korábbi influenzajárváínyok nyomán készült tanulmányok alapján megállapították: egy új pandémia következtében a gazdasági károk csak az Egyesült Államokban elérhetik a 100–200 milliárd dollárt. A globális GDP akár két százalékkal is csökkenhet, ugyancsak a Világbank előrejelzései szerint. A gazdasági veszteségek túlnyomó részét elsősorban a pánik és a rendzavarás okozhatja, miután az emberek a fertőzést valószínűleg azzal próbálják majd elkerülni, hogy otthon maradnak, nem dolgoznak és nem vásárolnak.
  Márpedig az Egészségügyi Világszervezet szakértői tanácskozásán legutóbb egyértelművé tették: a H5N1 vírus egy napon világméretű járványt okoz majd az emberek között; a kérdés már csak az, mikor.

 Törvénymódosítással egyszerűsítené a kórházak előtti inkubátorokban hagyott újszülöttek örökbefogadását a szociális tárca. A minisztérium – Vidorné Szabó Györgyi országgyűlési képviselő törvényjavaslatát támogatva – megkönnyítené a kitett csecsemők örökbeadását azzal, hogy megszüntetné az anya büntethetőségét. Az Országgyűlés tavasszal tárgyalhat a kérdésről – adta hírül a Magyarország.hu.
 Az első gyermekmentő inkubátort 1996-ban helyezték el a fővárosi Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ előterében. Azóta több vidéki kórház is csatlakozott a kezdeményezéshez, jelenleg 18 helyen van mód arra, hogy azok az anyák, akik nem kívánják felnevelni gyermeküket, a szülés után biztonságosan és névtelenségüket megőrizve váljanak meg újszülöttjüktől. A rendőrség adatai szerint 1996 és 2004 között 22 újszülöttet helyeztek el az inkubátorokban.

Ötven év a Richter Gedeon Rt. történetéből

Politikai és gazdasági korszakváltásokat, válságokat sikeresen átvészelve, fél évszázada töretlen lendülettel képviseli a méltán nagyhírű magyar gyógyszergyártást Oroszországban és a volt szovjet utódállamokban a Richter Gedeon Rt. A gyógyszergyár vezérigazgatójával, Bogsch Erikkel az eltelt 50 év tanulságairól beszélgettünk.

Az 1901-ben alapított cég 1954 óta van jelen az orosz piacon, kezdetben a Medimpex külkereskedelmi vállalaton keresztül bonyolítva üzleteit. A gyár akkori vezetése azonban már az ötvenes években felismerte, milyen hatalmas kielégítetlen gyógyszerkereslet van a Szovjetunióban, és úgy ítélte meg: a cég dinamikus fejlődéséhez a legjobb út, ha megvetik lábukat az ottani gyógyszerpiacon. Ezért fokozatosan építették kinti kapcsolataikat már nemcsak a Medimpexen keresztül, hanem közvetlenül a különböző minisztériumokkal és klinikákkal. Ez utóbbi – mondja a vezérigazgató – nagyban hozzásegítette őket ahhoz, hogy jobban megismerjék az ottani klinikai, orvosi gyakorlatot.

Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint Magyarországon jelenleg mintegy 300 műhibaper van folyamatban, ezek kártérítési igénye eléri az 1,3 milliárd forintot.

A beadványok magas száma ellenére szinte bizonyos, hogy a valódi műhibáknak csak kis hányada végződik a bíróságokon – legalábbis erre lehet következtetni az egyesült államokbeli tapasztalatokból. Ott az úgynevezett „kórlaprevíziós tanulmányok” összegzése nyomán kimutatták: noha minden száz beavatkozásra jut egy hiba, ezekből csupán minden nyolcadikért kérnek kártérítést a páciensek vagy hozzátartozóik. Minderről dr. Dósa Ágnes orvos-jogász beszélt a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége interdiszciplináris fórumán.

Nagy tanulság ugyanakkor, hogy sokszor nem is a legsúlyosabb hibák miatt marasztalják el az orvosokat, pontosabban az egészségügyi intézményeket. Mint dr. Farkas Antónia, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája felhívta a figyelmet: még mindig a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása és a hiányos betegdokumentáció a legnagyobb probléma. A tájékoztatási kötelezettség nem egyenlő azzal, ha az orvos aláíratja a beleegyező nyilatkozatot, mert a beteg érvelhet úgy, hogy ennek ellenére sem kapott megfelelő és körültekintő információt arról, milyen következményei lehetnek egy műtétnek, vizsgálatnak. Ha a betegdokumentáció hiányos, az orvosnak kell utólag és minden kétséget kizáróan bizonyítania, hogy nem sértett szakmai szabályt.

