A fájdalomcsillapítók csökkentik a vastag- és végbélrák kockázatát
Egy új vizsgálat megerősítette azokat a korábbi eredményeket, amelyek szerint egyes fájdalomcsillapítók rendszeres használata csökkenti a vastag- és a végbélrák kialakulásának kockázatát – akár 50 százalékkal is.
- A kis dózisú aszpirin csökkenti a vastagbélrák kockázatát
- Az aszpirin védhet a vastagbél- és végbéldaganatok ellen
- Az aszpirin csökkenti a vastagbélrák halálozási kockázatát
- Az FDA engedélyezett egy opioid gyógyszert a rákos betegek fájdalomcsillapítására
- Kimutatták a test saját „fájdalommolekuláját”
Azok számára is előnyösek a fájdalomcsillapítók, akiknek családi anamnézisében előfordult vastag- vagy végbélrák, és ezért a nagy kockázatú személyek közé tartoznak.
„A tapasztalt kockázatcsökkenés nem jelentéktelen, de még nem jutottunk el odáig, hogy népegészségügyi szintű ajánlást tehetnénk” – mondta dr. Elizabeth Ruder, az Egyesült Államok Országos Rák Intézetének munkatársa, a közlemény első szerzője.
Az Országos Rák Intézet adatai szerint a vastag- és végbélrák 100 000 emberből 48-ban fordul elő az Egyesült Államokban. E rákok együttesen a rákos halálozás harmadik leggyakoribb okai.
Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy az aszpirin csökkenti a vastagbélrák kockázatát. A mostani vizsgálat kiterjesztette a korábbiakat: egyrészt több személyt vizsgáltak, másrészt arra a kérdésre is választ kerestek, hogy a vastagbél melyik szakaszán alakultak ki ritkábban a rákok.
Dr. Ruder és munkacsoportja kérdőívvel mérte fel több mint 300 ezer felnőttben, hogy milyen gyakorisággal szedtek 19-féle nem-szteroid gyulladásgátlót (NSAID), köztük az aszpirint, az ibuprofent, a naproxent és a sulindilt.
A rákkockázat csökkenésének mértéke függött az NSAID fajtájától és a szóban forgó rák lokalizációjától. Mindent összevéve, az NSAID gyógyszerek szedése 10 év alatt 20 százalékkal csökkentette a vastag- és végbélrák gyakoriságát.
Minél gyakrabban szedték a személyek az NSAID-ot, annál jobban csökkent a vastag- és végbélrák valószínűsége. Az NSAID mindennapos használata például 28 százalékkal csökkentette e rákok előfordulását, míg a havi egyszeri szedés csak 14 százalékkal.
Hasonló mintázat volt megfigyelhető azokban is, akiknek valamelyik családtagja már vastag- vagy végbélrákos volt. Ezekben a személyekben naponta történő NSAID szedés esetén 28 százalékos, hetenkénti szedéskor 11 százalékos volt a rákkockázat csökkenése.
Amikor azt is megvizsgálták, hogy a bél mely részében alakult ki a rák, kiderült, hogy az eltérő lokalizációjú rákok előfordulását az aszpirin másként befolyásolja, mint a többi NSAID. Azokban például, akik naponta szedtek aszpirint, a végbélrák előfordulása 62 százalékkal csökkent, azonban a vastagbélrák gyakorisága nem változott. Éppen fordított volt a helyzet az egyéb, naponta alkalmazott NSAID-ok esetében: a proximális vastagbélben – azaz abban a vastagbélszakaszban, amely a legmesszebb van a végbéltől – 56 százalékkal lett ritkább a rák, de a végbélrák gyakorisága változatlan maradt. Ennek a különbségnek az oka egyelőre ismeretlen.
Amint a szerzők elmondták, a vizsgálat egyik gyenge pontja az volt, hogy nem vették tekintetbe, hogy a személyek milyen tartósan szedték az NSAID szereket. Figyelmeztettek arra is, hogy nem mérlegelték az NSAID szedés előnyeinek viszonyát a hátrányokhoz. Ez utóbbiak közé tartozik az az ismert mellékhatás, hogy az aszpirin gasztrointesztinális vérzést okozhat. Ezért maguk a szerzők sem javasolják, hogy a bélrák elkerülése érdekében az emberek aszpirint szedjenek, s a kommentálók egyetértenek velük.
Ezek egyike dr. Andrew Chan, a Massachusetts-i Általános Kórház gasztroenterológusa, aki szerint a következő kérdés az lehet, hogy vannak-e olyan típusú vastagbélrákok, amelyekre a leginkább hat az aszpirin, és hogy mely betegek számára jelenti a legnagyobb előnyt az aszpirin alkalmazása.
