Lapszemle - a BMJ legfrissebb cikkeiből, 2010.06.09.

Idős betegek számára tervezett intézeti rehabilitáció: véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok rendszerezett áttekintése és metaanalízise

2010;340:c1718

S. Bachmann és munkatársai a speciálisan geriátriai betegek számára tervezett rehabilitáció hatását hasonlították össze a szokásos ellátáséval a Medline, Embase és Cochrane adatbázisok, valamint az ott fellelt közlemények hivatkozásai alapján. A konzultációs vagy járóbetegekkel végzett, az 55 évesnél fiatalabb betegeket bevonó, valamint a nem multidiszciplináris rehabilitációt alkalmazó vizsgálatokat kizárták az áttekintésből. Végül 17 vizsgálat 4870 betegének adatait elemezték. A hatások metaanalízise a geriátriai rehabilitáció általános kedvező hatását mutatta – elbocsátáskor az intervenciós csoportban a funkcióra vonatkozó esélyhányados 1,75, az ápolási otthonba való felvétel relatív kockázata 0,64, a halálozás relatív kockázata 0,72 volt; a követési idő végén a megfelelő értékek: 1,36, 0,84, illetve 0,87. A kontrollcsoporttal összehasonlítva az általános geriátriai rehabilitáció hosszabb kórházi tartózkodással (24,5 vs. 15,1 nap), az ortopédiai rehabilitáció rövidebb kórházi tartózkodással (24,6 vs. 28,9 nap) járt. A szerzők megállapítják, hogy a speciális geriátriai rehabilitáció javíthatja a funkció, az ápolási otthonba való felvételek és a halálozás alakulásán mért kimenetelt.

A QRISK2 kardiovaszkuláris kockázati pontszám független és külső validálása: prospektív, nyílt jelölésű kohorszvizsgálat

2010;340:c2442

G. S. Collins és D. G. Altman az Oxfordi Egyetemen 365 brit háziorvosi praxis adatai alapján vizsgálták a 10 éven belüli kardiovaszkuláris betegséget előrejelző QRISK2 pontszám prediktív értékét. A teljes betegszám 1,58 millió volt (életkor: 35–74 év), és 71 465 kardiovaszkuláris esemény következett be. A QRISK2 pontszám jobban jelezte előre a kardiovaszkuláris betegség 10 éves kockázatát, mint a Framingham-egyenlet NICE változata. A diszkrimináció és a kalibráció szempontjából is a QRISK2 volt a jobb. A QRISK2 a férfiak, illetve a nők között megfigyelt variáció 33%-át, illetve 40%-át magyarázta meg, a NICE Framingham a 29%-át, illetve 34%-át, a QRISK1 pedig a 32%-át, illetve 38%-át. A QRISK2, a NICE Framingham, illetve a QRISK1 szerint nagy kockázatú férfiak kardiovaszkuláris eseményeinek incidenciája ezer főre és évenként 27,8%, 21,9%, illetve 24,8% volt. Ugyanezek az adatok a nőkre vonatkozóan: 24,3%, 20,6%, illetve 21,8%.

A sztatinok mellékhatásai angliai és walesi férfiak és nők körében: lakossági kohorszvizsgálat a QResearch adatbázis felhasználásával

2010;340:c2197

J. Hippisley-Cox és C. Coupland 368 angliai és walesi háziorvosi praxis 2 004 692, 30–84 éves betegének adatait dolgozták fel, akik közül 225 922-en szedtek sztatint: 70,7%-uk simvastatint, 22,3%-uk atorvastatint, 3,6%-uk pravastatint, 1,9%-uk rosuvastatint, 1,4%-uk fluvastatint. Az egyes sztatinok szedése nem mutatott szignifikáns összefüggést a Parkinsn-kór, a rheumatoid arthritis, a vénás tromboembólia, a demencia, az oszteoporotikus törés, a gyomorrák, a vastagbélrák, a tüdőrák, a melanóma, a veserák, az emlőrák és a prosztatarák előfordulásával. A sztatinszedés csökkentette a nyelőcsőrák kockázatát, de növelte a középsúlyos vagy súlyos májműködési zavar, az akut veseelégtelenség, a középsúlyos vagy súlyos miopátia és a szürkehályog kockázatát. Ezek a nemkívánatos hatások egyformán érvényesültek a különböző sztatinok szedése mellett, kivéve azt, hogy májműködési zavart leginkább a fluvastatin okozott. A májműködési zavar és az akut veseelégtelenség előfordulásában dózis–hatás összefüggés is megfigyelhető volt. A fokozott kockázat minden esetben fennmaradt a kezelés során, és a kezelés első évében volt a legnagyobb. A kezelés abbahagyása után a szürkehályog előfordulása mindkét nemben egy éven belül, a nyelőcsőrák (csökkent) kockázata a nőknél egy, a férfiaknál 1–3 év alatt, az akut veseelégtelenségé mindkét nemben 1–3 év alatt, a májműködési zavar kockázata a nőknél 1–3, a férfiaknál több mint 3 év alatt tért vissza a kiindulási szintre. Egy kardiovaszkuláris esemény megelőzéséhez 37 nőt, illetve 33 férfit, egy nyelőcsőrák megelőzéséhez 1266 nőt, illetve 1082 férfit kellett 5 éven át sztatinnal kezelni. Ennek ára az volt, hogy kb. 430-ból egy esetben akut veseelégtelenség, 259-ből (nők), illetve 91-ből (férfiak) egy esetben középsúlyos vagy súlyos miopátia, kb. 130-ból egy esetben májműködési zavar és kb. 33-ból egy esetben szürkehályog lépett fel.

Spironolakton és vesetoxicitás: hosszmetszeti lakossági elemzés

2010;340:c1768

A. D. Struthers és munkatársai azoknak a betegeknek az adatait elemezték, akiknek a skóciai Tayside-ban 1994 és 2007 között spironolaktont írtak fel. A felírt receptek száma, valamint a szérumkreatinin- és szérumkálium-mérések gyakorisága párhuzamosan növekedett 1999 (a RALES vizsgálat eredményeinek közzététele) után, mind a szívelégtelenségben szenvedők, mind a kompenzált szívműködésűek körében. A hiperkalémia miatt szükségessé vált kórházi felvételek száma a tízet sem érte el. Az ACE-gátlót szedő és szívelégtelenség miatt kórházba kerülő betegek körében a spironolaktont szedők aránya 1999 elejétől 2001 végéig 19,8%-ról 70,1%-ra nőtt, majd 2007-ig 61,3%-ra csökkent. A járóbeteg-ellátásban a spironolakton fokozott alkalmazásával összefüggésben nem nőtt a hiperkalémiás esetek gyakorisága.