Az eredeti költségvetésben szereplő 239 milliárd forintról majdnem 280 milliárd forintra növelik a gyógyszerek ez évi ártámogatására fordítható összeget. A 2003-as zárszámadáshoz készült és már a parlament előtt lévő kormányzati terveket két, egymással összefüggő tény indokolja:  2004 első felében megint túlköltekezett az egészségbiztosító, az egyébként eredetileg eleve túlságosan szűkre szabott keretből.

Tavaly összesen 252 milliárd forint ment el ugyanis gyógyszertámogatásra, így nyilvánvaló volt, hogy a 239 milliárd forintos kassza igencsak alultervezett. (A tavalyi költségvetés 217 milliárd forintról indult, ezt az akkori zárszámadásban 242 milliárdra módosították, míg végül 252 milliárdnál állt meg.) A zárszámadási törvényhez készített véleményében az Állami Számvevőszék felrója a kormánynak, hogy bár a gyógyszerárak befagyasztásától a Globális Támogatás Volumen (GTV) megállapodásig számos intézkedést hozott, hogy megállítsa a folyamatot, ezek egyike sem vezetett igazán eredményre.

Kilencmilliárd a gyártóktól

A betegek gyógyszerköltségei az év végéig nem emelkednek, a gyártók pedig kiszámítható környezetben tervezhetik meg gazdálkodásukat – röviden így összegezhető a kormány és a gyógyszercégek között júniusban megszületett megállapodás. Amint azt a Medical Tribune július 1-jei számában megírtuk, a gyártók vállalták, hogy – a betegterhek átvállalásaként – az idén összesen 9 milliárd forintot fizetnek be az egészségbiztosító kasszájába, miután termékeik ára július 1-jével visszaállt az április 1-jei 15 százalékos árcsökkentés és árbefagyasztás előtti szintre. A nem támogatott és a vény nélkül kapható készítmények körében év végéig a cégek eltekintenek az áremeléstől.

A kormány vállalta, hogy a költségvetési törvényjavaslat kidolgozásakor 2005-re 284, 2006-ra pedig 298 milliárd forint gyógyszertámogatási keretre tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Ha ez nem lenne elegendő, az esetleges túllépést a kormány a gyártókkal megosztva finanszírozza. Emellett mindkét évben elkülönítenek egy meghatározott hányadot a költségvetésben új készítmények befogadására; azon alacsony árú termékek esetében pedig, amelyek a betegellátásban fontosak, ám gazdaságosan már nem gyárthatók, a 600 forintnál olcsóbb gyógyszerek árát dobozonként 45, a 600 és 1000 forint közöttiekét pedig 70 forinttal növelhetik a cégek mindkét esztendőben.

A jelenlegi ellátásszervezők támogatják a változásokat

Miközben több más szakmai szervezet mellett a nemrég felállt Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal is támadja az ellátásszervezésről szóló törvénytervezetet, a jelenleg irányított betegellátással foglalkozók gyakorlatilag teljes mellszélességgel kiállnak egy ilyen irányú reform mellett, még ha némileg azért módosítanák is az eredeti terveket.

A Magyar Kórházszövetség, a Magyar Orvosi Kamara és más szervezetek, valamint nem utolsó sorban az adatvédelmi ombudsman mellett legutóbb a – többségében e szakmai szövetségeket tömörítő – Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) is ellenérzéseit fogalmazta meg az ellátásszervezői tervezettel szemben. A testület az egészségügyi reform fontos részcéljai között jelölte meg az egységes nemzeti kockázatközösségen alapuló egészségbiztosítás fenntartását, az egyenlő hozzáférés biztosítását az adekvát és a minőségi szolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi ellátórendszer hatékony, gazdaságos és fenntartható működésének garantálását, a szolgáltatások minőségének javítását. Leszögezte: változatlanul az egységes nemzeti kockázatközösség fenntartását tartja szükségesnek, ebből következően a tb-alapok és az egészségügyi szolgáltató közé harmadik szereplő nem kerülhet.

Hiába azonban minden ellenvetés, az egészségügyi minisztériumban gőzerővel folyik az ellátásszervezésről szóló törvénytervezet szakmai egyeztetése. Tíz munkacsoportnak június végéig kell megállapodásra jutnia, illetve kidolgoznia a részleteket, és a tervek szerint júliusban már végleges formába öntik a várhatóan szeptemberben a parlament elé kerülő törvényjavaslatot.

Jelentős, összesen 39 milliárd forintos többletforráshoz juthatnak európai uniós forrásból három magyarországi régió egészségügyi intézményei. Az informatikai, illetve infrastrukturális fejlesztésekre kiírt pályázatokra június, illetve július végéig jelentkezhetnek az érdeklődők.

