A SZIA kendőzetlenül beszélne a problémákról
Szövetség alakult az innovatív alapellátásért
Tavaly év végén tűnt fel a háziorvosi szervezetek palettáján a Szövetség az Innovatív Alapellátásért (SZIA), amelynek alapítója Szegedi Judit, a miskolci Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnázium szakmai igazgatóhelyettese lapunknak arról beszélt, az alapellátásban dolgozó orvosokban és diplomás szakemberekben megvan az akarat, hogy a betegek és a praxisokban dolgozók javára változzon a háziorvosi rendszer.
A nevükben szerepel az innováció. Mi az, amiben innovatív a szervezetük?
Célunk az, hogy új alapokon nyugvó, a szakemberek véleményére, helyzetelemzésére és javaslataira alapozott, innovatív alapellátás alakuljon ki Magyarországon. Országjáró kerekasztalaink eredményeként olyan javaslatcsomagot szeretnénk letenni a politikai döntéshozók asztalára, amely kormányokon átívelő, és kivezeti az alapellátást arról a mélypontról, ahol jelenleg van. A végső szándékunk azonban az, hogy a teljes egészségügyi rendszer átalakítására és fenntarthatóságára tegyünk átfogó javaslatot a politika számára.
Több kerekasztal-beszélgetést is tartottak már országszerte. Ezeknek mi a szerepük?
Első lépésként szeretnénk összegyűjteni minden véleményt, problémát és javaslatot, amely alapján össze tudjuk állítani a javaslatcsomagot. Rendezvényeinkre várjuk a környék háziorvosait, diplomás szakdolgozóit, miskolci rendezvényünkön gyógyszerészek, mentőtisztek és a sürgősségi ellátásban dolgozók is megjelentek, ami mutatja, mennyire kiterjedt az alapellátás, számos szakma és szakember kötődik hozzá. Meghívott vendégeink között szakpolitikai szakértők, a tudományos és a közélet jeles személyiségei világítanak rá a jelenleg is zajló folyamatokra.
Az alapellátás problémái egyáltalán nem mondhatóak innovatívnak, ezeket elég régóta ismerjük. Orvoshiány, elöregedés, üres praxisok, túlterheltség.
Hasonló problémafelvetések hangzanak el a SZIA rendezvényein is, ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy az egybeesések mellett mennyi különbség van az ország egyes területein az ellátásban. Szembeötlő, hogy az Észak-magyarországi Régió településein található a legtöbb üres praxis. Éppen ott nincs folyamatos és hathatós orvosi figyelem, ahol a legrosszabb a lakosság egészségi állapota, és jó néhány évvel elmarad az egészségben töltött életévek száma az átlagostól, ahogyan a halálozási mutatók is rosszabbak, mint a nyugati megyékben. Egyenlőtlenségek figyelhetőek meg a Miskolc környékén vagy a Debreceni Egyetem vonzáskörzetében élők ellátásában. Az országban nagyjából 300 betöltetlen háziorvosi körzet van, ezekből 35 Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol így több százezer ember marad ellátatlan.
Éppen ezt igyekszik orvosolni a kormány letelepedési és praxisvásárlási pályázatokkal.
Ami nagyon pozitív, ugyanakkor úgy tűnik, mégsem hozza meg a kívánt eredményt. Továbbra is az látszik, hogy az idős háziorvosok nem tudják eladni a praxisaikat, ezért, vagy az alacsony jövedelmük okán kénytelenek tovább dolgozni. A fiatalok számára nem vonzó a háziorvosi hivatás, de a rezidenshelyek száma is kevés az utánpótláshoz. Kiemelten nagy problémát jelent a képzés elégtelensége a házi gyermekorvosok esetében; hosszú éveket kell eltölteni szakképzéssel a kórházban, mielőtt praxisba mehetne dolgozni.
A kormány kiemelt figyelmet fordít az alapellátásra, a praxisok finanszírozása ma már több mint 40 százalékkal magasabb, mint 2015-ben.
