2022. december. 10., szombat - Judit.

A hosszú távú mepolizumab-kezelés abbahagyása – a kezelés továbbfolytatásával való összehasonlításban – az asztmás állapotromlás nagyobb kockázatával és romló betegségkontrollal jár, derül ki egy új, a COMET-vizsgálat alapján végzett elemzésből.

A mepolizumab-terápia hatásosan mérsékli a súlyos eozinofil asztma tüneteit – bizonyítja egy ausztráliai, real-world vizsgálat is.

A mepolizumab-kezelés hatékonyságát és biztonságosságát elemző REDES–vizsgálat két szempontból kiemelten fontos: 1) a kiindulási eozinofil-szám függvényében vizsgálta a terápiás kimeneteket; 2) dél-európai betegpopuláción végzett vizsgálat volt.

A mepolizumab-kezelés a FIP1L1-PDGFRA-negatív hipereozinofil-szindrómás (HES) betegeknél, 52 héten át tartó folyamatos adagolás után is, kontrollálja a fellángolási rátát és az eozinofil számot. 

Jelenleg semmilyen evidencia nem áll rendelkezésre, ami szerint a glükokortikoid-expozícióban bekövetkező csökkenés összefüggésben állna a toxicitásban bekövetkező csökkenéssel.

A mepolizumab-kezelés az asztma legsúlyosabb formája esetén is hatásos, mind az exacerbatios ráta, mint az orális kortikoszteroid-igény csökkenését tekintve, derül ki real-world vizsgálati eredményekből is.

Egy retrospektív összehasonlító kohorszban a flutikazon-furoát/vilanterol és a budezonid/formoterol terápiák által biztosított asztma-kontrollt vetették össze. A flutikazon-furoát/vilanterol kombináció kedvezőbbnek bizonyult.

A mepolizumab-kezelés a FIP1L1-PDGFRA-negatív hipereozinofil-szindrómás (HES) betegeknél, 52 héten át tartó folyamatos adagolás után is kontrollálja a fellángolási rátát és az eozinofil számot.

A súlyos eozinofil asztmás páciensek bizonyos kiindulási paraméterei nem befolyásolják a mepolizumab-kezelés hatásosságát, derül ki a MENSA és a MUSCA fázis III. klinikai vizsgálatok post hoc analíziséből.