Az Európai Unió Strukturális és Kohéziós Alapjaiból az egészségügy fejlesztésére fordítható támogatásokra írt ki tendereket az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Strukturális Alapok Programirodája. 22,7 milliárd forint fordítható az egészségügyben legelmaradottabbnak számító dél-dunántúli, észak-magyarországi és észak-alföldi régió non-profit egészségügyi intézményeinek infrastrukturális fejlesztésére – az épületek korszerűsítésére, bővítésére, illetve eszközbeszerzésre a szűrés és diagnosztika, valamint a rehabilitáció területén. Az elnyerhető legnagyobb támogatás 2 milliárd forint, saját hozzájárulásként a teljes projektköltségvetés 6,3 százalékát kell felmutatniuk az állami, önkormányzati vagy egyházi tulajdonú egészségügyi intézményeknek, illetve non-profit szervezeteknek. A pályázatok beadási határideje július 31.

Csak hosszabb távon tudják elképzelni az uniós irányelvekben szereplő munkaidő-korlátok betartását az EU jelenlegi és a csatlakozó tagállamai – derült ki az illetékes miniszterek legutóbbi brüsszeli tanácskozásán. Ott egyértelművé vált: az Európai Unió bíróságának ítéleteit egyetlen tagország sem tudja és nem is fogja alkalmazni. A miniszterek egyetértettek abban, hogy rugalmasabbá kell tenni a munkaidő direktívákat.  Amíg nem alakul ki új európai uniós munkaidő-direktíva, Magyarország sem változtat az ügyeletre, készenlétre vonatkozó szabályokon – közölte Kökény Mihály egészségügyi miniszter. Ezek májustól lépnek hatályba.

Az ügyelet teljes egészében munkaidőnek minősül, emiatt  viszont több dolgozóra lenne szükség, miközben szinte mindenütt hiány van egészségügyiekből. Itthon már az aktív munkaerő-export is megjelent – mondta a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Dr. Éger István a Medical Tribune kérdésére nem tagadta ugyan, hogy a kamara is foglalkozik külföldi munkavállalásra szóló fizetett hirdetések közzétételével, ám úgy fogalmazott, aktív munkaerő-toborzást nem folytatnak.  Kökény Mihály  kétarcúsággal vádolta a MOK-ot, mert miközben folyamatosan azt hangoztatja, hogy a magyar betegeket magyar orvosoknak kell ellátniuk, közreműködik azok külföldre távozásában. Dr. Éger István az „idegen ajkú” orvosokkal szembeni kifogásként a kommunikációs nehézséget és a képzés eltérő színvonalát említette.

„Stop and go!” (Állj és indulj!) – ez jellemzi a magyarországi kormányok egészségügyi reformkísérleteit, legalábbis így látják az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének munkatársai. Tény, hogy a rendszerváltás óta minden kormány más és más prioritást határozott meg: a háziorvosi rendszertől a sürgősségi betegellátáson át a kórházi ágyszám csökkentéséig vagy a népegészségügyig számos terület foglalta már el a központi helyet az egészségügyi reformban. A múlt év végén pedig megtörtént az újabb irányváltás, ezúttal az irányított betegellátási rendszer az, amelynek kiterjesztésétől a pozitív elmozdulást remélik.

Az egészségügyi miniszter, valamint az egészségügyi reform kormánybiztosa, Radnai György tavaly december 17-én terjesztette a kormány elé a reformtervet. A kormány ennek alapján döntött az egészségügyi reform koncepciójáról és a soron következő feladatokról, s mindezt egy határozatban meg is fogalmazta.

A koncepció célja, hogy a jelenleginél igazságosabb hozzáférést biztosító, korszerű szerkezetben működő, ellenőrizhető és a betegek számára is elfogadható minőségű, az EU-csatlakozás után versenyképes, fenntartható fejlődést biztosító, valamint finanszírozható egészségügyi szolgáltatórendszer alakuljon ki.

A szaktárca meggyőződése szerint e cél megvalósításához alapvetően és elsősorban magas színvonalú ellátásszervezésre van szükség. Ezt a jelenleg is működő irányított betegellátási rendszerben, pontosabban annak kiterjesztésében látják.

Az idei költségvetést lehet támadni és lehet védeni, az intézményvezetők azonban csak egyet tehetnek: tudomásul veszik – mondja az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke. Ari Lajos szerint miután a büdzsé adott, innentől kezdve a kórházak menedzsmentjeinek az a dolguk, hogy hideg fejjel végiggondolják, mit tehetnek a rendelkezésre álló összeggel.