Sajnos a kiemelt figyelmet sokszor csak a kommunikációban érezni. A finanszírozás korábban évekig nem emelkedett, annak ellenére, hogy a rezsiköltségek, a felszerelések ára, a munkabérek nőttek. Ez a finanszírozási többlet közel sem elegendő arra, hogy az orvos és a körzeti nővér fizetését is megemeljék arra a szintre, amit a közfinanszírozott kórházakban és járóbeteg-szakellátóknál kapnak a szakorvosok és a szakdolgozók a bértábla alapján. Az eddigi beszélgetéseink arra utalnak, hogy igény van a finanszírozás átalakítására – és nem csak az alapellátásban. A SZIA álláspontja az, hogy meg kellene határozni azt az ellátási alapcsomagot, amely a befizetett járulékok fejében jár, és olyan kiszámítható büdzsét biztosítani az egészségügynek, amelyet nem a politikai lobbik és alkuk határoznak meg, hanem az ellátási szükséglet. Egyetértünk azokkal a javaslatokkal is, amelyek szerint az egészségügy GDP-arányos részesedésének el kell érnie a 6,2 százalékot – vagyis ennyit kell fordítani az egészségügyi közkiadásokra.
Külön kiemelte, hogy a diplomás szakápolókat is bevonnák az értékelésbe. Különös jelentőséget tulajdonítanak az ő munkájuknak?
Bár évtizedes múltra tekint vissza az egyetemi szintű ápolóképzés, azóta sem sikerült megtalálni ezeknek a szakdolgozóknak a helyét az egészségügyi ellátásban, nincs a képzettségüknek megfelelő hely, különösen nem az alapellátásban. Miközben több egyetemen is elindult szeptemberben a kiemelt kompetenciájú ápolók képzése, sem a jogszabályokat, sem a finanszírozási környezetet nem igazították úgy, hogy alkalmazni tudják ezeket a dolgozókat az alapellátásban. A praxisok finanszírozása jelenleg biztosan nem bírja el egy ilyen alkalmazott foglalkoztatását.
Az innovatív alapellátásban több szerep jutna az egyetemet végzett szakdolgozóknak?
A következő, budapesti kerekasztalunkhoz meghívtuk a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara alapellátásért felelős alelnökét is, akit arra kértünk, mutasson rá arra, hogyan találhatják meg helyüket az alapellátásban a diplomás vagy a kiemelt kompetenciájú szakápolók. Ez a réteg sok feladatot átvehetne a háziorvosoktól, ide tartozik például a krónikus betegek gondozása, a gyógyászati segédeszközök, vagy az orvosok által meghatározott, folyamatosan szedett gyógyszerek rendelhetősége. Részt vehetnének az egészségnevelésben, a szűrésekben – ha az alkalmazásukhoz lenne jogi háttér és pénz. Nem arról van szó, hogy ezek a szakemberek helyettesítik az orvost, de segítségükkel ott is biztosítható az állandó egészségügyi figyelem, ahol az orvos nem érhető el naponta.
Biztosan nagyobb szerepet kell kapnia az alapellátásban az otthonápolásnak, amellett, hogy ez az ellátási forma töredékébe kerül, mint a kórházi gyógyítás, de a páciens is hamarabb gyógyul a megszokott környezetében, nem fenyegetik kórházi fertőzések. Állandó kritika a politika részéről, hogy sok a kórházi ágy, és drága a fenntartásuk, ugyanakkor semmilyen ösztönző nincs a rendszerben, ami azt támogatná, hogy a rehabilitáció vagy az utókezelés a beteg saját lakásán folytatódjon.
Külön utakon járnak, vagy keresik a kapcsolatot a többi háziorvosi érdekképviselettel?
Az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke ott volt a győri és a miskolci rendezvényünkön is, de más szervezetekkel is tervezzük a kapcsolatfelvételt, bár mi egyelőre nem vagyunk hivatalos egyesület, de már dolgozunk azon, hogy valamilyen formában hivatalossá tegyük a SZIA-t. Bárkivel szövetkezünk, aki egyetért velünk abban, hogy az egészségügy, és azon belül az alapellátás nem lehet pártpolitikai ügy. Teljesen mindegy, hogy az ellátással kapcsolatos kritikák vagy megoldási javaslatok jobb- vagy baloldalról érkeznek-e. Éppen ezért tervezzük, hogy a parlamenti pártok elnökeivel is szövetségre lépjünk, hiszen a legjobb szakmai javaslat is hiábavaló, ha azt nem sikerül eljuttatni a döntéshozókhoz. A SZIA számára az a fontos, hogy kendőzetlenül beszéljünk a problémákról, és ezek ismeretében szülessen meg egy javaslatcsomag a megoldásokkal, mert ha minden változatlanul marad, még több honfitársunk marad orvosi ellátás nélkül.
