Védőréteg-genomika – újdonság a bőr kutatásában
A humán genom feltérképezése óriási lendületet adott a biológiai tudományok fejlődésének. Nemrég derült ki például, hogy a D3-vitamin aktív metabolitja sejtmagi transzkripciós faktorokkal interferálva fontos sejtszabályozó szerepet tölt be.
Új és gyorsan fejlődő területe a kutatásnak a genom fehérjét nem kódoló – korábban feleslegesnek tartott – szakaszainak vizsgálata. Az innen átíródó RNS-ek fontos génszabályozók, és egyre több az adat betegségekben játszott szerepükről is. Az utóbbi években többek között a szegedi Dermatológiai Kutatócsoport jelentetett meg fontos információkat bőrgyógyászati betegségekre gyakorolt hatásukról.
Pikkelysömörben eddig két fontos, a betegség kialakulásában valószínűleg közreműködő RNS-t azonosítottak. Az egyik a hajlam kialakulásáért lehet felelős, ezt PRINS-nek (Psoriasis Susceptibility-related Noncoding RNA gene) nevezték el, s a betegek tünetmentes bőrterületein fejeződik ki fokozottan, a másik (a miR–203 nevű mikroRNS) a bőrtünetek területén overexpresszálódik. Jó néhány gént a miR–203 szabályozhat, köztük a SOCS-3-at (citokinszignál-3 gátló gén), amely negatív szabályozója a STAT-3 transzkripciós faktornak. Bár a PRINS pontos funkcióját még nem ismerjük, annyit tudunk, hogy különféle stresszek indukálják. A fokozott PRINS-expresszió a pikkelysömörös beteg tünetmentes bőrterületein a hám abnormális homeosztázisát jelzi; a háttérben meghúzódó mechanizmusok feltárása prevenciós lehetőségeket rejt.
A bőr gyulladásos betegségeinek okait kutató vizsgálatok fókuszában az elmúlt 10–15 évben az immunológiai folyamatok álltak. A közelmúlt eredményei egyre inkább azt igazolják, hogy e betegségek hátterében a hámszövet normál homeosztázisának megbomlása áll. A szöveti eltérések betegséget okozó hatásának szép példája az a felismerés, hogy a bőr barrier funkciójában fontos szerepet betöltő szerkezeti fehérje, a fillagrin funkcióvesztő mutációja nagy rizikófaktor az atópiás ekcéma létrejöttében. Eddig az európai populációban 20, az ázsiaiban 17 különböző – változó gyakorisággal előforduló – fillagrinmutációt írtak le; ezek hatása eltérő fokban befolyásolja a hám védőrétegét, de mindegyik az atópiás, allergiás megbetegedések kialakulását segíti. Különösen érdekes, hogy a fillagrinmutáció nagymértékben hajlamosít az asztma kikifejlődésére, jóllehet a fillagrin nem alkotóeleme a bronchiális mucosának.
A D3-vitamin aktív metabolitjának (1,25 dihidroxi-vitamin D3) csont- és kalcium-anyagcserére gyakorolt hatása régóta ismert, de jelentős immunmoduláló szerepe is. Nukleáris D-vitamin-receptort fejeznek ki az aktivált T-sejtek és az immunrendszer antigént prezentáló dendritikus sejtjei, s ezen keresztül a D3-vitamin aktív metabolitja sejtmagi transzkripciós faktorokkal interferálva fontos sejtszabályozó. Általánosságban a D3-vitamin aktív metabolitja a dendritikus sejtektől függő T-sejtaktivációt gátolja. Állatkísérletes modellek bizonyítják, hogy ez a gátlás komoly befolyással van bizonyos autoimmun folyamatok kialakulására és a szervtranszplantációra. Klinikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, az autoimmun betegségben szenvedők egy részénél a D-vitamin szintje alacsonyabb az egészségesekénél, így felmerül, hogy a megfelelő D-vitamin- szint biztosítása prevenciós hatású lehet.