Azt az EGVE elnöke is elismeri, hogy nem sokat; hiszen például intézményi bérfejlesztésre egyetlen fillért sem kalkuláltak a költségvetés készítői, így azután a kórházakban dolgozók csak elbocsátások vagy létszámstop árán számíthatnak több pénzre, márpedig mindkét verzió igencsak nehezen keresztülvihető akkor, amikor a túlmunka szabályozása miatt inkább több, nem pedig kevesebb dolgozóra lenne szükség. Ari Lajos úgy látja, ebben a helyzetben mindent meg kell tenni, hogy olyan egyéb juttatásokkal, mint amilyen a képzés támogatása vagy bizonyos ingyenes egészségügyi vizsgálatok, igyekezzenek legalább megtartani a meglévő munkaerőt.

Nem könnyű a menedzsmentek dolga azért sem, mert az intézmények dologi költségvetése csak minimális mértékben emelkedett, ez pedig nem fedezi az inflációt, az energia- és gyógyszerár-emelkedést, az áfaváltozásokat és az újonnan kivetett környezetterhelési adót (bár ez utóbbi kompenzálásáról már hallani lehet).

Vita a kórháztörvényről

Kétszer szavazta meg a parlament a kórháztörvényt, amely végül is július 1-jétől a kormány akaratának megfelelően hatályba lép. A jogszabály hosszú hetek óta áll nemcsak a szakmai, de a politikai viták kereszttüzében is.

Július 1-jétől immár törvény adta lehetőség, hogy vállalkozássá alakuljanak az egészségügyi intézmények. Megengedett továbbá az is, hogy bármely magánszemély, jogi személy, gazdasági társaság részesedést szerezzen egy kórházban vagy szakrendelőben, de legfeljebb csak 49 százalék erejéig. A privatizációra kötelező nyilvános pályázatot kiírni. A pályázónak öt évre szóló szakmai tervet kell készítenie, azonkívül vagyoni biztosítékként letétbe helyeznie az intézmény egyhavi működtetését fedező összeget. További feltétel, hogy pénzbeni hozzájárulással vagy orvosi műszerek, berendezések vásárlásával a leendő társtulajdonos tőkeemelést hajtson végre. A törvény ezentúl csak ellátási vagy közreműködési szerződést engedélyez, ami azt jelenti, hogy a kórházak működtetésében nem lehet alvállalkozóként vagy önálló üzemeltetőként részt venni. Az ilyen jellegű szerződéseket folyamatosan felül kell vizsgálni.

A kórháztörvényt először – az ellenzék és részben a szakmai szervezetek tiltakozása ellenére – június 16-án szavazta meg az Országgyűlés. Az államfőnek három lehetősége volt: aláírja és kihirdeti; ha alkotmányos aggályai vannak, előzetes normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól; illetve ha a jogszabály egyes rendelkezéseivel nem ért egyet, újbóli megfontolásra visszaküldi a törvényt az Országgyűlésnek. Ez utóbbi esetben a köztársasági elnök a második körben már köteles kihirdetni a jogszabályt.

A használható morbiditási adatok érdekében a finanszírozás kötelező feltételeként kellene megkövetelni a beteg beutaláskori és végdiagnózisának jelentését a CT- és MR-vizsgálatoknál. Ezt javasolja az OEP Elemzési és Statisztikai Főosztály Minőségbiztosítási Osztálya egy tavaly végzett és a közelmúltban összesített vizsgálat alapján. Egy hónap alatt összesen 130 744 CT-, illetve MR-vizsgálatot jelentettek az ország 63 laborjából. Országos viszonylatban a betegek 29 százalékát daganatos betegség gyanújával küldték CT-vizsgálatra, a keringési rendszer betegségei 22, a mozgásszervi betegségek 11 százalékos gyakorisággal fordultak elő. A CT-re küldött 32 128 beteg közül ugyanakkor 762-nél nem tüntettek fel diagnózist, 31 366 betegnél pedig összesen 32 896 diagnózis szerepelt.

Az MR-vizsgálatokból 66 891-et végeztek egy hónap alatt 14 612 beteg 14 797 megjelenése során. Itt a betegek 5 százalékánál nem jelentettek beutaláskori diagnózist, 13 882 betegnél 14 518 diagnózis szerepelt. MRI-re a legtöbbször – 6883 esetben – mozgásszervi betegségek gyanújával küldték a betegeket, ezt követték a daganatok és a keringési rendszer betegségei. Az elemzett egy hónapban 850 betegnél végezték el mindkét vizsgálatot. MRI-re legtöbbjüket mozgásszervi betegségek, CT-re a daganatos és a keringési rendszer betegségei miatt küldték.