Hosszabb rendelési időért lobbiznak a házi gyermekorvosok
A remény hal meg utoljára – mondják a házi gyermekorvosok, akik szakmájuk sorsának jobbrafordulását várják a gyermekgyógyász végzettségű egészségügyi államtitkártól.
Nagy Anikó kinevezésének politikai üzenetét vélhetően jól dekódolja a szakma, mondván: nem véletlen a csecsemő- és gyermekgyógyász szakképesítésű, a legnagyobb hazai gyermekkórház vezetőjének államtitkári rangra emelése, hiszen a kormányzati politika középpontjában a születésszám növelése, a demográfiai helyzet javítása áll. Ehhez pedig nélkülözhetetlen egy jól működő házi gyermekorvosi rendszer.
Néha egy-egy mellékesnek tűnő ügy kapcsán derül ki a jogszabályi rendezetlenségek mélysége. A házi gyermekorvosok munkájával kapcsolatban például az elmúlt hónapokban több szó esett arról, hogy vajon milyen esetben hívhatók házhoz a beteg gyerekhez, mikor kötelesek otthonukban ellátni kis paciensüket, s ezért kérhetnek-e pénzt vagy sem. Az otthon történő ellátás hagyománya az elmúlt fél évszázadra vezethető vissza, s mindenképp magyar unikumnak számít. A világ más országaiban elképzelhetetlen ez a gyakorlat –hivatkozott külföldi kollegákkal folytatott eszmecseréire a Házi Gyermekorvosok Egyesületének (HGYE) elnöke. Póta György azt is elmondta, más államokban ez legfeljebb – igen ritkán – akkor fordulhat elő ilyen, ha szinte mozdíthatatlanul súlyos mozgássérült gyermekről van szó.
Mivel a hazai esetek döntő részében nem orvosszakmai, hanem kényelmi okok miatt hívják házhoz a doktort, a HGYE szerint ezért a szolgáltatásért kérhetnek pénzt a házi gyermekorvosok, azzal a feltétellel, hogy ennek lehetőségét nevesítik a jogszabályban, s a „kiszállásról” számlát adnak – hiszen vállalkozóként mindannyian számlaképesek. Az elnök cáfolta azt a felvetést, hogy ezzel átlépnék a magán- és a közszolgálat között húzódó, egyébként egyre jobban elmosódó határt, mondván: akár felnőtt, akár gyermek paciensekkel foglalkoznak a háziorvosok, rég nyújtanak olyan szolgáltatásokat, amelyekért hivatalosan is kérhetnek pénzt. Így például a gyermekorvosok a nem kötelező védőoltások beadásáért. A jelenlegi vita mélyén jogértelmezési, illetve jogrendezetlenségi okok húzódnak meg. Az alapkérdés ugyanis az, hogy mennyit, s milyen felosztásban kell dolgoznia egy-egy gyermek – vagy akár felnőtt – házi orvosnak.
Erről meglehetősen nagyvonalúan intézkedik a hatályos, még 2000-ben megszületett minisztériumi rendelet, amely mindössze annyit mond, hogy hetente legkevesebb 15, munkanapokon pedig minimum 2 órát kell rendeléssel tölteniük. Öt munkanapot véve alapul ez napi három óra. Gyerekorvosok esetében ehhez járul még a régen egészséges rendelésnek hívott csecsemő tanácsadás, amelynek helyszíne szintén a rendelő. Az elnök szerint nyolc órás munkanapot véve alapul – amely időintervallum azonban így, expressis verbis sehol sincs leírva – a fennmaradó órák úgynevezett rendelkezésre állási időnek számítanak, ami annyit tesz, hogy az orvosnak utolérhetőnek kell lennie. A jelenlegi rendszernek ez a másik gyenge pontja, a jogszabály ugyanis nem rendelkezik arról, hogy az elérésnek mi lenne a módja. Igaz ugyan, hogy jó néhány orvos megadja mobilszámát a szülőknek – különösen, ha egészségileg problémás gyerekről van szó –, de ez a gyakorlat nem általános. Póta György szerint, ahogy magyar sajátosság az orvosok házhoz hívása, ugyanez a napi két-három-négy órás rendelési idő is, amelynek legalább hat órán át kellene tartania. Berlinben például reggel 9-től este 19 óráig tart a rendelés, közbeiktatva kétórányi ebédszünetet.
Ami az orvosok házhoz hívását illeti, erre a jogszabályok az orvos által indokoltnak tartott esetekben nyújtanak lehetőséget. Sokat segítene a jelenlegi helyzeten olyan jól képzett nővérek rendszerbe állítása, akik kifaggatva a rendelőbe telefonáló szülőket képesek eldönteni, hogy valóban sürgős esetről van szó, s mozgósítja az orvost, vagy elegendő a másnapi rendelésre elhozni a gyereket.
A jelenlegi rövid rendelési idő azonban nem feltétlenül írható az orvosok számlájára. Sok helyen azért kénytelenek abbahagyni a munkát, mert a küszöbön toporog a váltó kolléga, nincs elég helyiség, ahol folytatni lehetne a várakozók ellátását. Ebből adódna az új egészségügyi kormányzat feladata: az önkormányzatokkal karöltve úgy kialakítani, s országosan egységesíteni a feltételeket, hogy legalább hat órát tudjon folyamatosan rendelni egy-egy orvos.
A házi gyermekorvosi rendszer újragondolásának azonban elengedhetetlen feltétele a sürgősségi ellátás rendszerének rendbetétele, amelynek felelőse az elmúlt időszakban épp a frissen kinevezett egészségügyi államtitkár volt. Vezetésével sikerült szakmai konszenzusra jutni egy, az ügyeleti rendszert is átforgató gyermek sürgősségi rendszer kialakításában, s abban reménykednek, Nagy Anikónak új tisztségében ezt sikerül majd a gyakorlatban is végig vinnie. De ez sem otthoni ellátást jelent majd! – hangsúlyozta az elnök.
Kérdés persze, hogy mire mindez megvalósul, lesznek e még gyermek háziorvosok. Jelenleg 1429 praxis működik, ám a praktizáló orvosok 32 százaléka 65 éves, 216-an vannak a 70-80 év közöttiek, s további 13-an 80 év felett is rendelnek. S miközben tanulmányaik elején sokan még a gyermekgyógyászatot választanák, mire eljön a tényleges szakválasztás ideje olyan kevesen maradnak a gyermekorvos jelöltek, hogy még a rendelkezésre álló rezidensi helyeket sem sikerül feltölteni. Ráadásul sokan inkább bent maradnak a képzőhelyként szolgáló klinikákon, ahelyett, hogy a terepmunkát választanák. Nem véletlen, hogy egyre több az eladhatatlan gyermek háziorvosi praxis. Elvileg – és reálisan – ugyan az éves bevétel összegét lehetne elkérni egy-egy praxisért, de a legmenőbb helyen lévők is legfeljebb 8-10 millió forintért kelnek el, az átlagos ár legfeljebb 3-4 millió forint – ha egyáltalán akad vevőjelölt.
