2021. szeptember. 27., hétfő - Adalbert.

A DNS hibajavító mechanizmusokban szerepet játszó génekben előforduló génmutációk funkcióvesztést okoznak, melyek növelik az emlőrák kialakulásának rizikóját. Ilyen mutációk leggyakrabban a BRCA1 és a BRCA2 génekben fordulnak elő. 

Az emlőrák a férfiaknál viszonylag ritka. Azonban, a férfi emlőrák mortalitása magasabb, túlélése pedig alacsonyabb, mint a nőknél előfordulóé. A sebészeti beavatkozás pozitívan befolyásolja a férfi emlőrákos betegek túlélését, illetve a kemo-, a sugár- és a hormonterápia is csökkenti a mortalitást.

Az Ibrance Real World Insights (IRIS) elsőként szolgáltat real-world adatokat a palbociklib+aromatáz inhibitor, illetve palbociklib+fulvesztrant kezelések eredményeit illetően - a hormon-receptor pozitív, humán epidermális növekedési faktor negatív, előrehaladott/metasztatikus emlőrák kezelésében.

Az olaparib-kezelés javulást idéz elő a csíravonalbeli BRCA1/2-mutációt hordozó, HER2-negatív, metasztatizáló emlőrákos betegek életminőségében (1).

Az endokrin-érzékenység, a nonvisceralis betegség, az előrehaladott emlőrákra korábban nem alkalmazott kemoterápia és az ECOG státusz (grade 0) a teljes túlélés (OS) szignifikáns prognosztikai faktorai a palbociklib+fulvesztranttal kezelt HR+/HER2-negatív előrehaladott emlőrákban (placebo+fulvesztrant kezeléshez hasonlítva).

Az EMBRACA vizsgálathoz kapcsolódó retrospektív elemzések a talazoparib-kezelésre adott válaszrátát illetően, valamint a központi idegrendszeri áttétekkel rendelkező betegek kezelését illetően szolgálnak újabb információkkal.

A palbociklib+fulvesztrant, illetve ribociklib+fulvesztrant kezelések a több mint 6, illetve a közel 5 éves követések eredményei alapján is kedvező hatásúak a teljes túlélés vonatkozásában – a placebo+fulvesztrant kezelésekkel összehasonlítva.

A ciklin dependens kináz (CDK) 4/6 jelátviteli út túlműködését számos daganattípusnál azonosították, köztük az emlőrákban is. A CDK 4/6 inhibitorok adása a tumor szupresszor Retinoblasztoma proteint (Rb) aktivizálja, és ezáltal leállítja a sejtciklust.

Idős korban nagyobb a CDK 4/6-gátlókkal kezelt csoportban a hatásosság a kontrollal szemben, a mellékhatások szignifikánsan nem gyakoribbak, s speciális következmények nem fordulnak elő, ám a kezelés során a betegek nagyobb gondoskodást igényelnek.

A ciklin-dependens kináz 4/6-inhibitorok - a palbociklib, a ribociklib és az abemaciklib - farmakokinetikai és farmakodinámiás tulajdonságai néhány tekintetben különböznek: az adagolási séma, az agyi penetráció és a mellékhatásprofil vonatkozásában is vannak különbségek.

A palbociklib+letrozol kezelés kedvezőbb eredményeket mutat HR+/HER2- metasztatikus emlőrákos betegeknél mind a teljes túlélés, mind a progressziómentes túlélés vonatkozásában, mint az önmagában alkalmazott letrozol-kezelés, derül ki USA-beli valós életbeli adatokból.

A palbociklib-kezelés endokrin terápiával való kombinálása hosszú távon is kiszámítható és stabil biztonságossági profillal rendelkezik a hormon-receptor pozitív, humán epidermális növekedési faktor negatív, előrehaladott emlőrák kezelésében, derül ki egy akár 5-évig tartó analízisből.