Óriási nagy gáz van az egészségügyben
Az egészségügyi rendszer átalakításának terveit ment megbeszélni az egészségügyi államtitkár a Semmelweis Egyetem nagytermébe, de ott a hazai egészségügy végtelen reménytelenségével találkozott - írja az Index.
Szócska Miklós struktúraátalakításról, funkcionális társulásokról, kiaknázható tartalékokról beszélt, a hozzászólók megalázóan alacsony bérekről, az orvosok és az ápolók reménytelen helyzetéről, a hiányzó utánpótlásról beszéltek. Szócska semmit nem tudott mondani a Széll Kálmán program részleteiről, az egészségügyet kórházak társulásaival, hamburgeradóval és uniós forrásokkal mentené meg. Az államtitkár az MR1 Kossuth Rádiónak adott nyilatkozata szerint még az az idén ki kell igazítani az egészségbiztosító gyógyszerkasszáját, ez azonban nincs összefüggésben a Széll Kálmán Terv részét képező átalakítással, amely a gyógyszerfinanszírozási rendszer átalakításáról szól.
"Betelt a pohár és most nem az anyagiakról beszélek. Az orvosok nagy reményt fűztek az új kormányhoz, azt gondolták, hogy nyolc év alatt volt idejük felkészülni, és az asztalfiókban ott van 6-8 fontos terv, amit meg kell valósítani. Azt gondoltam, hogy nyolc hónap után egy programról tudunk vitázni. A kérdés az, van-e ilyen program. Ha ilyen nincs vagy ehhez nincs pénz, akkor nincs mit mondani. Már húsz éve is hallottam Antall József és Pozsgay Imre vitájában, hogy majd ha a gazdaság föllendül, akkor ez és ez lesz. Eddig nem hallottuk, mit tervez a kormány, nem tudjuk, honnan hova akar eljutni” – ezt a monológot egy háziorvos mondta el a Semmelweis Egyetem nagytermében rendezett fórum első órájának végén. Ez volt az utolsó állomása annak a road shownak, amelyen az egészségügyi államtitkár az egészségügy átalakítását felvázoló Semmelweis-tervnek nevezett vitairatról tartott fórumot minden megyében a kórházvezetőknek, egészségügyi szakembereknek, önkormányzati vezetőknek.
A felszólalók többsége "a szakmában úgyis mindenki ismeri egymást" alapon nem mutatkozott be, amikor megkapta a mikrofont. Így csak annyit írhatunk, hogy az egyik fiatal felszólaló véleménye szerint az államtitkár egy olyan lelkiállapotú szakmától vár összefogást, amelyben a rezidenstől a középgenerációig elege van már mindenkinek a reformokból és az újabb államtitkárokból is. "Nemcsak azzal van a baj, hogy a magyar orvosok a nyugat-európai bérekhez képest keveset keresnek, de az itteni bérekkel való összehasonlítás is megalázó, amikor egy buszsofőr többet keres egy orvosnál. Ezek az emberek már nem tudnak végigcsinálni egy reformot, a lelkesedésből nincs semmi, elvitte a cica."
"Ez egy egyszálgitáros műfaj", próbálta oldani a szituációt Szócska Miklós, aki a pulpituson egyedül ült szemben az egészségügy mindennapjait élő mintegy 150 kórházi emberrel. Az hamar kiderült, hogy a fórum résztvevői súlyos félreértésben vannak. Ők azt várták, hogy az államtitkár gitározzon, azaz mondja el, hogyan akarja megmenteni az egészségügyet. Az államtitkár viszont azért jött, hogy meghallgassa az ő véleményüket arról, hogyan kellene megmenteni az egészségügyet. Az egészségügyi menedzserképző központ vezetőjéből államtitkárrrá lett Szócska Miklós struktúrákról, költséghatékonyságról, méretgazdaságosságról beszélt, a fórum résztvevői viszont havi 100 ezer forintos fizetésekről, megalázottságról, kiégésről, ajtókat rugdosó betegekről számoltak be.
Szócska többször elmondta: nem egy homályos szobában akarnak kidolgozni jogszabályformába öntött rémálmokat az egészségügyről, nem akarnak körzővel szabályos, 50 kilométer sugarú köröket rajzolni egy térképre, mint tették azt Molnár Lajosék. A Semmelweis-terv hivatalosan is csak vitairat, amelyhez éppen most gyűlt össze kétezer oldal hozzászólás. Ezt akarják egybegyúrni és így kerekedne majd ki a tervből a nagybetűs program. Valamikor.
